Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-26

422 26. országos Ölés június 11. 1869. hiszem, először a miniszterelnök ur kívánságának, másodszor a méltányosságnak eleget kell tenni, s Tisza Kálmán képviselő urnák alkalmat njaijtani, hogy felelhessen e kérdésre. (Helyeslés bal felől.) Miután én azt hiszem, hogy erre a feleletre al­kalom nem lehet máskép, minthogy e kérdésnek tárgyalása későbbre tűzessék ki; a mellett vagyok, hogy erre nézve határidő tűzessék ki. (Helyeslés bal felől) Nyáry Pál: En egy értelemben fagyok Tóth Vilmos képviselő úrral arra nézve, hogy ez a világon a legegyszerűbb kérdés. A kérdés t. i. az, hogy miután a miniszterelnök úrhoz interpel­latio intéztetett, és a miniszterelnök ur ezen in­terpellatióra felelt, meg van-e azon felelettel elé­gedve az interpelláló? Midőn a felelet a minisz­terelnök ur részéről elmondatott, az interpelláló részéről az jelentetett ki. hogy ő arra nézve nyi­latkozatát egy kitűzendő napon ki fogja, jelenteni. Elnök „ur a ház határozatát kimondotta. Kimon­dotta pedig követve azon számtalan példát, a mely hasonló esetekben e házban előfordult. Később jött azon megkülömböztetés, hogy ezen tárgynak két oldala van, és vélekedésem szerint, ezen so­phistikai okoskodás volt oka, hogy a t. ház most két részre osztja az egymástól el nem választható tárgyat. A miniszter urakhoz interpellatio intéz­tethetik a ház minden tagja által, mert a minisz­ter urak felelősek. De a miniszterelnök úrról nem teszem föl azon alkotmányellenes gondolatot, hogy neki is akár az egész ház, akár annak egyes tagja felelős, ennél fog általa tett kérdést tisztán indokolásnak tekintem. Mindenkor jogo­sítva van, feleletének és állításának indokolására, ugy, a mint azt tenni akarja. Igenissok indokolás van, a mely kérdésben folytattatik. A miniszter ur pro super abundanti válaszán kívül még kér­dést is intézett Tisza Kálmán képviselő úrhoz. Ha ő igj f látta jónak indokolni a maga állítását, ez szabadságában állott; de ebből korántsem kö­vetkezik az, hogy arra Tisza Kálmán ur feleljen, ha nem akarna rá felelni. A dolog tehát egy­szerűen igy áll: Midőn Tisza Kálmán az interpel­latióra nem azt mondta, hogy megnyugszik vagy nem, hanem azt nyilatkoztatta ki, hogy a legkö­zelebbi időben valamelyik napon fog felelni: ekkor senki sem mondván ellen, az elnök kimondta a határozatot. Kérdeni most ezek után, áll-e ez a határozat vagy nem? én ugy vélekedem, hogy igenis áll. Ezen kérdést tehát ne toldjuk meg olyan kérdéssel, mely e házban nem is jöhet elő, hanem maradjon azon határozat, melyet az el­nök kijelentett egészen érvényben. Andrásy Gyula gr. miniszter­elnök : Több oldalról az mondatott, mintha én interpellatiót intéztem volna Debreczen város t. képviselőjéhez. E tekintetben kénytelen va­gyok nyilvánítani, hogy interpellatiót nem in­téztem hozzá, nem is intézhettem; hanem egy­szerűen kérdést tettem, és igy az interpellatio értelmezéséből folyó következtethetóst nem is­merhetem el. En ugy értem és tudom, hogy mi vagyunk felelős kormány, azon képviselő urak pedig — ha ugy tetszik — jelenleg nem felelős ellenzék; e viszony változhatik ugyan, de jelen­leg igy van. (Helyeslés.) Mondatott továbbá az is, hogy az én vála­szom tulajdonképen a kérdésben áll. Ezen kérdé­semnek ilynemű értelmezését én nem fogadhatom el. En azon kérdésre, hogy miképen értelmezen­dők a múltkor általam mondott szavak, nyíltan, és tőlem telhetőleg világosan igyekeztem felelni. Egyszersmind azzal kapcsolatban kérdést is in­téztem Debreczen városa tisztelt képviselőjéhez, mely kérdés azonban nyilatkozatomtól független. Mindamellett, megvallom, lovagiassági érze­temmel nem tudom megegyeztetni, hogy midőn kérdés intéztetik valakihez, attól eltagadtassék a jog, miszerint arra válaszolhasson; és igy mél­tánylom az aggodalmat is, midőn arról van szó, hogy az interpelláló urnák legyen-e vagy ne le­gyen alkalma kérdésemre nyilatkozni. En tehát a magam szempontjából semmi kifogást nem te­hetek az iránt, hogy a kérdés elhalasztassék. Azok, kik a felelettel meg vannak elégedve, nem foszthatják meg azoka/t, a kik a kérdésre nézve nyilatkozni akarnak, attól, hogy a házszabályok értelmében nekik e nyilatkozatra alkalom adas­sék. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! Ugy látszik, szavaim félreértettek sokak által oly mó­don, mintha én csakis a miniszterelnök ur által tett kérdésre kívántam volna felelni; pedig én az egész ügynek a szabályok értelmében napi­rendre leendő tűzését értettem, a mint ezt nem is érthettem máskép. Különben a t. háznak tel­jes hatalmában áll, a mint ezt ismételve kije­lentettem, kimondani, ha tetszik, hogy a felelet­tel meg van elégedve, és azt tudomásul veszi. (Felkiáltások jobb felől: Ki is kell mondanunk!) Hanem, habár én véghetetlenül nagyra becsülöm a miniszterelnök urnák lovagiasságát, mégis oly jogot, melyet nekem a házszabályok nem adnak, az ő lovagiassága folytán, nem élvezhetek. A házszabályok jogot adnak nekem, hogy az egész interpellatióra feleljek, de arra, hogy a minisz­terelnök urnák speciális kérdésére én, vagy bárki más is felelhessen, a házszabályok jogot nem adnak, és igy én ily joggal élni nem is akarok. (Helyeslés bal felől, Szavazzunk! jobb felől.) Elnök: T. ház! Végre ezen kérdésen tul kell esnünk. (Halljuk!) Kétség kivül a kér­désnek két része van. Egyik az volt, hogy Tisza Kálmán képviselő ur nyilatkozni kivánt a mi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom