Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-21
320 21. országos ülés jnnius 1. 1869. ket is erkölcsileg kényszeríteni akar az elállásra. Én azonban nem tartózkodom kijelenteni, hogy én az absolutismus egy nemének tartom azt, a mi itt történt. Mihelyt ugyanis a trónbeszéd felolvasása után az erre adandó válasz feletti tanácskozás folyamában Deák Ferencz elmondta nézetét, a jobboldal a tárgyat befejezettnek tekinti. Azaz a trónbeszéd elmondatott, Deák beszélt, e két tényező elintézte az egész dolgot; ti többiek haza mehettek. (Derültség a szélső hal oldalon.) Én ezen morált el nem fogadva és ezen pressiónak nem engedve, észrevételeimet ezen tárgyra nézve igen rövidre szorítva, elmondani bátor leszek, megjegyezvén, hogy mondandóim kilencz tized részét elhagyom. (Halljuk!) Az 1865-ben a képviselő választások alkalmával ugy szólva az egész ország a pragmatica sanctio alapján állott, s méltán is, mert állhatott ezen alapon mindaddig, mig a personal unió valóságos reál unióvá nem változtattatott. De a 67-es bizottság többségének javaslata ellen, mely később törvénynyé vált, aggodalmas kételyek keletkeztek a nemzetben, és én megvallom, hogy aziránt tisztába jönni most sem tudok, hogy a jobb oldal vezérférfiának mily ezélzatai lehettek a közjogi alap megoldására nézve 1866-ban azon esetre, hogy ha Königratznól a fegyverek Ausztriára nézve kedvező eredményt hoztak volna; nem vagyok tisztában akkor, hogy ha tekintem a többségnek az 1848-iki törvényekkel ellenkező és mindenesetre jogfeladó politikáját, a königrátzi csata vesztesége után. Óhajtottam volna t. Deák Ferencz képviselő ur előtt szólani a czélból, hogy — nem ugyan ugy, mint ez a miniszterhez szokás—interpellatiót intézzek hozzá, de mint oly taghoz, ki szerintem , miután a minisztérium is az ő művét ismeri el alapul, minden esetre felül áll ezeken. Momdom föl akartam őt kérni: válaszolna arra, hogy mi történt volna akkor, ha a königrátzi csatában győztünk volna ? De ezen kérdésen most tul vagyunk, miután Deák Ferencz már elmondta nyilatkozatát a felirati vitában; és habár szólott* is a porosz háborúról, ezt csak mellesleg tette és a fönebbi kérdésre nézve nem nyilatkozott. Annyi bizonyos, hogy azon elvekből, melyek az 1865-ben általa készített feliratokban foglaltattak, igen kevés marad fön azon beszédében, a melyet ez alkalommal a t. képviselő úrtól hallottunk. En azonban az 1848-ki elvekhez, és az 1865-ki főuratoknak szelleméhez, nem pedig ezen elveknek a többség által 1866-ban való ferde alkalmazásához ragaszkodom (Helyeslés bal felől.) és óhajtom azt nemzetem boldogitására valósítani. Volnának észrevételeim körülbelül 7 — 8 pontra, melyeket több, jelenleg távol levő képviselő felhozott: miután azonban azok nincsenek jelen, az idő minden percze pedig drága, a há" zat ezzel fárasztani nem akarom. (Helyeslés.) Felelek csupán Kautz Gyula képviselő urnák egy megjegyzésére. 0 ugyanis teljes lélekkel, meggyőződéssel, tűzzel intézte hozzánk azt a felhívást, hogy: baloldaliak, jertek át a mi táborunkba ! Lehetetlen, hogy szintén tűzzel és lélekkel ne intézzem ugyané meghívást a jobb oldalhoz: nem azért, mintha e tekintetben pártomnak kiküldött meghívó tagja volnék; hanem csak saját szakálamra és az etiquette törvényei szerint]; tanácslom pedig neki ugyanazt, amit ő nekünk tanácsolt, és igy szólok: mondjanak le önök hivatalaikról, térjenek a mi táborunkba és valahára erős és biztos alapon nyugtassuk meg e sokat szenvedett hazát. A többek közt, minthogy a megye institutiójának felhozása igen gyakori volt, legyen szabad Tóth (nem Paulini-Tóth) Vilmos egy régibb beszédére egy észrevételt tennem, ki római ! augurokat szokott czitálni és magyar augurrá I kívánt lenni, midőn a megyei institutiót önmagától összeomlónak kijelenté. En ezen jővendölgetésére rámutatok Tisza Kálmán felirati javaslatára, szintén egy római augur szavait idézvén: Ajo te Aeacidas romanos vincere posse. Pártolom Tisza Kálmán felirati javaslatát. (Helyeslés a hal oldalon.). Szathmáry Károly: T. ház! Miután az idő szerintem sokkal drágább és nagyobb becsű, mint az, a mit én a lefolyt vita után még mondhatnék, ezennel azon nyilatkozattal, hogy a Tisza Kálmán által benyújtott javaslatot pártolom, a szótól elállók. {Helyeslés.) Pécsy Tamás: Én is hasonlóképen elállók a szótól, kinyilatkoztatván, hogy a Tisza Kálmán által benyújtott javaslatot pártolom. Majoros István: T. képviselőház! En kívánatosnak tartanám a további tárgyalást, miután ezt oly fontosnak hiszem, miszerint minden képviselő urnák kellene — véleményem szerint —- nyilatkoznia azon nézetben, melyet magáénak vall: mert a haza sorsát és javát nem lehet pár szóval, nem lehet pár perez és nap alatt megbeszélni; hanem csak hosszabb és minden tekintetben kimerítő tanácskozás által lehet eldönteni. Mindamellett belátva, hogy azon elvek, melyeket én képviselni szerencsés vagyok, már teljesen és tökéletesen ki vannak merítve, és látva azon türelmetlenséget is a t. ház tagjai részéről és a háznak több oldaláról, mely tanúsítja, hogy ezen tanácskozást továbbra nyújtani nem akarja: magam részéről is többi társaim példáját követve a 48-as párt szellemében szerkesztett és beadott válaszfelirati javaslatot pártolom és a szótól elállók. (Helyeslés.)
