Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-38
38. országos Ülés június 28. 1869. 153 pedig fizetéses birák kinevezése ezéloztatik. Gondolom ezek szerint, hogy azért, hogy az egyik bureaukratiára uem vezet, abból egyátalában nem következik, hogy a másik se vezessen bureaukratiára. Egyébiránt lesznek többen is itt, kik tudják, hogy Angliában is egy idő óta bizonyos államíünctiók tételére neveztetnek ki fizetéses hivatalnokok, és mióta ez történik, már képződik is a bureaukratia. Egy nagy érvet mondott t. képviselő ur a mellett, hogy a bíróságok szervezetét nem lehet egyátalában a törvényhatóságok rendezésétől elkülönítve tárgyalni. Ő ugyan ez érvet más czélból mondta; de azt hiszem, nem csalódom, ha azt mondom, hogy e mellett bizonyít. Felhozta ugyanis: hogy legfontosabb az, minő területek adassanak a bíróságoknak? hogy osztassanak fel e területek? mert a jogszolgáltatásnak egyik alapfeltétele: hogy mindenütt közel érje mindenki bíráját. Már most, ha e nézetből indulunk ki, ha csak azt nem tartjuk, mit én részemről mint képtelenséget senkiről fel nem teszek, hogy az országban már meglevő külömböző területeken kivül még külömböző területi beosztásokat tegyünk, azaz: ha csak azt nem tartjuk czélszerünek, hogy egy és ugyanazon ember közigazgatási tekintetben egy területhez, igazságszolgáltatásiban pedig máshoz tartozzék, a területeket beosztani addig, mig a megyei kérdés meg nem oldatik, nem lehet. Azt mondotta beszéde végén t. képviselő úr, hogy nem kell a régi jogokhoz mereven ragaszkodni; hogy a jogokhoz való merev ragaszkodás a reformnak legnagyobb ellensége. Idézett példákat, hogy, ha ez utón, a merev ragaszkodás utján haladnánk, még ma is főtörvényszékünk biráit egyik-másik főhivatalnok nevezné ki, mondotta, hogy ha a 48-ik évi törvényhozás ez utón járt volna, nem alkotta volna meg azon törvényeket, melyekre mi, mint ő mondotta, hivatkozni szeretünk, de melyeket követni, ugy látszik, nem akarunk. A mi a törvényekhez való merev ragaszkodást illeti, nem fogják azt önök nálunk soha se tapasztalni, nálam legalább bizoiryosan nem, valahányszor arról lesz szó: lerontani egy törvényt, mely akár az egyéni, akár az állam szabadsággal ellenkezik. De őszintén bevallom, mereven fogok ragaszkodni az ősi joghoz mindanynyiszor, valahányszor az általam emiitetteket biztosítja, mig az uj törvény azokat gátolni, lerontani akarja. Arra nézve, hogy ki kész követni az 1848. törvéyhozás szellemét és példáját: egy pár kérdést intézek, melyekre feleljen meg kiki saját lelkiismeretének; én a feleletet részemről a közvéleménytől várom. Azt kérdem: ki kész a 48-iki KÉPV. H. NAPLÓ. 18-ff. II. törvények irányát követni: az-e a ki magyar hadsereget akar, vagy a ki nem ? (Helyeslés bal felől.) Azt kérdem: ki akar 48-iki irányban tovább haladni: az-e, a ki az ország integritása és vagyona mellett erélyesen felszólalni akar, vagy a ki ezt nem teszi? (helyeslés bal felől.) Azt kérdem: ki kész a 48-iki irányt követni: az-e ki a szent székeket el akarja törölni, vagy a ki ezt nem engedi? Azt kérdem: ki kész a 48-iki irányt követni; az-e, ki a vallásegyenlőséget valahára teljesen valósítani akarja, vagy a ki ezt még most is tenni nem meri ? (Helyeslés hal felől.) Az igen t. eultusminiszter ur beszédére kevés mondani valóm van, részint, mert sokan válaszoltak neki, részint, mert elméleti értekezésekbe bocsátkozni nem akarok. Különben nag} r tetszéssel idézte ő egy szellemdús franczia iró azon mondását, miszerint a pokol jó feltételekkel van kövezve, és szokott finom parlamenti modorában idézett, mintegy ellenünk irányozva egy más mondást, mely, mint állitá, legalább is annyira igaz: miszerint a conservatismusnak és a reactionak útja junctimokkal és előzetes kérdésekkel van kövezve. En azt hiszem, az igen t. miniszter ur. épen mint eultusminister meg fogja nekem engedni, hogy, ha jó feltételekkel van is a pokol kövezve; de jó feltételek azért a poklon kivül is lehetnek. Épen ugy azt hiszem: ha junctimok és előzetes kérdésekkel szokott is élni a conservatismus vagy a reactió, meg fogja nekem engedni a eultusminiszter ur, hogy ezekkel élhet az is, ki sem reactionarius sem conservativ. (Helyeslés a hal oldalon.) De különben is, ha ily módon akarunk következtetni : látjuk azt — és ez a szabadság eszméje erősbülésének legörvendetesebb jele — hogy ma már a ki a szabadságot meg akarja buktatni, a szabadság öltönyét veszi magára, a szabadság fegyverét veszi kezeibe; (Tetszés a hal oldalon) de nem hiszem, hogy az igen t. miniszter ur. ki maga is szereti a szabadság öltözetét felvenni, azt mondja, hogy ennélfogva tehát a szabadság öltözetét csak az öltheti fel, a szabadság fegyverét csak az veheti kezébe, ki a szabadság ellen küzd. (Tetszés a hal oldalon.) Hivatkozott Amerika példájára is a t. miniszter ur; de azt hiszem, e hivatkozás nem volt szerencsés. Azt monda ugyanis, hogy Amerikában az unió törvényeit csak az unió törvényszékei hajthatják végre, pedig ott nem megyék, de külön államok vannak. Epén ebből, t. ház, hogy nem megyék, hanem külön államok vannak ott, következik az, hogy azok az unió törvényeit nem hajthatják végre, de igen is, mert mi nálunk nem külön államok, hanem megyék vannak, melyek csak az egységes államnak egyes területei, 20
