Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

120 37. országos Ülés június 26. '£69^ kedvezőbb ; s miért 1 Mert azon jogokban, melyek­ben eddig ugyan nem részesültünk, de hiszem, hogy ezután az uj megyerendezés alkalmával ré­szesülni fogunk, emberi gyarlóságunknál fogva, nem hiszem, hogy valaki közölünk annyira meg tudná magát tartóztatni, hogy azon választások­nál élvezendő befolyásánál fogva, nem oly egyé­neket igyekeznék a birói székbe ültetni, a kik pártérdekeinek legmegfelelőbbek volnának?! En, uraim, ezt soha sem akarom; (Helyeslés a jobb oldalon) és miután azon meggyőződésre jutot­tam, hogy a kinevezési rendszer adja meg va­lóban a független és szakképzett birákat, — ezen meggyőződésemben pirulnék magam előtt, ha jn­rista létemre, az igazságszolgáltatás rovására, le nem tudnék mondani ezen választási jogról. (Helyeslés a jobb oldolon.) En kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, uraim, hogy a vagyon- és sze­mélybátorság rovására, nemzetiségi vagy párt­küzdelmet és politikát követni soha nem akarok. (Helyeslés a jobb oldalon.) Igen, uraim, a mi minket, a már meghozott nemzetiségi törvény alapján, mely a múlt országgyűlés alkalmával meghozatott; és az, a mi bennünket a termé­szeti jogoknál fogva megillet, vagyis a nemzeti­ségeknek minden jogos és méltányos igényeit, annyiszor, valahányszor annak ideje lesz, érvé­nyesíteni mindenkor kötelességemnek fogom tartani. Epén azért, mert a kinevezési rendszert sokkal jobbnak tartom, mint minden mást, mit eddig itt hallottam, én azon második főelvet, t. i. a kinevezési rendszert is magamévá teszem, és annálfogva a beszédem elején föltett másik kérdésre is igennel felelek, s e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom ; fentar­tom azonban magamnak a jogot, hogy a részle­tes vita alkalmával netán néhol eltérő nézetei­met elmondhassam. (Ménk helyeslés a jobb ol­dalon.) Schvarcz Gyula: T. ház'.Bevett parla­menti szokás, hogy a szónok az előtte szólók előadására reflectáljon ; de én az idő rövidsége miatt bocsánatot kérek, (Helyeslés) hogy felmen­tem magamat ezen parlamentális szokás alól. Nem követem igen t. képviselőtársamat sem tör­vénykezési értekezésében, sem azon elmefuttatá­sában, melylyel az istenség tervét elemezni mél­tóztatott. Az ellenzék szónokai egyhangúlag, együttes tárgyalását követelék a birói hatalom gyakorlá­sáról szóló törvényjavaslatnak, a megyerendezés­ről- és a bíróságok szervezetéről szóló törvényja­vaslatokkal ; és én, legalább részemről, t. ház, ezen egyhangú követelés ellenében, meggyőző ellenérveket felhozni még eddig nem hallottam. Nem akarok megjegyzést tenni az általam igen t. igazságügyminiszter ur azon vallomására, hogy a kormány több súlyt fektet arra, hogy a reformokat akár hol is megkezdje, mint hogy vesztegeljen azon kérdés előtt, hogy hol kezdje meg a reformokat; nem akarok, mondom, meg­jegyzést tenni ezen vallomására, melyet — köz­bevetőleg legyen mondva — nem tudom, hogy melyik tanfelekezet fogja magáévá tenni az ál­lamtudományi összes tanfelekezetek közöl; de elmulaszthatlan kötelességemnek tartom az igen t. cultusminiszter ur egynémely ellenvetéseire egy megjegyzést megtenni. Az ő ellenvetései számosak voltak. Eószben igen t. képiselőtársam, Plachy Tamás válaszolt azokra, fennmaradt számomra kettő. Egyik az, melyet a cultusminiszter ur a múltból, a másik pedig az, melyet a lélektanból merített. A 48-iki törvényhozásról szólván báró Eöt­vös József oktatásügyi miniszter ur következőleg szónokolt: „Ha a 48-ki törvényhozás, a melyre tisztelettel és büszkén tekintek vissza, ezen utat követte volna, akkor mind azon törvények, me­lyekre most öntudattal hivatkozunk, nem létez­nének; nem léteznék legalább a parlamentális kormányról alkotott törvény, a mely kétségkívül a megyei kérdéssel, a birói kérdésnél sokkal szo­rosabb összeköttetésben áll." Ezek a miniszter ur szavai. De hát ellenérv legyen-e ez az együttes tárgyalás elleni Hogyan? Hát 48-ki törvényeink­nek a parlamentális kormányzatra, a megyei bi­zottmányokra a városi képviselő testületekre, szóval köztörvényhatóságainkra vonatkozó czikkei oly tökéletesek, hogy rajok mutathatunk, ime ezen törvényezikkelyek sem lettek együttesen tár­gyalva és még is mennyire kielégítik azok mind a kor szükségeit, mind a nép érdekeit. Eddig leg­alább az ellenkezőről voltunk meggyőződve. Igen, daczára azon bensőségteljes kegyeletnek, mely­lyel a 48-ki törvények alapgondolatait ma is ápoljuk, daczára, mondom, ezen bensőségteljes kegyeletnek, mégis férfiasan, őszintén megval­lottak mindig azt, hogy a 48-ki törvények ezen czikkei különösen azok, melyek a parlamentális kormányra, a megyei bizottmányokra, a városi képviselő testületekre, szóval köztörvénjdiatosá­gainkra vonatkoznak, hogy mind ezen törv. czik­kek felületesek, elhamarkodottak, ki nem egészü­lők és tarthatlanok; sőt beismertük azt is, hogy tudjuk az okot, miért felületesek, miért elhamar­kodottak, miért ki nem egészülők azok : beval­lottak, hogy ezt az idő rövidsége okozta. Hogy volna tehát az igen tisztelt közoktatásügyminisz­ter ur ellenvetése valóban objectiv ellenérv az együttes tárgyalás ellenében? Avagy tán ezen hivatkozása által a 48-ki törvényekre kétség ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom