Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-27
27. országos ülés június 12. 1869. 44.] landóság a hadseregben ennélfogva tetemesebb, mintsem az különben lenne. E tekintetben a dalmátországi várakban és egyátalában a tengermelléken fekvő ezredek alig birják három hónapig kiállni a nélkül, hogy sárga lázba vagy más súlyos betegségbe ne essenek. Daczára pedig annak , hogy — tudomásom szerint — a rend azt hozza magával, miszerint az ezredek ott gyorsan váltandók fel: mégis némely, különösen magyar ezredek, évekig is ott feledtetnek. Jelenleg is vannak Kattaróban és Zárában ily ezredek. Továbbá ezen véráldozatnak megszavaztatását ez úttal nem látom ezélszerünek és szükségesnek, miután Európa szerte tudjuk azt, hogy minden fejedelem és minden állam a béke föntartását óhajtja, a mint ez a trónbeszédben is nagyon nyíltan ki volt fejezve, hogy ő felsége minden szomszéd fejedelemtársával békés viszonyban van. Szükségtelennek tartom tehát az ez évi ujonezozást már csak azért is, mert ha az elmaradt a kitűzött időben, és ha az állam gazdálkodni akar — a mi csakugyan ráfér, mert a mint pengettetik, ez évben deficittel gazdálkodott — nagyon kívánatos lenne, hogy az ujonczok besorolásánál gazdálkodjék. Gazdálkodik pedig az által, hogy nem kívánja a fegyveres békét fentartani. Nincs az államnak szüksége béke idején azon sok, azon nyolczszázezer katonára, és ez volna legjobb alkalom, hogy a nagyszámú hadsereg megkevesbittessék, ha t. i. az ujonezozás ezen évben végkép elmaradna, más években pedig • csak fele adatnék meg. Nem mulhatlan kötelessége az államnak, hogy minden évben teljesen kiszolgáltassák a terhünkre megalapított contingens; a körülményekhez képest lehet alkalmazkodni, lehet többet vagy kevesebbet megajánlani; de itt ugy látszik, hogy nem csak az arányos rész, hanem azonfelül 4000-el több követeltetik. T. ház! Ezen indokaimnál fogva én egyátalában már azt is, hogy közös hadsereget szavazott meg az^ 1868-iki törvényhozás, nem tudom helyeselni. Én inkább kívánnám azt, hogy a nemzet saját hadereje által tartsa fel saját magát; hogy ezen haderő neveztessék honvédségnek, és hogy az ne sárga-fekete, hanem nemzeti lobogó alatt védje a hazát. Elég szomorú állapot az, melyről a kormány, különösén a honvédelmi miniszter ur igen könnyen szerezhet magának tudomást, hogy t. i. a mostani ujonczállitásnál is annak jelei mutatkoznak: mit fog a mostani systematizált honvédsereggel elérni az ország. A főtisztek ugyan naponta neveztetnek, szaporittatnak, de altisztekből egy-egy városban alig kap a kormány kettőt hármat; a közlegények pedig csak oly sepredéke a népnek, mely már más életmódot egyátalában nem találhatott. En kívánnám, hogy a honvédsereg azon alaKÉPV. H NAPLÓ. 18ffi. pon mint az 1848-ban elfogadtatott, állíttassák ki és a közösséget a hadseregre nézve -mondja fel a nemzet. En a mostam ujonezozást ezen indokoknál fogva nem pártolom; nem pártolom azért sem, mert az által a legnagyobb dolog idejében sok munkaerő vész el, ha az ujonezozás augusztusban és szeptemberben fog megtörténni; pedig azt tudjuk, hogy ezen idő a hazai földmivelésre a legfontosabb. Ám de az is elég baj, hogy most nem csak három korosztály, hanem öt korosztály fogna besoroztatni, és igy a besorozandókon kívül a szülők is elvönatnak a munkától. Tudjuk, a tavalyi aratásról, hogy a munka mily drága, sőt hogy drága péazen sem kaphatni munkást. Számos nagyobb gazdaságban ezer meg ezer kereszt ott csírázik a földön a munkáshiány, a munkás kéz hiánya miatt. Azért is, mondom, az ez évi ujonezozást el nem fogadom, és kívánom, hogy r az a részletes tárgyalás alá ne bocsáttassék. (Állva marad, de nem szól.) Elnök: Vége van? Majoros István: Vége. (Derültség.) Csiky Sándor: T. ház! Igaz ugyan hogy az 1867-ik évi XL. t. czikk 11-dik pontjában az foglaltatik, miként az ország 10 évre 800,000 katonának kiállítását vállalja el magára, már mint közös hadseregnek kiállítását. Fájdalom! vérző lélekkel kelletik elismerni, hogy ez igaz. De ha a 13-dik pontját tekintem ugyanazon törvénynek a melyhez való ragaszkodása azoknak, a kik alkotói voltak, igy a többségnek — vélekedésem szerint is — legfőbb kötelessége. mivel én ugy nézem, ugy találom, hog3 T abban a 13-dik pontban az mondatik, miként az ujonezoknak évenkinti megajánlási joga a törvényhozásnak fentartatik. Bizonyítéka annak, hogy ezen jog máig a képviselő testülettől és igy a nemzettől el nem vétetett, az, hog}^ most is a honvédelmi miniszter ur e törvényjavaslatot az ujonezok megajánlása iránt e házhoz intézte: mert ha nem volna ezen joga a törvényhozásnak és igy a képviselőtestületnek — nemcsak a képviselő testületnek, de az összes törvényhozásnak — azon esetben bizonyosan nem terjesztette volna ide e törvényjavaslatot, hanem ugyanazon meghozott törvény alapján megrendelné maga hatalmából az országtól, hogy azon ujonezok ennyi meg ennyi számmal állíttassanak ki. Ha tehát, t. ház! ezen háznak jogához tartozik, hogy megajánlja, jogához tartozik az is, hogy meg ne ajánlja, ós hogy ha jogához tartozik hogy meg ajánlja : jogához tartozik az is, hogy meg ne adja, és igy megtagadja az ujonczállitást. Ez esetben pedig azt kérdezem : ha vaj on a mostani helyzetben a mint állunk, a mint a mostani hely56
