Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-28
28. országos Ülés június 14. 1869. 469 államadósságának egy eddig számításba nem vett uj szaporodását látszik jelezni. Én részemről azért igen nagyon helyeslem azt, mit Wahrmann Mór, Pest Lipótvárosa érdemes képviselője előadott, hogy t. i. szabatosan határoztassék meg az öszszeg, mely összeg erejéig uj pénzek lesznek kiadhatók ; mert mindazon pénzek, melyek ezentúl fognak becserélés utján kiadatni — a mennyiben Magyarország részéről adatnak ki — a magyar állam adóssága lesznek, és illetőleg oly adóssága, mely helyettesitendi a törvénytelen kormány által felvett adósságokat, és azért is kell bizonyos összeghez kötni a kiadandó pénzek summáját, hogy a kormány fel ne hataímaztassék bizonytalan ürügyek alatt, adandó alkalommal, nagyobb összegeknek kiadására. A mit Pest Lipótvárosa érdemes képviselője előadott, jelezi ugyan a maximumot, meddig az uj pénz kiadható; ez is azonban nézetem szerint igen nagy, mert 26 millió nagy összeg; más részről a pénzügyminiszter ur azon megjegyzést tette, hogy nem is szándékozik uj pénzt 26 millió íorintig kiadni, hanem csak annyit, mennyi szükséges a forgalomban levő 10 krajczarosok beváltására. E között azonban és a közt, mit Wahrmann képviselő ur előadott, igen nagy különbség lehet: mert ő azt hiszi, hogy tán fele sem fog visszakerülni az 1848- és 1849-iki 6 krajczárosoknak, melyek beváltandók lesznek. Ezen esetben, ha csak a maximumot teszszük be a törvénybe, 26 millió forintig hatalmazzuk fel a kormányt azon szerkezet szerint, melyet Wahrmann ur beadott. Azon esetben tehát, ha elfogadjuk, a mit Wakrmanu képviselő ur jónak lát: én jónak tartanám, hogy határoztassék meg a törvényben az is, hogy azon összegnél, mely a régi 6 krajczarosok becserélésére fordittatik, több ilynemű pénz e czim alatt semmi esetre ki ne adassék. Nehéz ily helyzetben rögtön helyes fogalmazást előállítani, midőn egészen uj megjegyzés tétetik; és igy mindenesetre szükségesnek gondolnám, hogy ezen szerkezet czélszerü megállapítása, ha ez most nem történhetik, legalább a holnapi napra halasztassék el, hogy azt ugy lehessen fogalmazni, hogy abból az országra kár ne következhessek. (Helyeslés a bal oldalon.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk!) Nézetem szerint a szöveget könnyen meg lehet állapítani. En ugyanis azt tartom, ha az ugy formuláztatik, miszerint „ő felsége többi országai pénzügyminisztériumával létrehozott egyezmény folytán a forgalomban levő 26 millió frtot tevő 6 pengő krajczáros váltópénzek a forgalomból bevonatnak, és ezek helyett 10 és 20 krajczarosok veretnek." Ghyczy képviselő ur aggodalmai megszűnnek: mert az összeg meg van nevezve, azon feltétellel, hogy nem több váltatik be, mint a mennyi valóban forgalomban van. Egyébiránt azt tartom, hogy azt előre mondani lehet, hogy a beváltandó összeg csekélyebb lesz. Wahrmann t. képviselő ur is megjegyezte, hogy a külföldön Dél-Németországban forgalomban levő összeg az agiónak magasságától, mértékétől függ; de lehetnek oly körülmények is, hogy az agio leszáll, és ez esetben ezen váltópénz ismét bejön s beváltás alá kerüi. A mi a párisi conventiót illeti, azt hiszem, a váltópénz mennyiségére nézve távol vagyunk azon határtól, melyet az kiszab, mert ha a magyar birodalom népességének számát tekintjük, a conventió által megalapított maximumtól még távol vagyunk még az esetben is, ha az egész 26 millió is beváltatnék. Tehát aggodalomra ok nincs, és a czél, melyet Wahrmann képviselő ur jelzett, el van érve az általam javasolt szerkezet által, nemkülönben meg lehet nyugtatva Ghyczy képviselő ur is. Ajánlom ezen szerkezetet. Ghyczy Kálmán: Indítványomat formulázva leszek bátor beadni. Ha elragadtatik Wahrmann képviselő ur módositványa, akkor az első alinea után, nézetem szerint, körülbelül ez következhetnék : „a veretendő pénzek összege azonban a forgalomból valóban levonandó régi 6 krajczarosok összegét semmi esetre sem haladhatja meg." Ez volna megint a minimumja annak, a mit a kormány ilynemű pénzben kiadhat; meg van szabva a maximum,t. i. 26,000,000, a minimum t. i. azon összeg, mely a valóban szükséges beváltásra használtatik. (Helyeslés. Felkiáltások: Hagyjuk holnapra! Folytassuk! Zaj.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Azt hiszem, Ghyczy képviselő ur indítványa akkor lenne indokolva, ha az általam beterjesztett javaslatnak más értelme volna; de miután világosan ki van abban fejezve: hogy a váltó pénzek a forgalomból bevonatván, és helyettök, azaz a már bevont pénzek helyett, ezen meg ezen váltópénzek veretnek, ennek is bizonyosan csak ugj-anazon értelme van. A mi pedig egyszer már határozottan ki van mondva, azt még egyszer ismételni valójában fölösleges. Ivánka Imre : Itt az van mondva, hogy helyettök 26,000,000 adatik ki, mert igy is lehet érteni; visszatérve a minapi magyarázatra, melyet Kerkapoly képviselő ur adott, hogy se felette, se alatta. Elnök: Kivan a t. ház most határozni? (Holnap ! Ma! Még nincs 2 óra!) Ghyczy Kálmán: Indítványomat mindenesetre beadom, hogy legalább a jegyzőkönyvbe jőjön. Felolvasom még egyszer. (Felolvassa a módost'tványt.)
