Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-26

422 26. országos Ölés június 11. 1869. hiszem, először a miniszterelnök ur kívánságának, másodszor a méltányosságnak eleget kell tenni, s Tisza Kálmán képviselő urnák alkalmat njaijtani, hogy felelhessen e kérdésre. (Helyeslés bal felől.) Miután én azt hiszem, hogy erre a feleletre alkalom nem lehet máskép, minthogy e kérdésnek tárgyalása későbbre tűzessék ki; a mellett vagyok, hogy erre nézve határidő tűzessék ki. (Helyeslés bal felől) Nyáry Pál: En egy értelemben fagyok Tóth Vilmos képviselő úrral arra nézve, hogy ez a világon a legegyszerűbb kérdés. A kérdés t. i. az, hogy miután a miniszterelnök úrhoz interpellatio intéztetett, és a miniszterelnök ur ezen interpellatióra felelt, meg van-e azon felelettel elégedve az interpelláló? Midőn a felelet a miniszterelnök ur részéről elmondatott, az interpelláló részéről az jelentetett ki. hogy ő arra nézve nyilatkozatát egy kitűzendő napon ki fogja, jelenteni. Elnök „ur a ház határozatát kimondotta. Kimondotta pedig követve azon számtalan példát, a mely hasonló esetekben e házban előfordult. Később jött azon megkülömböztetés, hogy ezen tárgynak két oldala van, és vélekedésem szerint, ezen sophistikai okoskodás volt oka, hogy a t. ház most két részre osztja az egymástól el nem választható tárgyat. A miniszter urakhoz interpellatio intéztethetik a ház minden tagja által, mert a miniszter urak felelősek. De a miniszterelnök úrról nem teszem föl azon alkotmányellenes gondolatot, hogy neki is akár az egész ház, akár annak egyes tagja felelős, ennél fog általa tett kérdést tisztán indokolásnak tekintem. Mindenkor jogosítva van, feleletének és állításának indokolására, ugy, a mint azt tenni akarja. Igenissok indokolás van, a mely kérdésben folytattatik. A miniszter ur pro super abundanti válaszán kívül még kérdést is intézett Tisza Kálmán képviselő úrhoz. Ha ő igj

f látta jónak indokolni a maga állítását, ez szabadságában állott; de ebből korántsem következik az, hogy arra Tisza Kálmán ur feleljen, ha nem akarna rá felelni. A dolog tehát egyszerűen igy áll: Midőn Tisza Kálmán az interpellatióra nem azt mondta, hogy megnyugszik vagy nem, hanem azt nyilatkoztatta ki, hogy a legközelebbi időben valamelyik napon fog felelni: ekkor senki sem mondván ellen, az elnök kimondta a határozatot. Kérdeni most ezek után, áll-e ez a határozat vagy nem? én ugy vélekedem, hogy igenis áll. Ezen kérdést tehát ne toldjuk meg olyan kérdéssel, mely e házban nem is jöhet elő, hanem maradjon azon határozat, melyet az elnök kijelentett egészen érvényben. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : Több oldalról az mondatott, mintha én interpellatiót intéztem volna Debreczen város t. képviselőjéhez. E tekintetben kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy interpellatiót nem intéztem hozzá, nem is intézhettem; hanem egyszerűen kérdést tettem, és igy az interpellatio értelmezéséből folyó következtethetóst nem ismerhetem el. En ugy értem és tudom, hogy mi vagyunk felelős kormány, azon képviselő urak pedig — ha ugy tetszik — jelenleg nem felelős ellenzék; e viszony változhatik ugyan, de jelenleg igy van. (Helyeslés.) Mondatott továbbá az is, hogy az én válaszom tulajdonképen a kérdésben áll. Ezen kérdésemnek ilynemű értelmezését én nem fogadhatom el. En azon kérdésre, hogy miképen értelmezendők a múltkor általam mondott szavak, nyíltan, és tőlem telhetőleg világosan igyekeztem felelni. Egyszersmind azzal kapcsolatban kérdést is intéztem Debreczen városa tisztelt képviselőjéhez, mely kérdés azonban nyilatkozatomtól független. Mindamellett, megvallom, lovagiassági érzetemmel nem tudom megegyeztetni, hogy midőn kérdés intéztetik valakihez, attól eltagadtassék a jog, miszerint arra válaszolhasson; és igy méltánylom az aggodalmat is, midőn arról van szó, hogy az interpelláló urnák legyen-e vagy ne legyen alkalma kérdésemre nyilatkozni. En tehát a magam szempontjából semmi kifogást nem tehetek az iránt, hogy a kérdés elhalasztassék. Azok, kik a felelettel meg vannak elégedve, nem foszthatják meg azoka/t, a kik a kérdésre nézve nyilatkozni akarnak, attól, hogy a házszabályok értelmében nekik e nyilatkozatra alkalom adassék. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! Ugy látszik, szavaim félreértettek sokak által oly módon, mintha én csakis a miniszterelnök ur által tett kérdésre kívántam volna felelni; pedig én az egész ügynek a szabályok értelmében napirendre leendő tűzését értettem, a mint ezt nem is érthettem máskép. Különben a t. háznak teljes hatalmában áll, a mint ezt ismételve kijelentettem, kimondani, ha tetszik, hogy a felelettel meg van elégedve, és azt tudomásul veszi. (Felkiáltások jobb felől: Ki is kell mondanunk!) Hanem, habár én véghetetlenül nagyra becsülöm a miniszterelnök urnák lovagiasságát, mégis oly jogot, melyet nekem a házszabályok nem adnak, az ő lovagiassága folytán, nem élvezhetek. A házszabályok jogot adnak nekem, hogy az egész interpellatióra feleljek, de arra, hogy a miniszterelnök urnák speciális kérdésére én, vagy bárki más is felelhessen, a házszabályok jogot nem adnak, és igy én ily joggal élni nem is akarok. (Helyeslés bal felől, Szavazzunk! jobb felől.) Elnök: T. ház! Végre ezen kérdésen tul kell esnünk. (Halljuk!) Kétség kivül a kérdésnek két része van. Egyik az volt, hogy Tisza Kálmán képviselő ur nyilatkozni kivánt a mi-