Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-27

436 27. országos ülés június 12. 1869. viseli magán, (Igaz! a szélső hal felől) a jó akarat képtelensége a viszonyok mostohasága és a gyarlóság felett diadalmaskodni és mind végig valósulhatni, és végre az ezen körülményekből különösen a lelkesebb és felvilágosodottabb résznél származott bizalmatlanság és lehangoltság. Constatáltatván ezen tényeket, azt kérdem most már: vajon remélheti-e az, a ki kellő szakismerettel bir, hogy véderőnk képes lesz egy vele egyenlő számmal szemben álló támadó erőnek a győzelem biztos reményével ellent állhatni? T. ház! Azok a kik az utolsó évtizedben, lezajlott hadjáratokat és az azokban működésre hivatott tényezők természetét figyelemmel kisérték, kénytelenek bevallani, mikép e tekintetben biztonságunk nem a legjobb alapon nyugszik. Az utóbbi hadjáratok roppant tanulságosak voltak különösen hadászati szempontból. A mi első pillanatra figyelmünket leköti, az a hadászatnak azon roppant mérve, melyet az rögtön s mintegy varázspálcza által érintetve öltött: mert mig eddig szerény körökben forgott, most egyszerre az induetiv tudományok nagy tömegét, az erőműtant, a géptant és vegytant szolgálatába vévén, magát rögtön a tudományok elsejévé küzdötte fel. Es ily roppant előhaladás után meg nem állapodik, miként megállapodott, valahányszor nagy mérvű alkotásaival a csatatérre lépett; hanem folytonosan fejlődik és titkon bár, de szakadatlanul oda működik, hogy uj felfedezéseket alkalmazzon czéljainak elérésére. Ebből bizonyos verseny keletkezett az államok közt. Azon hadsereg, mely ezen versenyt győzedelmesen megállja, vagy benne legalább távol el nem marad, rendeltetésének tökéletesen megfelel. Ellenben veszve van az, mely értelmi erejének megfogyatkozása, szerelvényének hiányossága vagy pedig a szabadság és honszeretet — mint a lelkesedés leghatalmasabb emeltyűjének — a sorokból való száműzetése által ezen versenyre képtelenné válik. (Helyeslés a bal oldalon.) T. ház ! En ifjú korom óta a katonai pályán működtem, (Halljuk! Halljuk!) a hadászatnak imént jelzett fejlődését is éber figyelemmel kisértem, s folytonos érintkezés folytán a hadseregnek jelenlegi e tekintetben nem épen kedvező dispositióját is ismerem, s én nem látom magamat azon kedvező helyzetben, hogy e tekintetben a kételyeket eloszlathassam. Lehetnek bár többen, kik velem e tekintetben egyet nem értenek és lehetnek, kik, valamint a közjog feletti viták alkalmával, a delegatiók alkalmával, ugy itt is, azt hajlandók tanácsolni, hogy várjunk, mig a jövendő események vagy igazolandják, vagy nem igazolandják ezen nézeteket. A mit a delegatio érdekében, talán épen jobb érvek hiányában némi plausibilitással mondani lehetett, nem lehet azt a hadügyre alkalmazni. A hadügy ily experimentatiókat nem tür meg. Mert ha bekövetkeznék — a mitől Isten óvjon, mitől azonban tartanunk kell — ha bekövetkeznék ismét egy Königgrátz, Magyarország határai ismét nyitva állnának az ellenség megtámadásának, (Ugy van! a baloldalon) és" az eseményekből merítendő tanulság hasznunkra többé nem válhatnék. (Helyeslés. Igaz! a baloldalon.) Mit tegyünk tehát, hogy ezen közelgő veszélyt hazánktól eltávolítsuk 1 (Halljuk! a jobb oldalon.) Erre az adott körülmények közt csupán csak egy ut vezet. (Halljuk!) T. ház ! Régi alkotmányos szokás volt a hazában, hogy valahányszor az országgyűlés bizonyos kedvezményeket tett, melyeket jogában állott volna megtagadni is, ezen kedvezményeket mindig viszon kedvezményektől tette függővé; vagy alkalmat vett magának arra, hogy bizonyos elveket, bizonyos nézeteket fejezzen ki, melyeknek kifejezését más időben és más körülmények között talán nem látta eléggé ildomosnak ; vagy végre sérelmeit sorolta elő, és ezeknek orvoslását sürgette. En ezen szokást kívánom jelenleg is fentartatni, t. ház! midőn azon kérelemmel, illetőleg inditványnyal lépek a ház elé, /Halljuk!) hogy tiszteletben tartván a fenálló törvényeket, mindaddig, mig módosításuk törvényszabta utón nem eszközöltetnék: elfogadván illetőleg megszavazván a ház a szőnyegen levő törvényjavaslatot, azon kérelemmel járuljon a trón elé, hogy ő felsége a hazánkban levő idegen hadak helyébe a magyar seregek behozatalát, azoknak egy önálló, önmagában kiegészített s a kor igényeinek minden tekintetben megfelelő hadsereggé tömörítését kegyelmesen elrendelni méltóztassék. (Helyeslés.) T. ház! Nincs férfi, nincs ember széles e hazában, kit ezen intézkedés a lelkesedés legmagasabb .fokára ne ragadna, azt tartom nincs ember, kit ennek kivihet őségére nézve is legkisebb kétely szállhatna meg. Azon egyetlen egy ellenvetés, a mit ez ellen felhozni szoktak •— szabad legyen mondanom — tisztán csak az avatatlanok előtt látszik némi nyomatékkal birni: azon ellenvetés t. i., hogy az állandóhadsereg taktikai egységének állítólagos szükségessége követeli a mostani állapot fentartását. íme, t. ház! oly absolutnak látszó mondat ez, melyet a politika állított fel s azt bizonyos hatalommal veszi körül, de melyet az események vajmi gyakran meg szoktak dönteni. Igenis a taktikai egység az actióban — mely alatt nem értetik egyéb, mint öszhangzatos működés a harcztéren — elkerülhetlen és életfeltétel; de a taktikai egység nem követeli az egybeolvadást a felszerelés, a ruházat, a vezényszó, a jelvények ugyanazonosságát. A mai értelemben vett taktikai egység nem is oly elkerülhetlen kellék. Hiszen combinált hadak léteztek az