Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-36

112 36. országos ülés június 25. 18 69. lenkezik-e az a demokratia elveivel? másodszor kérdem, vajon az ily bírói felelősség felelősség-e vagy csak illusio? Igazságügyér ur szives volt hozzánk kérdéseket intézni. (Halljuk! jobb felől.) Azt kérdezte első sorban tőlünk, hogy kell-e elkülöníteni a justitiát a közigazgatástól? Igen természetes, hogy az én válaszom sem lehet más, mint: igen. Igen, kell, de nem tartom nézetem szerint postulatumul azt, hogy midőn demarkáljuk a bíróságot a közigazástól, akkor egyszersmind egy tényezőt foszszunk meg a bíróságtól, értem a törvényhatóságot. Hisz ez nem lehet postulátum; ha demarkáljuk azt, hogy meddig terjed a biro s meddig az igazságszolgáltatás hatásköre, akkor már elkülönítettük, hogy meddig terjed a biró, és meddig a közigazgatás hatásköre. Második kérdése az volt, (Halljuk!) hogy kell-e független, de kellő képességű biró ? Nagyon természetes: erre sem lehet felelni mással, mint azzal, hogy kell; hanem valamint a képességet, ugy a felelősséget is postulaljuk és a felelősséget ugy akarjuk érvényesíteni, felfelé, mint törvényjavaslatban érvényesíttetik lefelé. Hanem, minthogy már oly kegyes volt a t. miniszter ur, hoszánk intézni e kérdéseket, én már most azt leszek bátor kifejteni, hogy mi nem kell nekünk, legalább nekem, nézetein szerint, nem kell. Nem kell először a birói kinevezés átalánosságban, mint az a törvényjavaslatban van. Igen sok szépet felhozott t. képviselőtársam Tóth Vilmos épen a kinevezés pártolása mellett, és a mint szerencsém volt tegnap észrevenni, kiváló hatást azon okoskodással idézett elő a nagy közönségben, hogy hiszen a boszu következéseiben mindig sokkal károsabb, mint a hálaadás kifolyása. En nem merem magamat oly nagy psyeholognak tartani, hogy e két ítélet végeredményét latolgassam; de azt hiszem, hogy a mint egyik keserű, ugy a másik édes gyümölcsöt terem; de annyi áll, hogy a gyümölcs elköltetik, és hogy in ultima analisi különbséget nem tesz, ha vajon az keserű vagy édes. (Derültség.) Kimondom határozottan, hogy én a birói kinevezést nem, de igenis a választást pártolom; mert azt hiszem, hogy a nyilvánosság kritériuma előtt a kellőleg törvényben körülirt qualificatió szerint választott bíróban sokkal több garantia lesz, mint oly bíróban, ki a protectio sötét csarnokaiban jut a miniszteri kinevezés által a birói hivatalhoz. Nem kell nekünk másodszor az igazságügyminiszter ur teljes centraHsatiója, és nem kell végre harmadszor a miniszteri mindenhatóságnak növelése. Nem kell nekünk az igazságügyminiszter merev eentralisatiója: mert azt hiszem, azzal kormányozni ugyan könnyebb és kényelmesebb, de az egyéni szabadság garantiáját a centralisatióban — legyen az törvénykezési vagy közigazgatási centralisatio — egyátalán nem található fel. A miniszteri mindenhatóságot is kiemeltem, mint olyat, mely nekem nem kell, és ezen mindenhatóságot is kifejezve látom a törvényjavaslat 24. §-ában, a hol a közigazgatás és a birói hatóságok közt felmerülhető összeütközések elintézése, igaz, hogy csak ideiglen, de végre is a minisztériumot illeti. Midőn törvényt alkotunk, törvényt a birói hatalomra vonatkozólag, akkor nem látom szükségét, hogy ideiglen hatalmazzunk fel bárkit, miután előttünk áll a lehetőség, hogy az elintézést azonnal codiíicáljuk, törvénybe iktassuk. A t. igazságügyminiszter ur oly dologról tett említést zárszavaiban, és nevén is nevezte, a melynek értelmét, ha helyesen fogtam fel, abban kell öszpontositanom, hogy tán az ellenzék sorai közt véli ő felfedezni, a balitéletek hosszú sorát. Nem akarom hinni , hogy ősi intézményeink egyikéhez való ragaszkodásunkat — értem a megyéket — hogy, mondom, ehhez való ragaszkodásuukat a tisztelt miniszter ur balitéletnek mondja. Balitéletek voltak azok, melyek Wesselényi és Széchenyi korában és általa nyilván lettek ostromolva, és melyek az 1848-ki törvények által gyökeresen kiirtattak. Ezektől nekünk félnünk nem kell: olyanok már nem léteznek; hanem igenis van egy irány, és annak megemlítésénél tán csak a névben térek el a t. miniszter úrtól. En is ismerek egy lidérczet, mely nem csak köztünk van, de e házon kívül és az ország határain túl is kisért bennünket. Ha szabad e lidérczet elkeresztelnem, én rósz háromságnak keresztelném el azt. Ertem a reactiót, az ultramontanismust és a merev centralisatiót. Valóságos nevükön megnevezve ezek kisértenek, uraim, nem a balitéletek. Ezek sajnos kifejezését találtam, és ezek műveleteit láthattam a horvátszlavón erdőség kérdésénél. (Helyeslés a bal oldalon.) Kifejezését találtam, midőn az ujonczok megszavazása alkalmával, a törvény czimét vitattuk. Az ultramontanismus nem csak közöttünk, de széles Európában kisért. Köztudomású dolog, hogy közöttünk is működik e kisértet. Ennek legvilágosabb tanúsága az, hogy még a műveltség mai színvonalán álló, sőt mondhatni, tudós és szabadelvű miniszterek — mint az igazságügy és eultusminiszter urak — sem bírnak megküzdeni oly institutiókkal, melyek sem korszerűek sem hasznosak: értem a szent székek institutióját. (Helyeslés a hal oldalon.) A merev centralisatiónak pedig — a, melyről már el-