Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-38
38. országos ülés június 28. 1869. 161 Azt mondják, hiszen a megyék meg fognak maradni, és a megyéknek, ilyen meg amolyan jogok fognak megmaradni. Már hiszen, t. ház, a megyei institutio, mely az én meggyőződésem szerint, a mint beszédem elején mondottam volt, a nemzeti jellemnek egyik kifolyása, szeretettel csatolt sokakat a megye utján a hazához, kell hogy a közönségre vonzó erővel birjon, és azt tartom, hogy igen káros ez érzületet megrontani. De ha ugy, mint méltóztattak önök kezdeni, megkezdették, és csináltak mindenek előtt finánczbezirkeket, átvették a werb-bezirkeket, most csinálnak bírósági bezirkeket, a t. eultusminiszter ur csinált tanügyi bezirkeket, melyeknek mind más-más határvonaluk van, már kérdem: azt, kinek a bírósága, politicai hatósága, tankerülete, igazságszolgáltatási kerülete, mind. más meg más kerülethez tartozik: melyikhez viseltessék már szeretettel? és vajon nem fogja-e az ilyes egyén minden hajlamát elveszteni azon megyéhez, épen a melynek utján tanulta meg a hazát szeretni ? Ezt azért hoztam itt fel, mert — a mint Éber Nándor képviselő ur jól felemlité — a törvényhozást nem egyes elvek átalános kimondása val, hanem azok concret alkalmazásával kellene megkezdem. Méltóztassanak tehát akkorra halasztani e törvéiry tárgyalását, midőn a kerületek ebbeli felosztása szintén ismeretes lesz előttünk, és akkor tán sok tekintetben megnyugtatva leszünk, melyben most nyugtalanságunkat kell hogy kijelentsük. Nem fogom a t. házat tovább untatat ni előadásommal; csupán néhány előttem szólottnak mondataira kell hogy észrevételt tegyek. Azon férfiú, ki az 1848—49-ki események történelmét oly szorgalmasan és számtalan adatot gyűjtve irta meg. és a ki — szerintem — akkor azon hibába esett, a melybe esik mindenki, ki önmaga is tényező volt üy időjárásban, hogy t. i. előszerettel viseltetik saját pártosai iránt, és ennek következtében természetes, hogy, legalább az én meggyőződésem szerint, Ítélete némely dolgokban és némely személyek ellenében elfogult; ugyanazon hibába esett tegnapelőtti beszédében is — ezt monda - nem látván a dolog valódi állását, épen mert az ő látkörét is elhomályositá pártjának érdeke: hogy azért nem lehet a megyékre bízni a bíróságok kinevezését, mert a megyék a pártéletnek tűzhelyei. Már kérdem: hogy ha ez okozza azt, hogy nem lehet e meg3^ékre bizni a birák nevezését, akkor még annál kevésbbé lehet a miniszterre bizni, parlamentális rendszerrel bíró országban a független kinevezést: mert a minisztérium nem csak tűzhelye, hanem valóságos foeusa a pártéletnek. Ha tehát ott részrehajlást vár a tisztelt képviselő ur, azon részrehajlás és pártérdek még sokkal nagyobb mérvben fogja KÉPV. H. NAPLÓ. 18f|. u. magát a minisztériumban érvényesíteni, az országra károsnak mutatni: mert a megyék különböző pártszinezetei egymás iránj^ában paralysálni fogják a káros következésekét, miglen a centralisált minisztérium mind ugyanazon irányban fogja elkövetni a pártoskodást. Igen sajnálom, hogy t. barátom Tóth Vilmos nincs jelen, 0 előadásában egy közbeszólásomra igen gyorsan és a körülötte ülők nagy tajisai közt válaszolt; és igen sajnálom azt is, hogy a P. Naplóban megjelent beszédben e válasz nem ugy van befejezve, mint mondva volt, és arra kérem a gyorsíró főnököt, hogy Tóth Vilmos barátom beszédében ezt igazítsa helyre, ugy a hogy mondva volt : t. i. Tóth Vilmos képviselő ur azt mondta, hogy ime közbeszólásomból, melynek értelme, hogy a minisztériumot Tóth Vilmos urnák kötelességérzetből is kell pártolnia, hogy ebből látható az, mit fog követelni annak idején az illetőktől Ivánka, ha ő lesz miniszter. Igen köszönöm képviselő urnák ezen megtiszteltetést, és bár részemről még nem hallotta soha, hogy ily magas polczra candidáltam volna magamat; de minthogy mai nap akasztott minisztereink is vannak, ez utoljára is nem tartozik a lehetetlenségek közé. Mégis kérem ezen hibát azért kiigazittatni, hogy jól contra-distinguálhassunk, és ha mit mondandó leszek, netalán nevetségessé válnék, az engem sújtson egyedül, nem pedig azon pártot, melynek sorai közé szerencsém van magamat számítani. En az állam hivatalnoktól azt követelem, hogy szorgalmasan, becsületesen és ügyesen teljesítse munkáját, ha ezt nem teszi, akkor elmozditandónak vélem, de jorivát életére, hite vállá7 1 " sara és politikai meggyőződésére nézve tegyen, meggyőződése szerint, ugy, a mint ő akar. Nem igy önöknél. Hallottam én önök részéről, nem rég egy pár izgékoiry tagjával beszélve önök t. pártjának, vitatva a kinevezés és választás előnyét, hogy még a legutolsó utkaparót is pártbeliből kell kinevezni és hogy ez az első qualificatio, hogy még a honvédségnél a tiszteket is párt emberekből kell kinevezni mind. Már bocsássanak meg, ha ez A^alóban a kormány nézete volna, ez oly monstrosus valami lenne, a mit nem is vagyok képes megfogni, de remélem hogy ez azon izgékony egyéneknek saját elmeszüleménye volt: mert kérdem: hol található ország a világon, hol annyi képzett ember volna minden hivatalra, hogy a pártok változásával az illető hivatalnokokat mind el kellene mozdítani és a másik párt embereivel rakni be a megürült helyeket? vajon lehetséges volna-e csak két hétig is kormányozni akkor, midőn a párt változik ? Vajon képzelhető-e, hogy a hazát egy párt magában védje meg, különösen ha még a másikat 21
