Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-27

27. országos illés június 12. 18S9. 439 teleztetnek, a többi időre itthon maradnak, és a honvédség számát szaporítják. Ha pedig ezt nem teszik, és háború lesz, akkor már késő a honvédségbe lépni, hanem a sorezredekbe besoruztatván, ki kell menniök oda, a hová a sorezred rendeltetni fog. Erre a közönséget figyelmeztetni és ez által a honvédség számát felemelni kell, mert azt tapasztalom, hogy a lapokban a védtörvény magyarázata nem talált elég figyelemre. Igen sajnálom, hogy azt a tapasztalást is kellett tennem némely lapoknál, hogy az uj honvédség fölállítása majdnem ellenséges hangulattal találkozott, {Ugy van!) és ez — megvallom — én reám igen sajátságos hatással van. (Halljuk!) Ámbár én sem találom mindazt a véderő szervezésére vonatkozó törvényekben, a mit azoknak magukban foglalniok kellene, ha a tökélyt érnék el, sőt mondhatom, hogy mikor e törvények hozattak, igen sok oly kívánságot fejeztem ki, a mely bennök helyet nem találhatott; de én a honvédséget majdnem azon szentírás- vagy mesebeli almához hasonlítom, a melynek megemésztése — a mint mondják — a földön minden roszat okozott, mely rosztól mégis megválni képesek nem vagyunk, és az ebből fakadó szeretet és fajfentartási ösztön származtatja a legnemesb tetteket. Én a felállítandó honvédségben benne látom magvát és csiráját azon terebélyes fának, mely alatt a nemzet erősbödni, századokig élni és annak gyümölcseit élvezni fogja, bármi roszat költsenek is rája: és az ezen fa magvát magában foglaló almát nem akarom magamtól most elutasítani azért, mert sárga tányéron és fekete nyelű késsel servirozzák. {Derültség. Helyeslés.) En azt tartom, ha a honvédség hivatásának, a mint teljes meggyőződésem — megfelel, akkor azt, a mit elérni akarunk, és a mint azt t. előttem szólott Clementis Gábor barátom is fölemlítette — elérni a nemzetnek átalános óhajtása, — azt el is fogjuk érni, és lesz nemzeti alapon szervezett hadseregünk. Miután pedig a jelen törvényjavaslat utján látom a lehetőséget arra, hogy már ez évben nagy mértékben állapithatjuk meg azt, a mire eljutni akarok, az előterjesztett törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Átalános helyeslés.) Csanády Sándor ; T. képviselőház ! Megelégedéssel fogadta, sőt örömmel üdvözölte a nemzet a trónbeszéd azon részét, mely a külviszonyokra vonatkozólag, a béke tartósságát helyezte kilátásul; örömmel üdvözölte, mert alig van nemzet a föld területén, melynek nagyobb szüksége volna a béke áldásaira, mint e sokat szenvedett, ez elárult magyar nemzetnek, (Zaj jobb felől. Elnök csenget) azon nemzetnek, melynek fiai közöl a legközelebbi időkben, az elviharzott évtizedek alatt reszszerint megtámadott alkotmányos szabadságunk megvédéseért, reszszerint az osztrák birodalom nagyhatalmi állásaért küzdött meddő harezokban, százezrenkint estek véráldozatul; (Ugy van! a szélső bal oldalon) azon nemzetnek, mely az osztrák államadósságok elfogadása következtében rárovott terhes adók miatt máris az anyagi megsemmisülés szélére jutott; örömmel üdvözölte — mondom — a nemzet a békéről szóló biztosításokat: mert azt hitte, azt remélte, miként a békés körülmények között, nem csak ujabb véráldozatot nem fognak követelni e nemzettől, sőt hitte, remélte, hogy a tűzhelyeiktől elhurczolt ifjak vissza fognak adatni családjaiknak, vissza fognak adatni önmaguknak. Azonban alig hangzottak el a trónbeszédnek békét hirdető szavai, a honvédelmi miniszter ur a ház asztalára letett, jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban a nemzettől 43416 ujjonczkiállitását kéri. En, t. képviselőház, miután a fegyveres békének, mely a nemzetek életét elsorvasztja, a mely szellemi ós anyagi fejlődésünket lehetetlenné teszi, miután ezen békének barátja nem vagyok: az 1868-ikévi XL-ik t. czikk 13. §-a értelmében, mint képviselőnek adott jognál fogva, kinyilatkoztatom, miszerint a t. honvédelmi miniszter ur által előterjesztett törvényjavaslat ellen nyilatkozom. Nyilatkozom pedig azon oknál fogva, mert nem akarok a már szentesitett, bár beleegyezésem ellen hozott törvény ellenére járni el. Ily hibába esném azonban akkor, ha a t. honvédelmi miniszter ur által előterjesztett törvényjavaslat mellett nyilatkoznám. A törvényjavaslat ugyanis — daczára annak, hogy az 1868. évi XL. t. ez. 13. §. az ujonczok kiállításának idejét január—márczius hónapokra teszi, a törvényjavaslat, mondom, az ujonczok kiállításának határidejét augusztus—september hónapokra kívánja áttenni. Továbbá daczára annak, hogy az általam emiitett törvény czikk 32. §-a csakis három osztály behívását rendeli; a t. honvédelmi miniszter ur által előterjesztett törvényjavaslat pedig öt osztály előállítását követeli. Ellene nyilatkozom a törvényjavaslatnak továbbá azon oknál fogva, mert a jelenlegi békés körülmények közt egyátalában nem látok okot arra: miért kelljen nekünk a különben is nagyszámú hadsereg létszámát szaporítani. Ellene nyilatkozom azért, mert nem akarom azt, hogy a nemzet ereje, az iíjuság, idegen érdekért sárga-fekete zászló alá hurezoltassék. (Zaj. Elnök csenget.) Nem akarom, hogy épen azon időszakban, midőn a legsürgősebb dolgaink vannak, a haza a legerősebb munkás kezektől fősz-