Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-36

98 36. országos ülés június 25. 1869. „tekintve, hogy a házszabályokban ezen elégtételről kellő gondoskodás nem foglaltatik; „tekintve elvégre, hogy a háznak souverain jogaihoz tartozik, a maga méltóságát, saját tagjainak a törvényhozás termében elkövetett viszszaélései ellen mind óvó, mind torló rendszabályok által megvédeni: „a következő határozatot hozom indítványba : „A ház immunitási bizottsága oda utasittatik, hogy a jelen esetben adandó elégtétel neme és módjai iránt véleményt adjon, a mely a hasonló esetekben jövőre követendő eljárás szabályozására is kiterjedjen." Szilágyi Virgil: T. ház! (Zaj.) Elnök: A képviselő ur ehhez a tárgyhoz kivan szólania Szilágyi "Virgil: Ehhez. Elnök: Gondolnám, hogy a beadott inditvány kinyomatván, ha tetszik parancsolni, már holnap, azután lesz csak tárgyalás alá vehető. (Helyeslés.) Vukovics Sebő: .ház! Pár szót kívánnék szólni. (Felkiáltások: Nem lehet!) Elnök: A t. képviselő ur szinténe tárgyhoz kivan szólni ? Ehhez nem lehet! Vukovics Sebő: Azt hiszem, a mit mondani fogok, teljesen a parlamentalis szabályokon belül lesz. Szilágyi "Virgil: Azon esetben, ha szót enged a t. ház: enyim az első szó, miután előbb felírattam magamat. (Halljuk ) Elnök: A 129-ik §. ezt mondja: „Indítványt, ellenindifcványt és módositványt mindig Írásba foglalva kell beadni, s azok kinyomatását a ház elrendelheti." Ehhez méltóztassanak hozzászólni. Szilágyi Virgil: Azt gondolom, t. ház, oly fontos a tárgy, a mely felmerült, hogy abból tán meríthetek igazolást egy szóra. Sajnálom, hogy épen hangom rekedtsége némi gátul szolgál a szóban, de vannak helyzetek, midőn egy bizonyos erkölcsi érzés teljesen lehetetlenné teszi a hallgatást; és azért röviden néhány szót kívánok szólani. (Halljuk!) Igazolást merítek a szóhoz abból, mert az ellenzéki padokról hangzott el tegnap néhány szó e teremben, mely bennem is fájdalmas érzést keltett. A dolognak, a mint az igazságügymmiszter ur iménti előadásában előhozta, két része van: egyik a bíróságot illeti, mely itt szóba hozatott; a másik a miniszter személyére vonatkozik. Az elsőre nézve nem akarok szólani; a második iránt azonban kötelességem felszólalni. (Halljuk!) Én nem tudom bizonyosan, Pécs városának érdemes képviselője kire czelzott akkor, midőn azt mondotta, hogy az igazságügyminiszter az 1848-ki törvények egyik leghűbb védőjét halálra kínozta. (Felkiáltások: MegmondoVa!) Utószavaiból azonban azt gyanítom, és azt a következtetést kell vonnom, hogy Böszörményi Lászlót értette. Én Böszörményi Lászlóval hosszú éveken át a legbensőbb barátságban éltem, egészen haláláig. Midőn a múlt év őszén a külföldről haza tértem, saját dolgaim félretételével, első gondom volt érintkezésbe bocsátkozni vele azon módok iránt, melyekkel helyzete enyhíthető lett volna; mert láttam, oly körülmények közt volt, miszerint betegsége súlyosabbra fordulhatott minden nap. Egész bizalommal szóltam vele, s egész bizodalommal szólott ő is velem. Az első, a mit mondék neki az volt: „A tél elé ily állapotban lehetetlen menned, egészséged, sőt életed veszélyeztetése nélkül; én azt gondolom, valamely hazai vagy külföldi fürdőt kellene használnod." A felelet az volt, hogy két dolog áll ennek útjában. Első az, hogy ő semmi áron és semmi feltétel alatt kegyelemért, vagy a kormány kegyéért nem folyamodik ; a másik az anyagi kérdés. A másodikra nézve rögtön válaszoltam, hogy az nem nehézség, mert barátai annak elintézéséről gondoskodandnak; az elsőre nézve azonban megkérdeztem, ad-e felhatalmazást nekem, hogy én érintkezésbe tevén magamat azokkal, kikkel ez irányban érintkezhetem, tudjam meg, vajon forognak-e fen oly akadályok, melyek kívánságának, óhajának teljesülését gátolnák ? ő erre felhatalmazott és én e baráti felhatalmazás folytán az igazságügymmiszter úrhoz fordultam. (Halljuk!) Az igazságügyminiszter ur legelső szavamra, midőn a dolgot előhoztam, midőn felemlítem Böszörményi állapotát, oda nyilatkozott, hogy ő semmiféle folyamodványt nem kivan Böszörményitől, ő megelégszik azzal, ha akár ő, akár részéről bármelyik barátja egyszerű magán levélben értesiti őt Böszörményi azon óhajtásáról, hogy valamely bel- vagy vagy külföldi fürdőbe akarna menni, (Átalános mozgás. Felkiáltások jobbról: Ez az agy önkínzás!) Én megvallom, egész örömmel mentem vissza Böszörményihez, és ő első pillanatban azt monda: „Jól van, beleegyezem, irj tehát ily tartalmú magán levelet az igazságügyminiszternek, de mielőtt elküldenéd, mutasd meg!" Másnap . elvittem hozzá a fogalmazványt; miután azonban a levelet felolvastam, azt nyilatkoztatá, hogy neki a levél fogalmazása ellen semmi kifogása nincs ugyan, de értekezvén másokkal barátai közöl, egyátalában nem akar semmiféle kegyet, még ez utón is elfogadni. (Mozgás. Felkiáltások a jobb oldalon: E szerint barátai okozták halálát! A szélső bal oldalon : Dologra!) Ezek, uraim, ugy