Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-20
20. országos Ülés május 31. 1869. 28: egész magyar társadalom, míg az ipar vállalkozó, vagyonos, gazdag rétegei legmesszebb állanak aránylag a közművelődés és nemzeti ezélok előmozdítására valő ke'szségtől; én legalább azt tudom, hogy a tőke-pénz nem a történeti magyar mag kezében fekszik, nem azon rétegekben, melyek a nemzet ügyeit szivökön leginkább hordják. Nem akarom kétségbe vonni e rétegek hazafiságát, nem is akarom azt mondani, hogy nem akarják a haza javát; hanem csak azt, hogy rész-* ben idegen ajkúak, részben pedig, hogy van valami elvi akadály, mely majdnem annyira profán, mint .,szent", majd ismét nem anyira inductió, mint a múltból vett hagyományban gyökerezik, a mi őket mind e tekintetben, mind anyagi, mind szellemi közművelődésünk érdekeinek nemzeties emelésétől visszatartja. Én tehát azt látom, hogy e tekintetben semmit nem lehet remélnünk a reformoktól, melyekre pedig a legmagasabb trónbeszéd a ház figyelmét fólhivja: és ennek akadálya nem a közjogi vita. Honnan veszik önök a pénzt ? mivel fogják önök keresztülvinni a szükséges újításokat? Másik akadály pedig, a pénz hiányán kívül, azon nyomás, melyet az igazságügy-miniszter által előhozott láthatatlan kéz gyakorol. Én legalább azt hiszem, hogy ezen nyomás. Mit értek én nyomás alatt, megmondom. Ertem a megtestesült középkort, mely az oligarchia, ultramontanismus és soldatesca kényuralmával átnyúlik még a 19-ik század második felében is e hazára. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Én azt hiszem, ezen nyomás, melyet nevezzünk, együtt véve, történelmi nyelven camarillának, minden tényezőjét fölhasználja arra, hogy a korszerű reformokat hazánkban meggátolja. Nem is hiszem, hogy lehessen ott remélni korszerű reformokat, hol ennyire meggyökerezett a reaetió, ha csak ezen láthatlan kezet valahogy el nem távolítjuk. Én legalább nem hiszem, hogy másként lehetne. Már most az a kérdés, hogy, miután a pénzhiány és ama láthatatlan kéz a korszerű reformoknak elejét veszi: honnan lehet hát pénzt teremteni és azon láthatatlan kacsot eltávolitani ? Én azt hiszem erre az a felelet, hogy pénzt teremteni, és megzabolázni azon kezet esak az által foghatjuk, hahogy personál-uniót létesitünk, a mely a mohácsi vész óta — igázok van a jobb oldaliaknak — tényleg ugyan nem, de jure azonban mindig megvolt. Akkor lesz csak a korszerű reform lehetséges, ha majd ellátja Magyarországot az alkotmányosság a parliamentarismus által azon joggal és azon hatalommal: a magyar hadügyet, külügyet, pénzügyet korlátlanul szabályozhatni és ellenőrizhetni. Akkor, igen is, lesz pénzügyünk) mert Magyarország kép- ! viselete fogja beosztani a magyar költségvetés rovatait kizárólagosan; ő fogja megítélni azt, hogy kell-e és mennyi erre vagy arra a czélra; ő foghat akkor elől járni a lefegyverkezésben. Ekkor azt hiszem, lesz pénz, és ha majd csak magyar hadsereg lesz e hazában, és ha e hadsereg az 5 szervezetében fel, a trón legfelső lépcsőfokáig tisztán álland a maga függetlenségében, minden összeköttesés nélkül a másik féllel: akkor majd megfogjuk zabolázni azon láthatlan kezet is. És hogy ha lesz magyar kül képviseltetésünk, nem foghat ama láthatlan kéz intrigálni szövetségek kötésében, melyek Európát folytonos izgalomban tartják és a fegyveres béke átkait megállandósitják. (Elénk helyeslés bal felől.) Sajnálom, hogy az igen t. miniszter urak közői egy másik sincs itt, ki a múltkor a personal-unio és államfüggetlenségről igen szép transcendentalis nyelvezetben igen ékesen beszélt. Különböző fogalmaik lehetnek az embereknek az állami függetlenségről észjogi szempontból, de utoljára is nekünk nem ezen jogra, hanem a tételes nemzetközi jogra lehet csak figyelemmel lennünk. Ha báró Eötvös arra hivatkozik, hogy alig van állam, a mely tökéletesen független volna; akkor én erre azt felelem, hogy a tételes nemzetközi jog nem igy beszél. A tételes nemzetközi jog egy szabályos fogalmat állit föl, és mi ez? Ez az állam-souverainitás fogalma. Igen t. képviselőtársaim Simonyi és Irányi is felhozták azon aualogonokat, melyek igen ékesen szólók, alighanem legalább is annyira ékesszólók, mint magának báró Eötvösnek nyelvezete, s ezen analogonok oly államokból meritvék, melyeket igen sok nemzetközi iró reál unióknak tart, nem pedig personal unióknak. Például igen nagy tekintélyű nemzetkőzi irók : Heffter, Klüber, Martens — kikre a nemzetközi érintkezésekben mintegy egyezményes nemzetközi koronajogászokra szokás hivatkozni — nem tartják, miként Phillimóre és Wheaton, Svédés Norvégországok szövetségét personal uniónak, hanem Twiss példájára reál uniónak nevezik. s még is daczára ennek ime mindaz áll, mit Irányi képviselő úr róla mondott, daczára annak, hogy Fínnland nem personal, hanem reál unió, mégis részesül az államiság mindazon előnyeiben, melyeket róla igen tiszt. képv. társam Ludvigh felhozott, s melyeket mi nélkülözünk. Hivatkozom e tekintetben még Kanadára, a mely még csak gyarmat, s ott mit tapasztalunk? Az igaz, nincs a kanadaiaknak még külön külügyök, nincs is azon előnyük, a mi Finnlandnak van, hogy a közös fejedelem hazájukba idegen sereget nem • küldhet, a mennyiben ő britt felségek néhány dragonyos ezrede és lövésze ott szállásol; de van a kanadaiaknak honvédsegök,
