Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-5

5. országos illés april 30. 1869. 29 kalmával mint igazolt képviselő a tisztviselőknek megválasztásában szavazati jogával élhessen. Deák Ferencz: En azt hittem, hogy midőn az elébbi alkalommal a többség oda nyilatkozott, hogy az elnök az a), b), c) pontba foglaltakat illetőleg jelentse ki azt, mit a szabályok 18. §-a mond ezen pontra nézve, azok is, kik más véleményben voltak, megnyugodtak a többség akaratában és magokat annak alá rendelték. Ugy látom, hogy ez nagy részt ugy is áll, hogy ezt mint elvet, elhatározott kérdésnek tekintjük; és nagyon sajnálom, hogy ezen elvtől eltérőleg, ezen megállapodással ellenkezőleg mégis történnek egyes felszólalások. (Helyeslés.) Hiszen ha szükséges, e tekintetben szintén határozhatunk. Németh Albert képviselő ur lovagiasnak és szükségesnek tartotta olyan tárgyakat hozni fel, melyek ehhez a kérdéshez nem tartoznak. (Helyeslés.) Ha ma tárgyainők, hogy lehet-e titkosan szavazni vagy nem, avagy helyes-e a titkos szavazás vagy nem? elmondanám véleményemet, hogy valamint 1848-ban, 1861-ben és 1865 -ben az országgyűlés maga belenyugodott oly választásokba, melyek titkos szavazás utján történtek, és én most is arra szavaznék, hogy e választást helyben kell hagyni. De ez most nem kérdés. Ha az osztály többsége másként vélekedett, arról ennem tehetek, az én nézetem nem egyezik meg vele; de nem is voltam tagja annak az osztálynak; hanem felesleges volt előhozni azon tárgyat, mely felett discussio most nem foly, felesleges volt a Heves megyébe küldött királyi biztost belehozni. Németh Albert: Arról nem szóltam. {Rendre!) Deák Ferencz : Valószínűleg majd hoszszabb vitatkozások lesznek, hol Németh Albert ur kifejtheti nézeteit; ezt teheti akkor; de az egyik osztály egyes tagjának szemrehányást tenni, hogy miért nem figyelmeztette az osztályt erre, vagy arra, mért volt ebben vagy amabban a nézetben? mennyire lovagias, mennyire parlamentaris ez: azt tessék megítélni. (Jobbról zajos helyeslés.) Németh Albert: Igen megtisztelve érzem magamat az által, (Zaj) hogy az első csekély felszólalásom Deák Ferencz mélyen tisztelt képviselőtársamnak ellenfelszólalásra és mintegy rendreutasitásra, (Zajos ellenmondás oh) figyelmeztetésre adott alkalmat. Bocsánatot kérek, hosrv, nem figyelmeztetőleg — mert azt tenni nem is merészelném — hanem csak per tangentem viszont megemlíteni bátorkodom, hogy Deák Ferencz képviselőtársam nem jól méltóztatott előadásomat meghallgatni, mert abban a kir. biztos belezavarásából egy szó sem volt. (De kormányrendeletekről szólott!) Abban tehát, méltóztassanak megbocsátani, egy szó sem volt. (Zajos ellenmondások.) Arra pedig, hogy mennyire felel meg a lovagiasságnak és mennyire nem, fölemlíteni azt, hogy az osztálynak melyik tagja hogyan nyilatkozott vagy nem? arra felelnem nem szükséges, mert ha közbeszóló képviselőtársam nem kiált közbe, hogy hát minek az? talán el is hallgattam volna. (Nagy zaj.) Most már a lovagiasság utján tovább vagyok kénytelen menni, és azt is, a mit elhallgattam, el kell mondanom mélyen tisztelt Deák Ferencz képviselőtársam rendre utasítása folytán: (Nagy zaj) hogy t. i. nem azon csodálkozom most már, hogy Szlávy József államtitkár (Nagy zaj) fel nem hozta, hogy a minisztérium tacite sanctionálta a gyöngyösi választmány határozatát, hanem méltóztassanak megengedni és méltóztassék megengedni t. államtitkár úr (Jobbról közbekiáltások: Nincs itt államtitkár!) hogy most már igenis azt mondom, hogy igen fájdalmasan veszem, hogy Szlávy József államtitkár ár. . . (Nagy zaj.) Bocsánatot kérek, furcsa dolog az előttem, hogy valaki két hivatalt visel. (Nagy Baj.) Nagy bocsánatot kérek tehát. Ha lesznek olyan kegyesek meghallgatni, elmondom, hogy most már nem azon csodálkozom. . . Pulszky Ferencz: Nem tartozik ide! Németh Albert: Higye meg Pulszky képviselőtársam, hogy nem fog elnémítani s megzavarni. Pulszky Ferencz: Nem kételkedem! Németh Albert: Tehát, mondám, hogy nem azon csodálkozom, hogy Szlávy József képviselőtársam nem szolalt föl, és nem világosította föl az osztályban fölmerült kételyeket, hanem nagy fájdalommal veszem, hogy épen ő volt az, ki Berecz Ferencz választásának érvényesítése ellenébe azon nehézséget gördítette, hogy az titkos szavazással választatott meg (Nagy zaj.) Széll Kálmán előadó (olvasni kezdi a Vll-ik osztály jegyzőkönyvét.) Irányi Dániel: Csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy ezen esethez hasonló 8 vagy 9 fordul elő, és pedig több osztályban, és a többi közt a Vll-ikben is, hol Deák Ferencz úrral van szerencsém ülni, a hevesmegyei választás, mely szintén titkos szavazás útján történt, elfogadtatott minden nehézség nélkül és az a) alá soroztatott. (Zaj.) Mármost mi következik abból, hogy ha az egyik hevesmegyei választás kifogásosnaktartatik, a többi 8 vagy 9 ugyanazon ház által ugyan azon házban rendben találtatik? (Felkiáltások: Az osztály által!) Én, mielőtt szavazásra bocsátanék a kérdést, (Nem lehet!) csupán ezen ellenmondásra kívántam figyelmeztetni a házat. Én részemről nem vehetem magamra, hogy két mértékkel mérjek, és egyik esetben elfogadjam, másik esetben megsemmisítsem a választást. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Simonyi Lajos báró: Én azt hiszem, csak azon törvény érdemli meg a kellő tiszteletet, mely egyenlő mértékkel szab mindenkire, így van az a házszabályokkal is. Méí-