Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-22
332 22. országos Dlés június 2. 1869. a magyarnemzetnek: a föld értékének, a vagyononosodásnak emelkedését, a munkabérnek nagyobbodását, a vállalatoknak keletkezését épen ugy tapasztaltuk. Nem is késett az akkor uralkodása fénykorában levő Bach miniszter egy nyomtatott brochürben az egész világnak hirdetni, hogy ime mivé tette az én bölcseségem Magyarországot. Azonban bekövetkeztek a roszabb évek, visszaesett minden; és én csak arra kívánom figyelmeztetni a t, többséget, hogy ha magának igényli azon eredményt, a melyre a kedvező gazdasági viszonyoknakvan legnagyobb befolyása, ha mondom: maga eljárásának, delegatiójának, közös minisztériumának tulajdonítja ezt: akkor a logika tiszta törvénye szerint jogunk lesz azt mondani, midőn majd bekövetkezik az ellenkező, midőn csapások sújtanak bennünket, melyekkel niár most is fenyegetve vagyunk, hogy annak okai is ők és azok is az ő intézményeik. (Helyeslés bal felől. Zúgás jobb felől.) Épen azért, mert az utóbbit joggal mondani nem lehet, kérem méltóztassanak az első követelésétől elállani. Különben még nagyon hangsulyoztatott az is, s maga a trónbeszéd is adott rá alkalmat, hogy azon ut, melyen önök járnak, azon czél, mely felé törekesznek, az elvek, melyeket hirdetnek, nem népszerűek, de azon utón lehet a haza javát eszközölni. Bujanovics Sándor képviselő ur nagy hazafiúi megindulásban mondotta el ezt; de én kénytelen vagyok önöket ismét nem mint ellenség, de mint ellenfél figyelmeztetni, hogy ha önök magok bevallják, hogy az, mit tesznek, s bizonyára a legjobb szándékkal tesznek, nem népszerű; és hogy az, mi ezzel ellenkezik, népszerű: akkor le kell önöknek mondaniok azon követelésről, hogy a nép szabadon nyilatkozó bizalma adott Önöknek többséget. (Helyeslés bal felől.) Én, tisztelt ház, nem akarom azt vitatni, és egyetértek az igen tisztelt cultusminiszter úrral abban, hogy ily állítás ártalmas nem csak a képviselőházra, De az alkotmányra nézve is: ha meg akarjuk tagadni a többségnek jogosultságát, itt a nemzet többsége nevében beszólni. Távol legyen ez tőlem. De ha önök egyetértenek velem ebben, akkor ne igényeljék magoknak azon önmagáról lemondó hazafiság nagy szerepét, hogy önök a népszerűség ellen is boldogítani akarják a hazát: mert vagy az egyik illeti meg önöket, vagy a másik. Ha nem népszerű az, mit önök akarnak: az itt ülő többség nem kifolyása a nép szabad bizalmának; vagy ha annak kifolyása s önöknek ezt kell mondaniok s nekünk ha el kell hinnünk: akkor azon lemondó hazafiság szerepe, mely a népszerűség ellen is hű marad elveihez, minket illet és nem önöket. Mindkettőt egyesíteni nem lehet. Zsedényi, igen tisztelt képviselő úrtól bocsánatot kérek, (Halljuk!) ha tekintve azt, hogy még igen sok mondandóm van, csak egy pár rövid szót intézek hozzá. Én tökéletesen igazolva látom őt, midőn a 48-iki törvényeknek ós az akkor kifejlett — mint mondta — túlcsapongó szellemnek ellenében a 67-iki törvényeket védelmezi. Tudjuk mindannyian, hogy ő küzdött azon szellem ellen, mely a 48-iki törvényeket teremtette, évtizedeken keresztül; küzdött 48-ban, küzdött azután is ; küzdött tehát oly időkben, a midőn az azok ellen való küzdés megrovást és kárhoztatást vont reája az összes haza részéről. (Nyugtalanság a jobb oldalon. Halljuk !) A ki küzdött akkor: attól tiszta, következetes is, és nagyon természetes, hogy ugyanazon irányt követi ma is, midőn azon irány a többség tetszésével és tapsával találkozik. (Helyeslés balról, zajos ellenmondás jobbról. Halljuk!) És ón neki teljes örömmel engedem azon élvezetet, melyet bizonyosan nyújt lelke mélyében annak látása, hogy ugyanazon elvekért dicsőíttetik és dicsértetik, még pedig ugyanazok által ma, a kik nem rég még azokért kárhozta.tták. (Helyeslés és derültség bal felől.) Nem beszélek, tisztelt ház, azon tisztátalan elemekről, melyek, hogy vegytani rokonságnál fogva keveredtek volna közénk, igen t. képviselő ur felemlíteni szíveskedett. Én azt tartom és ugy tudom, hogy minden párthoz, különösen minden párthoz, mely hatalmas, még mindenütt a világon, csatlakoztak oly elemek is, melyeket képviselő ur talán érthetett a tisztátalanok alatt. En őszintén megmondom, körünkben ez elemeket nem ismerem; (Derültség a jobb oldalon) de legyen a t. képviselő ur meggyőződve róla, hogy ha volnának vagy lennének, azok nem fognak a mi szándékainktól bennünket eltéríteni: mert az ily elemeket egy egészséged alapokon és elemeken nyugvó párt eltávolítja magától, mint egy egészséges testi organismus. (Felkiáltások jobb felől: Phrásts!) Csak azt óhajtom, hogy ha netalán a természet tőrvénye szerint, vagyis inkább a politikai gyakorlat törvénye szerint, a mely — mint mondám — azt hozza magával, hogy minden hatalmas párthoz ily elemek is csatlatkoznak, önök közt ugy, mint mi köztünk — volnának ily elemek — hogy vannak-e önöknél, ép oly kevéssé tudom, mint azt, hogy vannak-e nálunk — ha, mondom, volnának ily elemek, önök is igyekezzenek azokat eltávolítani. (Helyeslés, derültség bal felől.) A t. képviselő ur igen szép, ékes szónoklatában, (Halljuk ) mondom: szép, erőteljes szónoklatában, a melynek érvelését — ha jól emlékszem — nem most hallottam először, mert ugy tetszik, mintha olvastam volna egyszer, régebben, azt kérdi Ghyczy Kálmán igen t. barátomtól: vájjon, ha mi az egyezkedés ellen fellépünk és a vágyaknak hizelgünk, ha szinte jó is, tiszta is a mi szándékunk, mikép fogjuk lehetővé tenni a
