Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-18
246 18. országos ülés május 28. 1869. pártolókra, e's saját tapasztalásomből mondhatom, hogy megtörnek az ilyen mozdulatok magán a nép józanságán, a mihez nem szükséges más, mint hogy felvilágosító szózattal forduljon az ember feléje. Már ha egyes embereknek ilyes, mondhatni, veszélyes izgatásai imitt-amott hallgatókra találtak, lehet-e azon csodálkozni egy oly országban, a hol az úrbéri kötelezettségek néhány nap alatt szűntek meg, hol az itczés bormérést annak idejében az absolut kormányhatalom rendelte el, és a hol a szőlődézsmát 24 óra alatt törölték el. En nem csodálkozom felette, hogy az ál tanok hívőkre találtak, s azt vélem, ezeket egyedül jóakaratú felvilágosítás utján kell a rendes vágásba visszaterelni. Egyébiránt bátor vagyok ez alkalommal nyilvánítani, hogy korántsem jut eszembe a szélső bal jelenlegi vérér fe'rfiait ilyesmivel vádolni, a kiknek — habár nézeteiket sokban nem pártolom, jellemtisztasága előtt meghajlok. Kerkapolyi Károly képviselő ur igen hoszszasan, élezésen beszélt. (Jobb oldalon: és okosan.) Okosan, de sophistice is, ugy hogy beszédének folyamát követni lehetetlen, hanem azt el kell olvasni előbb, hogy czáfolólag szólhasson hozzá az ember. Csak imitt, amott egyes tételeket ragadhattam ki. Emlékezett p. o. igen tisztelt barátom, Ludvighot akarván megezáfolni, Finnlandról, mondván : hogy ott a szabadság addig tart, mig a czár akarja. En is figyelemmel hallgattam, igen t. barátom, Ludvigh előadását; de egy szóval se mondta ő azt, hogy vágyódik Finnlandnak sorsára ; hanem épen ellentétkép mutatta fel, hogy kis Finnland azon óriás Oroszország irányában hogy áll, és hogyan áll ezen tömör Magyarország, hasonlítva az úgyszólván scopae dissolutaekből összeszedett ausztriai birodalom irányában. Én azt a hasonlatot csak példakép felhozva értettem, nem pedig mint Magyarországra alkalmazandót. Kerkapolyi képviselő ur azzal vigasztalt, hogy az országnak legfőbb joga fenn van tartva az országgyűlés részére, t. i. ha majd adósságot kell csinálni, ezen örömben e ház részesül. (Felkiáltás jobb felől: Nem azt mondta !) En, t. i. azt hiszem, hogy a jog, adósságot csinálni háború esetén, mint ő említette, mindenesetre igen fontos, de hogy miképen fogjuk gyakorolni és hogy semmi összeköttetésben nem volna a delegatióval, azt nem igen foghatom fel : mert egy háború bekövetkezése előtt bízvást oly nagy összegeket fog igénybe venni a közös hadügyminiszter s megszavaztatni a delegatió által, a melyeknek megváltoztatása itt a magyar országgyűlésen, már épen az 1867. XII. t. czikknél fogva, lehetetlen, hogy azoknak az előirányzatban beállítása már szintén reánk diktálja majd az adósság-csinálást s annak menynyiségét; ezen jognak fentartása tehát esak színleges. Még egy igen rövid észrevételt vagyok bátor tenni, s azzal befejezem. (Helyeslés jobb felől. Halljuk! bal felől.) Petrovay képviselő ur előadása és különösen azon bírálata, melyet a bal közép programmjára előadott, egy adomát juttat eszembe, mely egy képviselősársunkkal történt; nem nevezem meg, de az eset egészen ide vág. 1848. márcziusbaa, midőn Pesten nagyban hullámzottak az események, ő mindezt természetesen a lassan járó postával kapott újságból olvasta; sietett Pestre és egyenesen a múzeum terén levő népgyűlésre; oda érvén, feljutott azon j kőállványra, mely a múzeum nagy lépcsője mellett van, és szónoklatot tartott, oly dolgokról beszélvén, melyek 8 —10 nappal azelőtt történtek, és melyeket gyors haladásukban az események már régen túlszárnyaltak. A közönség nem hallgatott reá: „kérem, hallgassanak meg! kérem, hallgassanak meg!" nem hallgatott rá senki. „De kérem, hallgassanak meg, én messziről jövök, faluról jövök!" A válasz az volt: „Látszik!" (Atalános derültség.) A bal közép Tisza Kálmán barátom által beadott javaslatát pártolom. (Elénk zajos helyeslés a bal oldalon.) Elnök: Holnap tíz órakor folytattatik a tárgyalás. Az ülés végződik d. u. 2 l / i órakor.
