Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-36

10S 36. országos ülés június 25. 1869. tralisátiónak, hogy képtelenségnek és ámításnak tartja a parlamentális kormányzattal össze akarni egyeztetni a megyei rendezést. Meglehet azon képviselő ur (Irányi Dánielre mutatva) Francziaországban tanulta meg a munieipalitást és a municipális szervezetet; (Derültség jobb felől) de a tegnap elénk állított és a maga által jónak ismert éretlen terv, mely szerint a bírákat választatni akarná, nem igen bizonyította be azt, hogy a municipiumok általa javasolt uj szervezete életre való. Es miután átgázolt minden most létező bizottmányokon, a melyekben, akár mit mondjunk, habár tudjuk, hogy alapjok nem gyökerezik egészen a törvényben és tudjuk, hogy nem felelnek meg minden tekintetben a kornak, nem lehet tagadni, hogy ne léteznének jeles férfiak, a kik tiszteletet érdemelnek, miután, mondom, ezeken átgázolt, az inparlamentalis szónoklat oly magaslatára emelkedett, a milyenre én őt követni nem fogom (Helyeslés jobb felől.) Nem fogom követni, t. ház: mert azon tisztelet, a melylyel én gyermekkorom óta viseltetni tanultam egy törvényhozó testület irányában, ezt nem engedi meg; nem engedi meg a háznak méltósága sem. Egyébiránt megmondom őszintén a képviselő urnák ; {Irányi Dániel felé mutat) bármiként becsmér élje is az aristokratiát, a mely önnel is megosztotta minden jogát, a mely mindenki előtt megnyitotta a törvényhozás ajtait és csak a biró előtt zárta be, — ezen aristokratiától, ha nem is egyebet, legalább parlamentális illemet tanulhatott volna. (Helyeslés jobb felől.) T. ház ! Nehéz ily körülmények közt higgadtnak maradni. Méltóztassanak megengedni hogy most a tárgyhoz menjek át. (Halljuk!) En őszintén bevallom, hogy csak örömmel üdvözöltem az igazságügyminiszter ur által beadott törvényjavaslatot, mert ez a polgárok állam életében oly lényeges kelléket képez, mely nélkül a jelenkorban egészséges államot képzelni sem lehet. Véleményem szerint még legkevesebb mit egy állampolgár az állam irányában követelhet, a személyes és vagyonbiztosság. Ez alapja az állam erejének is, mert csak a jogaikban biztosított polgárok összessége alkothat erős államot. Igaz, a fő és legfőbb törvényszékek szervezése által sok aggodalom megszűnt. De uraim, ugy vagyunk ezzel, mint oly épülettel, melynek lé dele az építészet szabályai szerint csakugyan rendezve van, de falai roskadozó félben vannak, miben, azt hiszem, a lakosok nagyon kényelmesen nem érezhetik magokat. Igaz, a felső birák az első bíróság ítéletét megváltoztathatják igazság és törvény szerint; de, uraim, ez még nem nyújt elegendő biztosítékot a félnek, nem nyújt pedig azért, mert sokszor a pernek instructiója, mely — nem akarom mondani, rósz akaratból, hanem tán járatlanságból — fonákul, sokszor a tényekkel ellenkezőleg történik, döntő befolyással bir az ügyre, ezen pedig a felsőbíróság nem javíthat. Ha hozzá teszszük még, hazánkban a bíróság felelősségének teljes hiányát, elmondhatjuk, hogy igen szánalomra méltó helyzetük van nálunk az igazság keresőknek. Es, uraim, nincs már időnk várni, vagy annak fokonkinti fejlődését remélni, hogy ugy, mint más nemzeteknél történt, a fokonkinti haladás által a törvényhozás működése könnyítve legyen: mert, uraim, a fokonkinti haladástól régen el vagyunk ütve a kor szelleme által. Ugy vagyunk ezzel, ha szabad visszaemlékeznem a régi múltra, mint 1839-ben voltunk a közlekedési kérdéssel, mikor mi egész komolysággal azon tanácskoztunk, vajon Pestet össze kell-e kötni Debreczennel országút vagy vasút által, és akkor bár sokak előtt nevetségesnek látszott Pestnek Debreczennel vasúttal való összeköttetése, mégis az élet nem országutat, hanem vasutat épített. Hátramaradásunkban azonban mégis van egy bizonyos vigasz: t. i. az, hogy nem vagyunk kénytelenek átfutni, mint más nemzetek, a fejlődésnek minden stádiumán; hanem hasznunkra fordíthatjuk az uj találmányokat, s a tudomány minden vívmányát; és igy egyszerre azon színvonalra leszünk képesek emelkedni, melyet a kor megkíván és melyen a müveit nemzetek állának. Ezen körülménynek köszönhető leginkább, hogy ámbár iparunk még ifjú korát éli, mégis képes sok tekintetben kiállani a versenyt, és ha országunkban a közlekedési eszközök ezélszerűen elrendeztetnek és szemmel tartjuk mindig az ipar érdekeit és czéljait, és ha főképen — s gondolom ez a legjelentékenyebb — az igazságszolgáltatás tökéletesedni fog: akkor reménylem, hogy a mostani ipar annyira fog emelkedni hogy mindazon súlyos adókat , melyek alatt hazánk polgárainak vállai roskadoznak, elviselhetjük. Mily csekélyek voltak, uraim, azon reformok és reíbrmkérdések, melyekért mi évtizedek során küzdöttünk, a mostani kor kívánalmaihoz képest, azt legjobban tudják azok, kik azon korra visszaemlékezni képesek: egy pillanat tovább vitt minket a reformkérdésekben, mint a mennyit legvérmesebb reményeink vártak. Ilyen, a nemzetek életében korszakokat képező események lehetleu hogy sokszor forduljanak elő, mert nagy áldozatokkal vannak összekötve, és nem mindig eredményeznek jót és üdvöset. De ha vissza emlékezem az akkori korszakra,