Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-19
19. országos ülés május 29. 1869. 259 marad! Sőt tovább megyek és azt állítom, hogy még akkor sem tartom károsnak a külföldi tökének idevonulását, ha az egész kamat kimegy: mert hiszen bizonyos beruházások hazánkban mégis történnek, munkások keresetet lelnek, sok talentomos szakképzett embernek jövedelmi források nyilnak, s még több oly iparág is honosulhat meg, mely egyébként talán soha se honosodott volna meg. Egyébiránt engedje meg t. képviselő ur, hogy kimondjam, miszerint tudok csakugyan én is egy esetet, a mikor félszeg hatásúvá válhatnék ama külföldi tőke, t. i. ha azon meddő politikát követnők, melyet a képviselő ur javasol, s mely a haza anyagi felvirágzását egyenesen akadályozná ! (Helyeslés.) Móricz Pál képviselő társunk azt állította, hogy Magyarországon a közgazdasági emelkedést nem lehet annak tulajdonítani, hogy a külföldi kapitalisták örömmel és szívesen jöttek be hozzánk, hanem annak, hogy nyereségre számítottak. Engedje meg a képviselő ur, hogy az elemi közgazdaságtannak azon elvére figyelmeztessem, hogy midőn a kapitalista pénzét elhelyezni készül, első vonalban nem azt nézi, hogy az majd neki hány százalékot hoz, hanem azt, hogy milyen biztossága az elhelyezés, és csak másod sorban keresi, hogy mily nyeresége lesz, a mi, ugy hiszem elégséges fentérintett állításának gyöngesége kimutatására. (Helyeslés jobb oldalon.) Ivánka Imre, t. barátom beszédébe szintén egy nevezetes passust vont bele, melyet közgazdasági tekintetben figyelemre méltónak tartok, de nem azért, mintha helyes volna, hanem mert helytelen és rósz eonsequentiát vont belőle. Azt mondotta többi közt ugyanis, hogy nem igaz az, hogy a minisztériumnak megalakulása és a kiegyezkedés létre jötte óta kezdődött Magyarországon ezen élénk közgazdasági emelkedés és forgalom, melyet körülöttünk szemlélünk, hanem az már előbb vette kezdetét. Ivánka Imre: Ugy is van! Kautz Gyula: Engedje meg t. barátom, erre az én nézetemet e tárgyban kijelenteni. Én is igazat adok azoknak, a kik nem azon naptól datálják a felvirágzást, a mikor a miniszter urak székeiket elfoglalták: először azért, mert tudom, hogy a nemzetgazdasági élet organikus természeti törvények lassan működő befolyása alatt fejlődvén, itt csinálni, itt mesterkélni és rögtönözni nem lehet. Ivánka Imre: En is azt mondom. Kautz Gyula: Kérem, tessék megvárni a eonsequentiát. Én tehát abban szívesen kezet fogok vele, hogy nem számítom épen 1867. febr. 17-ikétőí, mikor a minisztérium kineveztetett, a nemzet gazdasági felvirágzásának megindulását : hanem én részemről egy positivabb időpontot tudok megjelölni, a melytől a föllendülést számitbatni; t. i. azon szép napoktól kezdve, midőn e pártnak ünnepelt feje, a 19-ik század legnagyobb embere, hires húsvéti czikkeit közétette. (Élénk helyeslés jobb felől.) De mint üzletemberhez is van még egy igen rövid megjegyzésem. (Halljuk!) A gyakorlati élet terén oly kitűnő sikerrel és szakavatottsággal működő t. barátom igen jól fogja tudni azt, hogy az üzletvilágnak oly finom érzéke szokott lenni, hogy közönségesen a jövőt escomptirozza, a mit ez esetben minálunk is tőn. Ghyczy Kálmán t. k. társunk beszédére is van egy rövid megjegyzésem. Engedje meg, hogy őszintén kimondjam nézetemet azon egyébként sok tekintetben jeles beszéd fölött, melyet az adressvita alkalmából mondott. Komárom város általam ige a tisztelt képviselője egész beszédén ugyanis bizonyos sötét óletnézlet (pessimismus), majdnem azt merném mondani, világfájdalom hangja rezg keresztül. Hű manifestatiója e beszéd, egy örökös negatiókban és scrupulusokban kifáradott meleg hazafiságu kebel és fő vajúdásainak! (Derültség. Felkiáltások bal felől: Halljuk még egyszer!) Hű viszhangja és valódi politikai rendszere azon párt-felfogásnak, melynek kényelmetlenségét épen mind jobban és jobban kezdi szónok éles szemeivel belátni, azon párt-felfogásnak, melynek egyik legnagyobb hátránya és hiánya az, hogy annyi talentumot és munkaerőt lebilincsel, és oly időben bilincseli le, a mikor a hazának minden, nemcsak hű, hanem képes és képzett fiára is oly igen igen szüksége van. (Zajos helyeslés jobb felől. Felkiáltások bal felől: Phrásis!) Beszédének politikai részét nem fogom czáfolgatni; hanem engedje meg, hogy financiális okoskodásaira, a melyekre Kerkapolyi képviselőtársam nem terjeszkedett ki, némely czáfoló reflexiókat tegyek. A többi közt jelesül azon állítás fordul elő Ghyczy ur beszédében, hogy Magyarország pénzügyi önállóságát feladta. Azt kérdem, melyek azon kellékek, hogy egy ország azt mondhassa magáról, hogy önálló financzíával bír? Az én felfogásom szerint következők: először, ha az ország pénze és adója fölött szabadon rendelkezik ; másodszor, ha független kormánya van, mely azon adókat igazgatja ; és harmadszor, ha van parlamentjének joga, az illető kormányt minden pillanatban számon venni, felelősségre vonni. Kérdem tisztelettel, vajon ez a három attribútum el van-e idegenitve hazánktól a kiegyezés által ? ós ha van egy szemernyi elidegenítve, a mi kárunkra van-e az elvonva a magyar országgyűléstől? nincsen-e ez által is hazánk érdeke biztosítva ? Igen nevezetes tétel fordul elő továb33*
