Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-28

28. országos ülés június 14. 1869. 459 Szokásba jött itt e házban a tőrvényeknek egy különös és átalán nem helyeselhető magyarázata. Emlékezhetik rá a t. ház, hogy miután az 1867-ik XII. t. ezikkben a közös hadügyminiszterről szó sincs, és ezért akkor, midőn a közös hadügyminiszternek teendőt adott a t. ház, ez ellen felszólalás történt: erre az mondatott, hogy a közös hadügyminiszter Dines ugyan benne, de benne van a törvény szellemében. Most az előttem szólott Kerkapoly államtitkár és képviselő ur azt mondja, hogy igaz, ebben a törvényben csak három korosztályról van szó, de értetik az — az azután fölhívott szakaszokra utalva — magából e törvény szelleméből. Kerkapoly Károly: Nem mondtam! Nyáry Pál: Majd megmagyarázom, hogy mondta. (Derültség.) Az Isten mentsen meg azon törvényhozástól itt a földön, mely a szellemekkel van összeköttetésben. Itt valósággal ugy vagyunk, hogy midőn mi szegény földi lények hivatkozunk a törvényre, az mondatik: Jaj barátom, de kérdés még: majd mit mondanak a szellemek ? Mi tehát a kötelező: a törvény-e, mely olvasható, vagy az értelmezés, melyet majd a szellem sugalmazand ? Az mondatik, hogy Kerkapoly nem hivatkozott a szellemre. Hiszen én azt nem mondom, hogy egy eszméjének igen sok variatiót nem lehet csinálni. Hivatkozott a többi §-okra, hol, miután nincsen kitéve, hogy a törvény három korosztálynál többre terjesztetik, a mi ott mondatik, nem vonatkozhatik többre, mint bárom korosztályra. Ezeket nem tehettem, hogy el ne mondjam, s valóban azt hiszem, a törvényt tiszteim kell, s hogy a törvénjr a legfőbb hatalom; és nem tehetem, hogy fájdalmamat ne mondjam ki ezen már nem egyszeri, de többszöri példa után, mikor a törvény többre terjesztetik ki, mint a miről a törvény szól. Kerkapoly Károly: Én is élek a házszabályok adta azon joggal, hogy ha szavaim félreértetnek, r félreértett szavaimat megmagyarázhassam. Én semmikép sem hivatkoztam a törvények szellemére indokolásom közben, hanem azt mondtam: minden oly törvény, a mely egy állandó normát állapit meg, megtartandó azon egész idő alatt, melyre az megállapítva lett, kivéve, ha ugyancsak a törvény valamely határozott időre kivételt tenne alóla; törvény tehát. En állítottam, hogy ezen utóbbi eset itt fenforog, mert a törvény kivételt tett azon állandó norma alól. A XXVII-ik tvczikk 2. §-a azt mondja : „ezen ujonczok az 1847. 1846. és 1845. évi korosztályokból fognak kiállíttatni." Azután a 3. §. azt mondja: „Az 1867. évi IX. tvczikknek feltételei és intézkedései a jelen ujonczozasra is kiterjesztetnek, azon változtatással azonban, hogy az állítandó ujonczok, az egészségügyi csapatok egyedüli kivételével, kizárólag magyar csapatokba soroztassanak, s hogy a törvényhozási utón életbe léptetendő rendszer kedvezményei és terhei nem csak a tényleg kiállítandó ujonczokra, hahaiiem átalában mindazokra is kiterjesztetnek, kik a fen kijelölt három évi korosztályból jelenleg sorshúzás alá esnek, de be nem soroztatnak; és végre, hogy a helyettesítés senkit se ment fel azon védkötelezettség alól, mely az életbeléptetendő védrendszer értelmében a helyettes által kitöltött hat évi szolgálatidőn tul netalán reá nehezül." Ha tehát a t. képviselő ur meg akarja tartatni ezen törvényt, akkor a korosztályok egyikét sem akarhatja elvonatni a sorozás alól, mert ezen törvény világosan kiterjeszti azok mindenikére a védtörvény minden terhét. (Helyeslés a jobb oldalon.) Én tehát nem szellemére, hanem betűjére hivatkoztam a törvénynek, és azt hiszem, az idéztem törvény szintén törvény; és miután egy évre szól, mint egy évre szóló, kivételnek megjárja ama tiz évre szóló ellenében ; de a tiz évit nem lehet olyannak tekinteni, mely kivételt tenne az egy évre szóló alól. Ez az egyik. A másik, a mit szintén nem hallottam megczáfolni, az, hogy van olyan törvény is, a mely azt mondja, hogy az első korosztály egy évvel ifjabbakból alkottassák, mint alkottatott eddig. Ha összevetjük ezen törvényt azzal, mely fenébb emiitettem három korosztály egyikét sem engedi kibocsátani, a sorozás alól, tehát sem a 45., sem a 46., sem a 47-ben szülötteket; látandjuk, hogy azokhoz hozzájönnek a 48-ban szülöttek, mint még sorozás alatt nem állottak, kik az előbbi törvény szerint az első korosztályt fogták volna képezni, és a 49-ben szülöttek, kik az ujabbi törvény folytán képezik azt. Ezt a törvény betűje rendeli, épen azért a törvény szellemére nem hivatkoztam, mivel arra nem volt szükségem. (Helyeslés a jobb oldalon) Tisza Kálmán: T. ház! Az előttem szóló t. kéjjviselő ur első nyilatkozatában—mert kétszer szólott a tárgyhoz, bizonyosan, hogy bennünket felvilágosíthasson—(Halljuk!) mondom, első nyilatkozatában igen nagy igazságot mondott ki; de engedje meg, ha azt mondom, hogy azt ugy is tudtuk, jelesen, hogy 3 meg 2 az 5, mert azzal indokolta az 5 korosztály felállítását, hogy a 3-hoz még kettőt tettek. Bizony azt észrevettük magunk is. Azután észrevettük azt is, hogy igen furcsa elméletet állított fel. Azt mondta ugyanis, hogy az 1868. XL-ik törvény ellen kivételt állapított meg a XXVII. törvén}^ vagyis, hogy 58*