Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-36

96 36. országos ülés június 25.1869. ügyminiszter ur által is elvben elfogadott telepítés tárgyában tartott előzetes tárgyalások daczára, a haszonbéri árverezés a folyó hó 22-én meg tartatott, melyben kérvényező községek igényeik teljes föladata nélkül részt nem vehetvén, miután továbbá ezen haszonbéri szerződés a legközelebbi napokban jóváhagyás végett a pénzügyminiszter ur elé kerül: és e kérelmet a késedelem veszélye fenyegeti, a kérvény bizottságot oda utasítani méltóztassék, hogy ezen tárgyat soron kívül fölvévén, jelentését mielőbb a ház elé terjeszsze. Elnök : Nem tudom, kivánja-e a t. ház, hogy előzetesen tárgyaltassék ? (Igen!) Tehát előzetesen fog tárgyaltatni. Máriássy Béla: T. ház! Van szerencsém benyújtani Nagy-Szalonta város 253 választó polgárának kérvényét, melyben a bírák választását továbbra is fentartatni kérik. [Éljenzés a szélső bal oldalon.) Huszár Imre: Bocsánatot kérek, az elnök ur, ugy hiszem, nem méltóztatott kimondani, vajon az általam benyújtott kérvény előzetesen fog-e tárgy altatni, vagy nem? Elnök: Igen is kimondottam. (Ugy van!) Most következnék a napirenden levő tárgy ; azonban Horvát miniszter ur kivan szólni. Horvát Boldizsár igazságügy miniszter: A tegnapi ülés egy igen sajnos jelenettel végződött, (Igaz! Ugy van!) melyre Irányi képviselő urnák zárszavai nyújtottak alKalmat. Ezen szavak a következők voltak. (Olvassa) : „Es már most néhány szót intézek az igazságügyminiszterhez. 0 oly melegen, oly fényesen dicsérte az 1848-ki törvényhozást, az 1848-ki törvényeket, hogy már köszönetet valék neki mondandó ezen elismerésért, midőn lezárta ajkamat azon tudat, miszerint azon kormánynak tagja ő, mely ezen 1848-ki törvények legbecsesebb részét feláldozá, és elhalt ajkaimon a szó, midőn meggondoltam, hogy az 1848-ki törvények dicsőitője ugyanazon igazságügyminiszter, ki az 1848-ki törvények egyik leghívebb, legjelesebb, legtisztább jellemű bajnokát, elődömet, törvénytelen ítélet következtében halálra kínozta." (Zajos felkiáltások: Gyalázat!) E szavak tegnap lázas fölháborodást keltettek e házban. (Elénk fólkiáltások: Még ma is!) melyből minden esetre az oroszlánrész nekem jutott. Föl akartam akkor rögtön szólalni, de a ház igen tisztelt elnöke eluöki jogánál fogva, a mely előtt tisztelettel hajlok meg, elvonta tőlem a szót és a megtámadó képviselőt a ház szabályai értelmében rendre utasította. Eu köszönettel tartozom ugyan az elnök urnák azért, hogy a szót elvoná tőlem, mert az első fölhevülés pillanatában talán túlléptem volna azon korlátokon, melyeket szeretek mindig, minden körülmény között szem előtt tartani. Vérem azóta teljesen leesillapult és biztosithatom a t. házat, hogy az, a mit mondok, nem pillanatnyi izgalom, nem szenvedély kifolyása, hanem komoly, férfias megfontolás és elhatározás szüleménye. (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, köszönetet szavazok a t. elnök urnák azért, hogy tegnap szóhoz jutái nem engedett; de egyúttal kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az elnöki rendreutasitásban azon megtámadás ellenében kellő elégtételt nem találhatok. (Zajos helyeslés.) E nyilatkozatban két vád, vagy gyanúsítás, vagy sértés, vagy nem tudom mi néven nevezzem, — foglaltatik. Egyik intéztetik egy bíróság ellen, mely nincs megnevezve, s a vád ugy szól, hogy ezen bíróság törvénytelen ítéletet hozott. A másik vád személyem ellen van emelve és oda megy ki, hogy én törvénytelen utón halálra kínoztam egy egyént, ki szintén nincs megnevezve, vagy is a vád más szavakkal az, hogy én egy gyilkosságot, sőt mi több, egy kínzással párosult gyilkosságot követtem el. (Atalános méltatlankodás zajos nyilatkoztatai.) A mi az elsőt illeti, én nagy szerencsétlenségnek tartom, t. ház, azt, midőn a társadalomnak egyik főalapja, a birói tekintély és hitel épen azon teremben támadtatik meg, melyben a társadalmi rend fölött őrködünk, melyben a társadalom sorsát intézzük. (Elénk fölkiáltások: Igaz!) Nekem, mint az ország felelős igazságügyminiszterének, a kinek egyik fő hivatása, épen a birói tekintély fölött őrködni, mely nélkül a törvények iránti tisztelet e szerencsétlen országban nem fog lábra kapni soha, nekem ily megtámadást elhallgatnom nem szabad. (Zajos helyeslés.) A t. ház bölcseségétől függ, megítélni: vajon competensnek érzi-e magát azon kérdés elemzésébe és megbirálásába bocsátkozni, hogy alapos-e a vád vagy alaptalan? de nekem állásomnál fogva nem szabad tűrnöm, hogy egy birói testületnek becsülete akár hol büntetlenül megtámadtassák. (Zajos helyeslés.) Minden más téren találnék orvoslást, föl tudnám keresni a törvén)^ ótalmát; hanem a megtámadás itt, oly helyen történt : hol a megtámadó a képviselői immunitás sánczai közé vonul, hol én őt föl nem kereshetem. Kénytelen vagyok tehát a t. ház segélyét kérni, igénybe venni: mert az, fölfogásom szerint, nem megy, hogy a midőn mind testületeknek, mind egyéneknek becsülete minden más téren a tör-