Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-18

224 [8. országos Ülés május 28. 1869. tünk és lehetetlenné tegyük azt, melytől tarthatnánk. Azért mondtuk, hogy felváltva „osztrákmagyar monarchia" és „osztrák-magyar birodalom" legyen használva. Ha tehát semmi aggály nem lehet ezen alternatív kifejezés miatt, azt hiszem, a t. képviselő ur talán azon aggálya is el fog oszolni, melyet benne az osztrák aranyak felirata, és azt illetőleg a tulfélen hozott törvény keltett. Azt hiszem, miután maga is mondta, hogy csak a czimkérdésnek ily módon lett megállapítása mellett, a midőn még nincs ugy, mint kellene a világ előtt, határozottan eonstatálva a jogilag valóban létező azon törvényes viszony, hogy a birodalmi tanácsban képviselt országok képezik az osztrák császári birodalmat — mint bátor voltam kimutatni, ez már eonstatálva van — melynek kivüle és mellette a magyar korona birodalma áll, kelt benne aggályt ama határozat : azt hiszem, aggálya, mint feltételes, önkényt elenyészik az ellenkező esetben, melyben a mondottak eonstatálva vannak. Ez esetben, ha még érvelők szükségét látná , érvelőre tehetünk szert a magyar királyságról tanúskodó magyar aranyakban, melyeknek száma •— adja isten — minél nagyobb legyen. (Elénk tetszés a jobb oldalon.) Daczára annak, hogy a t. képviselő ur aggályában a mondottak folytán nem osztozom, tökéletesen egyetértenék vele, ha feltevése állana ; és H köztünk fenforgo véleménykülönbségnek az az oka, mert én hiszem, merem mondani, tudom, hogy feltevése nem áll, és mert ő meg az ellenkezőből indult ki. A t. képviselő ur, midőn ezen aggályos állapotnak okait kereste, arra helyezett súlyt, hogy annak bizony az az oka egyfelől, hogy ezen nemzettől sok oly jog elvétetett, mivel a külügyi politikára való befolyását valóvá tenni, biztosítani birná; ilyen az ujonczmeg'szavazásnak, a hadügyi költségek megajánlásának és a mozgósításra való befolyásnak joga, melyeknek elvesztésével fagypontra szállott alá Magyarországnak a külügyi politikára való befolyása. Azt hiszem, ezen jogokkal a tul fél sem bir nagyobb mérvben, és igy annak befolyása sem lehet nagyobb^ ugy hogy végre sem tudom, kinek befolyása alatt áll hát a külpolitika? Ez az egyik, a mit mondani akartam, a mihez hozzáteszem még azt, hogy annak tagadásába és illetőleg bizonyításába, hogy ezen jogok nem vétettek el tőlünk, nem bocsátkozom, azért, mert ez már sokszor megtörtént; hanem igenis várom az élettől, hogy győzze meg azokat, a kik azt még szükségelik ; meg is győzendi majd, midőn tettleg megszavazzuk az ujonezokat, meggyőzendi akkor, a midőn majd — ne adja isten — a hadi költségeket is megszavazzuk hitel formájában : mert a háborús költségeket lehetetlen máskép megszavaznunk, azon egyszerű okból, mert nincs miből; zsebünkbe Idába nyulunk, abban, ha keresnénk is, nem találunk erre elegendőt; a hitel megszavazásának joga pedig kizárólag ezen törvényhozást illeti , Magyarország terhére. A harmadik pontról, t. i. a mozgósítás jogáról nem szólok, mert elismerem, hogy az ellen, hogy valami könnyelmii háborúba bele ne vitessünk, nagy garantia volna, ha a seregek mozgósítását az országgyűlés tudta nélkül nem lehetne eszközölni; de az iránt meg épen nem volna benne garantia, hogy mig a mozgósítás fölött tanácskozunk, ön állásunk és függetlenségünk idegen hatalomnak ne jusson martalékul; már pedig nekem részemről mindegy, bármerre veszítsük el önállasunkat, akár az osztrák császári birodalom, akár bármely más birodalom által. Előbb mondottam, hogy az élet már is nevezetesen meggyökereztette az emberekben — bár nem vették azt észre — azon hitet, hogy bizony még sem oly rósz ez a közös ügyes állapot. En legalább oly tüneményeket, minőket itt láttam, másként megmagyarázni nem tudok. Lehetnek képviselő urak a baloldalon, kik azokat másként is meg birják érteni : én nem. Várady t. képviselő úrtól hallottunk itt kérdéseket intézve az egyes miniszterekhez, a melyekben elősorolá: mi mindent nem tett meg a kormány; pedig kívánva volt tőle, interpellálták érte és azóta már két év is elmúlt. Fölemlite helyivel közben oly dolgokat is, melyeket 300 éven át szorgalmaz a nemzet, minden siker nélkül. E 300 éves sikeretlenség a világnak nem tűnt fel mivel érzé, hogy az ország akkori helyzetében az emiitett dolgokat nem lehetett sikeresiteni. Az érdemes képviselő ur már — talán joggal — csodálkozik azon, hogy ugyanazokat két év alatt nem lehetett sikeresiteni, gondolván hogy Magyarország ily helyzetében két év több, mint elég arra. (Hosszasan tartó tetszésnyűatkozás a jobb oldalon.) Azt hiszem, nagyobb dicséretet a jelen helyzetre nem mondhatott volna. Ghyczy Kálmán t. képviselő ur előadásának azon része, melylyel a miniszterelnök ur által épen a Váradynak adott feleletre válaszolt, magában véve nagyon szép, s nem tagadom sok igaz van benne, csak egy baja van, t. i., hogy nem a tett kérdésre felelt: mert a miniszterelnök — ha jól értettem nem azt neheztelte, s nem azt vetette okául annak, hogy több nem történt a reformok terén a múlt országgyűlés folyama alatt, hogy a képviselő urak nehézségeket csináltak, a mikor azt hitték, hogy az elfogadott alap ellenére akar valami a nemzet rövidségére történni.