Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-19

19. országos ülés május 29. 1869. 271 nyira ki van már merítve, hogv ismétlés nélkül hozzászólani nem is lehet — szólani nem kívánván, mind kijelölt álláspontunknál, mind meggyőződésünknél fogva a kilenczes bizottság válaszfelirati javaslatát fogadom el. (Élénk éljenzés. Felkiáltások: Hétfőn folytassuk! Ma!) Elnök: Ha méltóztatnak parancsolni, a tanácskozás folytattatni fog, Jámbor Pál jegyző: Szathmáry Károly ! (Holnapután!) Mocsáry Lajos! (Felkiáltások : Jobb oldalú is fel kell szólitani! Holnapután folytassuk!) Elnök: A t. háznak egy határozata van, hogy az ülés délutáni 2 óráig tartson. EB sem most, sem soha nem érzem magamat feljogosítva, hogy az ülést a t. ház határozata nélkül bezárjam. A mi pedig azon ellenvetést illeti, hogy csak bal oldali tagok hivattak fel a jegyző ur által: szabályainkra hivatkozom, melyek szerint fölváltva jobb és bal oldali szónok hívandó fel; előbb bevégezte egy jobb oldali, felhívandó tehát most egy baloldali szónok, mindaddig, mig csak valaki beszélni fog. (Helyeslés.) Jámbor Pál jegyző: Mukics Ernő! Mukics Ernő: T. ház! valóban nagy feladat, annyi jeles és kitűnő beszéd után, melyek mindkét részről ugy a kormánypárti, mint az ellenzéki t. képviselők által a trónbeszéd és válaszfelirati javaslatok tárgyában elmondattak akként s oly értelemben nyiltatkozni, hogy az a t. ház méltó figyelmét méltán kiérdemelje. S bár mennyire érzem is a helyzet nehézségét, mindazáltal képviselői állásomnál fogva elutasithatlan kötelességemnek ismerem, ugy egyéni meggyőződésemnek, mint főleg választóim közérzületénék kifejezést adni ép az alkalommal, midőn a t. ház kijelöli az irányt, mely a nemzet jövőjére döntő befolyást gyakorolhat. Én kettőre kívánok reflektálni: egyik a trónbeszéd; másik a bizottság válaszfelirati javaslata. Magam is azt hiszem, mint többen igen helyesen megjegyezték, hogy a trőnbeszéd nem egyéb, mint manifestatioja a kormány politikájának, nem más, mint jelzése azon ösvénynek, melyen a kormány ha nem is haladni, de tenni akar. Ugy mástrészt. véleményem szerint, a válaszfelirat sem lehet más, mint foglalata a nemzet akaratának. E szerint szükséges, hogv a válaszfelirat aként legyen szerkesztve, miszerint az ne legyen csupán viszhangja a trónbeszédnek, hanem legyen méltó kifejezése a nemzet közvéleményének. A jelen trónbeszédben minden van mondva, minden van ígérve, mi első tekintetre a nemzet keblében a legvérmesebb reményeket költi fel; és uo-yan a trónbeszédben semmi sincs jelezve, mi a nemzet aggodalmait megszüntetné; széval, ki van mondva : hogy te magyar nemzet l mindent várhatsz és remélhetsz; csak nem várhatod és nem remélheted nemzeti függetlenséged és állami önállóságod visszaállítását. Ez, uraim! ama vörös fonál, mely az egész tróabeszéden áthúzódik. A trónbeszéd egyik szakasza igy szól: „a múlt országgyűlés megveté a biztos alapot, a melyen a munka most már könnyebben lesz folytatható." Kérdem egész tisztelettel: hol és melyik az a biztos alap? Tán a delegatió, közös minisztérium közös hadsereg, az oszt. államadósságok nagyrészbeni elvállalása? Az én meggyőződésem szerint a múlt országgyűlés töbsége Magyarország előhaladásának nem alapját veté meg, hanem alapjából vetette ki a magyar nemzet szabadságát biztosító sarkalatos törvényt, az 1790. X. t. ez. akkor, midőn a közügyi intézményt megalkotta. En engedelmesen hajlok meg a múlt országgyűlés kiegyezkedési határozata előtt; mert mint polgár tudom a polgári kötelesség első szabályát : a törvények iránti engedelmességet; ám de másrészt független meggyőződésem érzetében a kiegyezkedési mű felett egyéni megnyugvásomat nem jelenthetem ki. Vannak, kik azt állítják, hogy a belreform kérdések sikeres megoldása egyátalán semmi öszszefüggésben nincs a közjogi viszonyokkal: következésképpen azt tartják, hogy a közjogi kérdéseket, habár azok nincsenek is a nemzet óhajtásához képest megoldva, revisio alá venni szükségtelen. Ha jól emlékszem, hasonló értelemben nyilatkozott többek között gr. Zichy Nándor képviselő ur is. Megengedem — kivételesen — hogy vannak egyes reformkérdések, melyeknek megoldása nem veszi igénybe az államjogi alap revisióját, milyenek az igazságügy, vallásügy, a községek rendezése stb., de két fő lényeges kérdés, mint a kadés pénzügy kérdése, melyek egy állam lételének élet-alapját, conditio sine qua uon-ját képezik, a jelen közösügyi institutio mellett a nemzet megelégedésére nem oldható meg. Mind a mellett kijelentem, hogy, bár kevés reményt táplálva keblemben, a reform kérdések tárgyalásához hozzá járulok. A mi a bizottság felirati javaslatát illeti; habár az egészen viszhangja a trónbeszédnek, mindazáltal vau benne mégis egy passus, mely a nemzet közvéleményével találkozik, s ez: a kül béke fentartása. Ha valaha : ugy most leginkább van szükségünk a békére, nem csupán azon okból, hogy a háború szomorú nyomokat hagy maga után és káros következéseket az iparra és kereskedelemre, szóval a nemzet anyagi és szellemi kifejlődésére; hanem kivánatos a béke főleg azért, mert az osztrák-magyar véderő a