Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

37. országos ülés június 26. 1869. Í41 nem bocsáttattak, hogy a közigazgatási utou hozott határozatok ellen valamint a közigazgatási tisztviselők túlkapásai ellen a bíróságoknál nem lehet orvoslást nyerni. En, t. ház! ezen érveket, ezen pontokat mind nagyon fontosaknak tartom, hanem ezek az előttünk fekvő törvény keretébe nem valók. (ügy van: jobbról.) A közigazgatás és igazságszolgáltatás közti határvonalakat meghatározni igen nehéz, és csak az egyes törvényekben kell ezt megállapítani, és nincs állam, hol tőrvény által bírták volna ezen határvonalat} meghatározni, hanem igenis meghatároztatik ez az egyes törvényekben. Látjuk minálunk is, hogy a polgári rendtartás a bírák hatáskörét állapítja meg. Az egyes törvényekben p. o. a kisajátítás törvényeiben körvonalozva van: mi tartozik a közigazgatási és mi a bírósági útra? és épen azért, mert nehéz, kell gondoskodni közegről, mely ezen határvonalat kétség esetében meghatározza. Es a miniszter maga is kijelentette, hogy állambiróság szervezése iránt fog törvényjavaslatot előterjeszteni. Ugyanakkor lesz helyén a politikai jogok védelméről gondoskodni, mint Ausztriában is az állambiróság illetősége alá tartozik ezen jogok védelme. A közigatási utón hozott határozati perorvoslat épen nem tartozik ezen törvény keretébe, hanem igen is akkor majd, ha a közigazgatást fogjuk rendezni, mind ezt, mind a tisztviselők felelősségét fogjuk meghatározni. T. Irányi képviselő ur szintén választást akar, és, mint ő megjegyzé, a visszaélésektől tisztított választásokat ós egyúttal körvonalozza egy tervezetben: hogyan kelljen ezen szervezetet keresztül vezetni? Azonban erre nézve némely észrevételeket teszek. Ezen tervezetben nem látom keresztül vive: vajon a városi törvényszékek meg fognak-e maradni, vagy a megyei törvényszékekbe fognak-e beolvasztatni? és a választásokra nézve azon kérdés merül fel : vajon a városi törvényhatóság hogyan fog részt venni ezen választásban ? Felhozatott, hogy a birói hatalom gyakorlásában a népnek is részt kell venni; hanem épen t. Irányi képviselő ur tervezetében nem látom, hát a kormány hogyan fog részt venni? már pedig monarchikus államban mégis a kormánynak is kell a birói hatalom gyakorlásánál részvétet engedni. Az ő tervezete szerint lenne egy állandó jogügyi bizottság, az teljesítené a kijelölést, és a megyei bizottság választaná a bírákat. A kormányról pedig semmi említés sincs téve. Ezen választás ellen is azt lehetne felhozni, hogy egy gyülekezet fogja azt eszközölni, és csodálatos, hogy vagyoni kötelezettségeknél többeknek egyetemleges lekötelezése a biztonságot emeli; a vá lasztásnál azonban minél nagyobb tömegre bízzuk a választást, a felelősség mindig gyengébb lesz, és ugy szólván, egészen el is enyészik. És épen ezért félek, ámbár ő hangsúlyozta, hogy visszaélésektől akarja a választást tisztítani, félek, hogy ugyanazon kortesfogások, ámítások, izgatások fognak helyt foglalni, a melyek most napirenden vannak. Nagyon szép, hogy a nép maga intézze el saját dolgait; hanem sajnálattal látjuk, hogy a nép, minél szélesebbre fektetjük a szervezetet, csak eszközül használtatik fel, s eszközül fog jövőre is fölhasználtatni. Irányi Dániel képviselő ur fölhozta : ha mi a bíróságokat nem akarjuk választani, miért akarjuk választani a közigazgatási hivatalnokokat ? En e kettő közt nagy különbséget látok: mert a közigazgatási hivatalnok s a bírónak hivatása különböző. A közigazgatási hivatalnoknak sokszor saját belátása szerint kell hivataloskoclni, s ha az önkormányzat alapján akarjuk a megyéket és községeket szervezni, mindenesetre ezen törvényhatóságoknak is lesznek saját ügyei, melyeket ezen tisztviselők által foganatosít, és ezen tisztviselők némileg a közönség megbízottjainak tekinthetők; az ily megbízásnál fontos az egymáshoz! bizalom, és szükséges, hogy a megbízott ugyanazon nézeten legyen, melyen a felsőbbség. Csak igy remélhető összhangzás, az pedig csak akkor érhető el, hogy ha a tisztviselők csak rövid időre választatnak, s mihelyt a bizalmat elvesztik, ujakkal cseréltetnek föl. Fölhozta még a t. képviselő ur, hogy a nevelés ügye is országos ügy, és hogy e végett ezt is a kormányra kellene bizni. Emlékeztetem e tekintetben épen a modern államjog tanaira, mely az állam feladatát akép körvonalozza, hogy csak akkor lépjen közbe az államhatalom, midőn az egyesek és testületek ereje elégtelen. Ez az önkormányzatnak alapja, s azt hiszem, hogy ennek alapján fogjuk jövőre községeinket és törvényes hatóságainkat is szervezni; már pedig a népnevelést egyesek és testületek tudják kezelni, s talán sokkal czélszerűbben, mint az államok. Azonban az önkormányzat folytán egyes testületeknek bizonyos jogkör fog kiszabatni, és ezen jogkör épentartására szolgál a jogrend, ezt pedig csak egy az egyesek és a testületek felett álló nagyobb hatalom fogja sikeresen kezelhetni, s e hatalom nem lehet más, mint az állam. Epén az önkormányzat biztosítására szükséges, hogy az állam kezelje a jogrendet, s igy az állami bíróságok igazolva vannak. Mocsáry Lajos képviselő ur felhozta, hogy talán azért szervezzük bíróságainkat, mert azon külföld alatt nem is az európai államok, hanem az ausztriai császárság értetik. Én e kérdésre igennel felelek; és pedig miért ? Mert mi a keres-