Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-26

26. országos ülés június II. 1869. 425 hogy utdbb fog felelni. (Helyeslés a jobb oldalon. Felkiáltások: Igaz! Úgy van! Ellenmondás a bal oldalon. Nem úgy van!) Jelen voltam, figyelemmel kisértem a vitát és ugy tudom, hogy a dolog így volt. A t. képviselő ur azonnal felelhetett volna, mind magára az interpellatióra, mind az interpellatió után oda vetett kérdésre. A ház nem akarta elütni Tisza Kálmán képviselő urat attdl, hogy arra a kérdésre utóbb is felelhessen • senki sem kényszeríti, hogy feleljen, nem is aze'rt akarja a ház többsége a .haláridőt kitűzni, hogy akkor tartozik Tisza képviselő ur felelni: mert az csak tőle függ. Ha azonban Tisza Kálmán képviselő ur ugy tekinti a miniszterelnök ur kérdését, mint uj tárgyat, akkor arra felelhet; ha nem akarja azt ugy tekinteni és nem akar rá felelni, ke'nyszereteni bizony nem lehet, nem is akarja ezt senki. Hanem akár most, akár máskor felel a t. képviselő tír, és akár felel a miniszteri nyilatkozatra, akár nem, végre mégis csak azon kérdést kell feltenni: vajon a ház tudomásul veszi- e a miniszter urnák az interpellatiőra adott feleletét vagy nem? Ha a többség azt határozza, hogy tudomásul veszi, akkor természetesen az interpellatió további tárgyalásának nincs helye. Ha ellenkezőt határoz, akkor minden esetre tárgyalási napra tűzi azt ki. Tehát azt kell kitudnunk: hogy azok vannak-e többségben a kik tudomásul veszik a miniszter űr feleletét, vagy azok, a kik azt tárgyalni kívánják? A kérdés tehát e szerint lenne felteendő és ezen kérdést kell eldönteni mindenek előtt. (Helyeslés jobb felől.) Román Sándor: T. ház! (Nagy Zaj.) Hogy a vélemények ennyire elágazok és a vita ily hoszadalmassá lett, ennek okát ugy hiszem abban kell keresnünk, hogy itten átalános elvről van szó. A t. miniszterelnök ur maga okozta ezt felelete által, mert a mit ő felelt, az átalános elvre vonatkozott, (Nagy zaj) mit sem nem kérdezett, sem kétségbe nem vont senki: hogy t. i. a törvény-magyarázás joga a törvényhozást és a koronát illeti. Midőn miniszter ur felelt, nem szándékozott e jogot magának vindikálni, s ez nagyon természetes, mert Európának minden alkotmányos államában ugy van elfogadva. (Nagy zaj.) Méltóztassanak figyelemmel kisérni, rövid leszek. Elnök: Méltdztassék a kérdéshez szőlni. Román Sándor: Miniszterelnök ur a kérdésre nem csak hogy nem felelt, hanem Tisza Kálmán úrhoz egy kérdést intézett: mivel azt nyilatkoztatta ki, hogy szeretné a ház véleményét e tekintetben tudni. Én az interpellatióra adott feleletet egyátalában megnyugtatónak nem KKPV. H NAPnÓ 1814 I. találom : azért abban a véleményben vagyok. . . . (Nagy zaj, mi Mzben szónok eláll. Ujabb felkiáltások: szavazzunk!) Elnök (csenget:) Még többen vannak feljegyezve. Szavazni tehát nem lehet. (Zaj. Szavazzunk! Elállanak!) Dietrich Ignácz: T. ház! (Eláll! Szavazzunk!) Nem állok el! (Folytonosan növekvő zaj. Elnök csenget.) Ismételve megjegyzést kell tennem azon örökösen mindig hangző ,,szavazzunk "-ra. (Rendre! Eláll!) Tartozunk egymásnak jogát becsülni és egymást meghallgatni. (Zaj. Szavazzunk!) A szavazás sürgetésének most nincs helye. Megmondom okát, miért. Az elnök előbb kijelentette, miszerint a ház elhatározta, hogy Tisza Kálmán árnak, ki az interpellatiót tette, s kihez kérdés intéztetett, joga van a jövő napok valamelyikén nyilatkozni. Ezen határozat ki van mondva; ma tehát nem lehet azon kérdés felett szavazni, vajon tudomásul veszi-e a ház a választ, vagy nem: mert mihelyt tudomásul veszi e választ, akkor elesnék azon jogától, (Felkiáltás jobbról: Nem esik el!) hogy az interpellatiőra adott válaszhoz hozzászőlhasson, holott ez határozatilag ki van mondva. Azt gondolom, függeszsze fel a ház a mai szavazást és várja meg a nyilatkozatot. (Zaj. Elnök csenget. Szavazzunk ! Szavazzunk!) Bobory Károly: T. ház! (Zaj. Szavazzunk!) Röviden csak a kérdéshez akarok szólni. (Szavazzunk! Zaj. Elnök csenget.) Várok, a mig a zaj lecsendesül. Elnök: Méltóztassanak béketűréssel lenni és egymást kihallgatni. Bobory Károly: Azóta már elvégeztem volna. (Halljuk! Zaj!) Ivánka Imre: En a házszabályok 144. §-a értelmében (Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) kérem az elnök urat, méltóztassék csendet előidézni vagy az ülést felfüggeszteni. (Ugy van! ügy van!) Elnök: Én már töbször kértem, s most ismételve kérem a képviselő urakat, legyenek szívesek csendben lenni. Ivánka Zsigmond: Torturán vagyunk itt! (Halljuk! Halljuk!) Bobory Károly: En röviden csak azt kivánom megjegyezni, hogy a miniszterelnök ur által adott válaszra nézve nincs más teendője a háznak, mint: vagy kijelenteni, hogy azt tudomásul veszi, vagy (Fölkiáltás jobb felől: Ugy van! Ugy van!) hogy időt tűz ki a tárgyalásra. A ház elé mindenesetre ugy kell feltenni a kérdést, hogy, vagy igennel, vagy nemmel lehessen rá felelni: ebben tökéletesen igaza volt Pest belvárosa érdemes képviselőjének; ámde, t. ház, a tudomásul vételen már túl vagyunk, mert maga 54