Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-24
* 384 24. országos ülés június 4. 1869. ezen külön érdekek netaláni összeütközése esetében, ki fogja azokat Összeegyeztetni ? képes-e erre az amphibialis delegatió, melyet annak pótszeréül találtak fel, hogy elvből nem foglalhattuk el a számunkra készitett helyet a bécsi Reichsrathban 1 (Nagy zaj. Eláll! A dologra!) Nézetem szerint nem képes; s e kérdések elkerülhetlen szükségét mutatják annak, hogy a magyar kormánynak állását szilárdítani kell a háznak nyomatékos fellépésével. Ugy tetzsik, mintha maga a minisztérium a többször idézett hely két incompatibilis felének egymás mellé állításával alkalmat akart volna szolgáltatni arra, hogy a törvényhozó testület felszólalásával kormányunk helyzetét tisztázza és szilárdítsa a bécsi kormány irányában legalább ezen ügyre nézve, mely bennünket oly annyira érdekel. Midőn magam is a magyar kormány külügyekbeni önállása megállapításához járulni kívánok, indítványomat a tisztelt ház figyelmébe és elfogadás végett ismételve ajánlom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Széll Kálmán jegyző {olvassa Henszlrnann Imre módositványát.) Elnök : Kik ezen módositványt pártolják, méltóztassanak felkelni. (Felállnak: Henszlmann Imre, Schvarcz Gyula és Gonda László. Derültség.) El nem fogadtatott. Még Sztratimirovics képviselő urnák van e szakaszra nem annyira módositványa, hanem uj czikke, mely 12-ik pont lenne. Széll Kálmán jegyző (olvassa Sztratimirovics György módositványát): „E szavak után : „csak béke idején eszközölhető* következőket, mint 12-ik alineát betenni indítványozom: „„De ép mivel át vagyunk hatva a béke szükségétől, óhajtjuk, hogy egy minket közelről érdeklő külkérdés, a keleti, szerencsésen oldassák meg. Hazánk jövője és életérdekei kötvék e kérdés mogoldásához, mi meggyőződésünk szerint csak is Törökország keresztény népeinek emancipatiója és szabadelvű intézmények meghonosítása által történhetik meg, hazánk veszélyeztetése nélkül. Miután azonban ezen emancipatio mindeddig a nagyhatalmasságoknak Törökország érdekében való politikai közbenjárása által akadályoztatik, felséged bölcseségétől "reméljük , hogy a monarchia befolyását a keleti kérdés tekintetében a legszigorúbb be nem avatkozás szellemében érvényesíteni kegyeskedend."" (Maradjon!) Sztratimirovics György: T. képviselőház ! Az előttünk fekvő felirati javaslatban, tisztelt képviselő urak, hazánk ama legfontosb belkérdéseit érintettük, melyeknek megoldását szükségesnek tartjuk a végett, hogy alkotmányunk szerencsésen lerakott alapzatán oly épületet emelhessünk, mely országunknak egy rendezett, jobb jövőt biztosítson. Áthatva a békének szükségétől, legbensőbb megelégedéssel vettük a legmagasabb trónbeszéd erre vonatkozó passusát és teljes egyetértéssel járultunk eme bölcs politikához. Kétségkívül áll, miszerint rendes viszonyok közt és consolidált államoknál a szerencsésen és sikerteljesen megoldott belállamjogi kérdések, nem különben a végbevitt reformok irányadókká válnak a külpolitikára is, hogy utóbbi amazoktól feltételeztetik és vezéreltetik. Nem úgy azon államokban, melyek hosszú vajúdás után a felüdülés korát élik, a mint azt az osztrák-magyar birodalomnál is tapasztaljuk, Az ily államokban a külkérdések gyakran oly mérvadó befolyást gyakorolnak az állam belfejlődésére, mely horderejében messze túlhaladja a rendes viszonyok közt gyakorolni hiva! tott hatáskörét. A legközelebb múlt tapasztalatai, azon viszahatás, melyet a szomszéd országokban felidézett, magában véve jelentéktelen politikai zavar Magyarországra gyakorol, eléggé igazolják állításomat. Minél gondosabb figyelmünket érdemlik meg tehát azon európai érdekű kérdések, melyek magukban is nagyobb horderejűek, s annál fontosbakká válnak, mivel maholnap oly stádiumba léphetnek, mely legbensőbb életérdekeinket érintvén, reánk nézve okvetlenül belkérdésekké válnak, melyek a többi megoldásra váró kérdésekkel és tárgyakkal nem csak hogy egyenjogúak, sőt azokat rangban meg is előzik. Az ilyenek előtt hátrálnunk nem szabad, ha mindjárt szorultságba is hoznának, ha bennünket talán aggodalommal töltenének is el, ezeket agyonhallgatnunk, ignorálnunk nem lehet; csak bátran szemök közé kell néznünk, a mit meg is tehetünk, mihelyt megoldásukhoz a szabadság és igazság zászlaja körül csoportosulva járulunk. E meggyőződéstől áthatva, bátorkodom a keleti kérdést a nemzet itélő széke elé hozni. Távol vagyok attól, hogy önöknek, tisztelt képviselők, a megoldás egész tervét kifejtsem; de biztosan hiszem, miszerint jelen módositványom ujmutatásul szolgálhat arra, hogy e kérdésnek okvetlen rövid idő alatt történendő megoldásánál államunk politikusainak mily álláspontot kelljen elfoglalniok, nehogy Magyarország érdeke csorbát szenvedjen. Mert hogy létezik veszély, melyet a szóban forgó kérdés reánk nézve méhében rejt, ki volna köztünk, a ki teljességgel fel nem ismerné? Avagy állami consolidatiónk, tekintettel a
