Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-22

336 22. országot öiés jimiut 2. 1869. ilyen bizonyítékokkal a kormány nekünk nem szolgálhat, el nem ismerem azt, hogy a külügyek a magyar minisztérium befolyásával vezettetnének. Az igen tisztelt igazságügyminiszter ur azt méltóztatott felhozni ellenünk, hogy mi két külügyminisztert, és minden udvarnál két külön követet kívánunk. A mi a másodikat illeti, megjegyzem röviden, hogy mi, értem elvtársaimat, két külön képviselőt soha sem kívántunk; hanem igenis kívántuk, és kívánjuk azt: hogy Magyarország egy miniszterének beleegyezésével, tudtával és ellenjegyzésével történjék minden a külügyek terén. Azt is mondta az igen tisztelt igazságügyminiszter ur, hogy azon esetre, ha a két miniszter eltérő nézeten van és a király elfogadja az egyik, vagy a másik nézetét, akkor az egyiknek, vagy a másiknak le kell köszönnie, vagy elbocsáttatik a fejedelem által, bár meglehet, saját parlamentjében a többséget bírja és azt mondja, hogy ez által a parlamentarismus tönkra tétetik. En, t. ház, azt hiszem, valahányszor ugyan azon egy ország minisztériumában is meghasonlás fordul elő, s a fejedelem egyiknek nézetét elfogadja és a másikét nem : ezen eset mindannyiszor előfordul; és én részemről azt tartom, hogy nincs mód olyan szabályt készíteni, a mely ezen összeütközés kikerülését minden esetben lehetővé tegye. Igen sokat kell az életre, kell a dolog erejére, kell a kölcsönös belátásra bízni. De, kérdem : La csakugyan bekövetkezhetnék a két külügyminiszter által ezen veszély, nem következhetik-e az be most, ha ugyan áll az, a mit én még mai napig is kétségbe vonok, hogy semmi a külügyek körül nem történhetik a magyar minisztérium és az osztrák minisztérium beleegyezése nélkül ? Azt hiszem, ha ez áll, akkor ép ugy bekövetkezhetik, hogy meghasonolhatnak egymással a miniszterek; ép ugy bekövetkezhetik, hogy a fejedelem egyiknek nézetét elfogadja, a másikét nem: csakhogy itt már nem egy külügyminiszternek, hanem az összes minisztériumnak sorsa forog kérdésben. A t. képviselő ur a „birodalom" és „monarchia" szó felett is értekezett, és azt mondotta, hogy az osztrák-magyar monarchia elnevezés elfogadtatott és alkalmaztatott azért, mert mi azt a delegatióban kértük. Részemről bátor vagyok felhini őt, járjon jobban végére a dolognak: mert emlékező tehetsége e tekintetben megcsalta. Igaz, midőn megtámadtam azt, hogy a piros könyvben még mindenütt csak osztrák császárságról és osztrák császárról volt szó egy évvel a kiegyezkedés után, azt mondottam: e helyett legalább azt kellett volna tenni; Ausztria és Magyarország, vagy osztrák-magyar birodalom: Ez tökéletesen igaz ; de kénytelen vagyok e tekintetben az igen t. miniszterelnök nrra hivatkozni, és azt hiszem, nem leszek indiseret, ha ezt teszem, mert nem hivatalosan, hanem barátilag beszélgettünk e tárgyról, rövid idővel az első delegatío után, mielőtt a megoldás bekövetkezett volna, midőn is határozottan kifejeztem előtte nézeteimet, sőt kívánságára irónnal fel is jegyeztem, hogy én helyes elnevezésnek csak az osztrák-magyar monarchia elnevezést tartom, mert ebben ki van fejezve, hogy a monarchia képezi a kapcsot, míg a „birodalom" ós még inkább a Eeich szó, területi összeköttetést jelent. És engem e tekintetben valóban nem nyugtathat meg az, hogy ezen ezimet a mostani külügyminiszter miként magyarázza, és igen csodálkozom, hogy azok, kik annyiszor ismétlik előttünk, hogy a törvénybe beigtatott jogokban ne keressük a biztosítékot, egyes miniszter nyilatkozata által már minden aggodalmat elhárítva lenni látnak.. Különben a t. képviselő ur, azért is támadja meg az általunk ajánlott külügyi rendezést, hogy mi azt akaijuk, hogy a külügyekre az uralkodó ház miniszterének is legyen befolyása, és igy szerinte annak tennők ki az országot, hogy dynastikus és nem az állam érdekében való külpolitika fogna gyakoroltatni. Mi — megjegyzem először is — azon nézetben vagyunk és csakis azt akartuk, hogy azon császári ház minisztere akkor, midőn a közös fejedelem akadályozva van és akarja, részt vegyen a külügyek iránti tanácskozásban ; de azért- semmi, mi az illető országot érdekli, miniszterének ellenjegyzése nélkül órvénynyel ne birjon és végrehajtható ne legyen ; és csodálkozom, hogy a t. képviselő ur ily körülmények közt aggodalmat lát abban, hogy külügyeinkre a császári ház minisztere bebefoly és mást nem lát, midőn minden ily részletes rendezés nélkül, tettleg a császári ház minisztere vezeti a külügyeket, mert gróf Beust a császári ház minisztere. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : Nem abban a minőségben ! Tisza Kálmán: Azt méltóztatott a miniszterelnök ur mondani, hogy nem abban a minőségben. En nem hiszem, hogy ha valaki a fekete frakkot leteszi és a zöldet felveszi, vagy megfordítva, ezáltal maga az ember megváltozzék. (Derültség a baloldalon.) Különben legfőbb súlyt fektetett igen t. képviselő ur arra, hogy Ghyczy Kálmán azt mondván, miszerint ő még mindeddig nem hiszi, hogy Magyarország önálló államnak tekintessék, még tisztába hozva nincs az, hogy Magyarország az osztrák császárság nevezete alatt nem értethetik; hogy Magyarország ezen eszme alatt ben nem foglaltathatik és ezt megfordítva azt mondja a