Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-20
20. országos ülés május 31. 1869. 281 kormánynak hatályát, tevékenységét paralyzálni, egyúttal pedig a többség alkotásait, a törvények iránti tiszteletet megingatni: ez, ugy hiszem, nem tartozik azon erkölcsi fegyverek közé, (Zajos hosszas éljenzés és helyeslés a johB oldalon) melyekre a pártérdek akárkit is feljogosíthatna. S önök még tovább mentek: megtámadták nem esak a parlamentális kormánynak, hanem magának az országgyűlésnek tekintélyét is. E szegény, zaklatott nemzet balsorsa legsötétebb napjaiban is ugy tekintette az országgyűlést, mint törvényeinek egyedüli horgonyát, mint az egyedüli forrást, melyből bajaira írt és enyhületet remélyt; s önök most ugy álliták az országgyűlést a nemzet elé, mint egy lelketlen üres szavazó gépet, (Igaz! a szélső hal oldalon) ugy tüntették fel, mint oly testületet, mely a haza érdeke ellen szövetkezett, Isten tudja minő láthatlan és titkos ellenségekkel. Nem fontolták meg önök azt, hogy a mely nemzet előtt lerombolják a törvényhozás tekintélyét, a mely nemzet kebeléből kiirtják a törvényhozás iránti hitet és bizalmat, azon nemzetet csak egy lépés választja el vagy az absolutismustól, vagy a forradalomtól. (Elénk zajos helyeslés a jobb oldalon.) Nem fontolták meg önök azon nagy igazságot, a melynek Irányi Dániel képviselő ur adott kifejezést, a midőn azt mondta, hogy a culturának egyik fötényezője a munka és a szorgalom, s hogy ennélfogva nincs nagyobb ellensége a culturának, mint az, a ki egyrészről beválthatlan csábigéretekkel és utólérhetlen ábrándokkal , másrészről pedig az elégedetlenség és elkeseredés magvainak széthintésével a népben a munka ösztönét és kedvét elöM. (Elénk tetszés és hosszas taps.) Uraim! mire haszná'ták fel önök ezen több mint 10 napi vita folyamát? folytonos recriminatiőkra a kormány és a többség ellen, Az ellenzék egyik t. tagja, Vukovics Sebő képviselő ur, soknak tartja azt, a mi a trónbeszédben foglaltatik, sokkal többnek, mint a menynyire a ház egy évi ülésszak alatt a maga figyelmét, tevékenységét kiterjeszthetné: mig mások ugyanazon padokról egy hosszú lajstromot olvastak fel mindazon sürgős és fontos teendőkről, a melyek a trónbeszédben nem foglaltatnak. A múlt országgyűlés alatt a baloldal egy igen tisztelt vezérférfia több izben interpellálta a kormányt a hűbériség maradványának eltörlésére vonatkoző törvényjavaslat iránt; és e vita folyamában ugyanazon ellenzéknek egy másik igen tisztelt vezérszónoka gúnynyal emlité föl a vadászati törvényt, mint a mely sem a sürgős, sem a fontos tárgyak közé nem tartozik: holott ez is a jogegyenlőség elvére akar fektetni egy oly viKÉPV. H. NAPLÓ 18YT I. szonyt, a melynek eddig tisztán hűbéri alapja volt. A múlt országgyűlés alatt, midőn a hadbírósági törvény tárgyaltatott, Tisza Kálmán és Várady Gábor képviselő urak azon váddal léptek föl a kormány ellen, hogy ezen törvény által a kormány az egész országot egy kaszárnyává akarja alakítani: mig a napokban Ivánka Imre képviselő ur azt mondotta, hogy őt csak az fogja megnyugtatni, a haza biztonságára nézve, ha mindenp olgár katona lesz, s egyik kezében az ekét, a másikban a kardot tartja. (Derültség és élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ily ellentétes, ily egymással ellenkező recriminatiókkal ostromolnak önök bennünket; csak azon példátlan szerénységben e's önzetlenségben találkoznak önök mindnyájan, hogy minden mulasztásért a kormány és a többség felelős, ellenben minden jónak — mi létre jött, — érdeme és dicsősége egyedül a kisebbséget illeti. (Elénk derültség jobb felől.) Hallatlan tünemény, t. ház ! a parlamentalismus történetében. Ha csakugyan áll az, hogy minden szándékolt rosznak eltávolítását, és minden jőt, mi létre jött, a kisebbségnek köszönhetünk; ha csakugyan a kisebbségben rejlik azon varázserő, mely negatív és positiv áldásaival elárasztja a hazát: oh, akkor önöknek uraim! itt a jobb oldalon és a centrumban egy nagy kötelességük van a haza iránt, s ez az: összeforrt, tömörült erővel oda működniük: hogy ezen kisebbség még sokáig megmaradjon a haza javára. (Elénk derültség és hosszas taps a jobb oldalon. Csak tessék! bal felol.J Szegény, szánandó kormány! Európa müveit részeiben alig van állam, melyben annyi mulasztás volna pótolandó mint itt; alig van kormány, melynek vállaira annyi sok teendő nehezülne, egyszerre, mint épen ezen kormány vállaira. (Helyeslés jobb felől.) Az igazság-kiszolgáltatás és a közadministratio majdnem primitív állapotban teng; a vidéken alig áll rendelkezésünkre egy pár közeg, melyek hű, pontos és biztos közreműködésére számithatnánk. (Helyeslés jobb felől. Majd lesz ezután ! bal felől.) A vármegyék csak akkor engedelmeskednek, mikor nekik tetszik, (Felkiáltások bal felől: Jól teszik!) s ha néha egy-egy ártatlan királyi biztost küldünk az ellenszegülök nyakára, akkor magunkra zdditjuk a félvilág haragját. A gyülekezetekben, a sajtó terén a szenvedélyek hullamait szabadon fölkorbácsolhatja mindenki, és ha a kormány ez áradatnak szabad lefolyást enged, akkor gyávasággal és gyengeséggel vádolják, mint a mely nem képes a társadalmi rend magasabb érdekeit megvédelmezni ; ellenben, ha néha, bár 36
