Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-17
21G 17. országos iiiés május 26. 1869. terjed. Azt csak el lehet mondani az országgyűlésnek, hogy híjába, tökéletesen nem vagyunk megelégedve a közösügyi dolgoknak eddigi megoldásával, és azért azt hiszem, hogy nem sértjük meg a lajtántúli nemzeteket sem : mert valamint ezen válaszfelirat, ugy én is elismerem: hogy a szomszéd és az arra méltó müveit nemzetekkel való szövetkezést előnyösebbnek tartom a hajdani fejedelmi szövetkezéseknél. Nagy állambölesekrég óta-foglalkoztak már azon eszmével: miképen lehetne az emberiségnek oda jutnia, hogy midőn századokan keresztül csak egy néhány uralkodó tart eongressust és kötnek szövetséget, a népek milliói nélkül, valahára a népek és nemzetek is érintkezzenek egymással ? En részemről szintén nyereségnek tartom azon müveit nemzetekkel való szövetkezést, a kikkel már geographiai tekintetben is összeköttetésben, szomszédságban vagyunk; csak hogy ugy az ő, mint a magam nemzete érdekében megkívánom, a nemzeti önállást és függetlenséget. Es ha mi meggyőzzük őket arról, hogy mind ez meg lesz és apránkint el fogjuk érni, ha a közösügyes egyezmény hiányait kijavítjuk, ezzel bizonyára jó szolgálatot teszünk mind magunknak, mind azoknak. Ezeknek elősorolása után. . . (Mozgás, nyugtalanság.) Én, mondom, elállók a szótól; de nem tetszett fönebb emiitett szerény javaslatom, és azért kénytelen vagyok másokat a beszédben követni. Nevezetesen igen érdemes képviselő Ghiczy Kálmán ur valóban nagy böleseségü és minden színezet nélkül áhítatosan meghallgatott beszédét oly megfoghatatlan módon vette bírálati alá Zsedényi érdemes képviselő ur, a mit én részemről tőle nem vártam volna. Nevezetesen azt monda, hogy minél inkább meg van gyökerezve az érzelemben a meggyőződés — olyan t. L, minő Ghyczy Kálmán képviselő uré — annál ve szélyesebb az, különösen a nemzetre nézve. Ezen meggyőződést, a hazafi meggyőződését, én oly szentnek tartom, mint a vallásos meggyőződést. Vajon midőn Zsedényi képviselő url859ben a vallási pátens visszautasításában és megtámadásában oly vallásos szent meggyőződéssel buzgott és azért mártyrságot: elfogatást, elzáratást szenvedett, jól esett volna-e Zsedényi képviselő urnák, ha vallásrokonai, hitfelekezetének tagjai azt mondották volna: ugy kell neki! mert nincs veszélyesebb, mint a vallásos szent meggyőződés? így kell meggyőződve lenni a hazafi kérdések és ügyek irányában is. Ezt tehát korlátozni és az ilyen hazafi meggyőződéstől félteni a magyar népet, a magyar nemzetet, valóban fölösleges. Higye el Zsedényi képviselő ur, hogy a magyar nemzet is épen azon nép, melytől ugy féltette az ilyféle szent érzelmek nyilvánulását, igen jól tudja, hogy ő a magyar nemességnek köszöni azt, a hová jutott. Az egész müveit világon legnagyobb műveltséget tanúsított magyar nemesség, minden kényszerűség nélkül emelte magához a nép millióit 1848-ban. Megismerte ezt hálával, és elfogadta azt; és a magyar nemzet tudja, micsoda szellem vezérelte azon férfiakat, hogy őket az emberisé :et lealázd jobbágyságból felemelte önmagához. Tudja a nép, mire törekedett az akkori nemesség, nevezetesen arra törekedett, hogy egyrészt szellemileg felemelje önmagához a népet; másrészt anyagi tekintetben is segítsen rajta: nevezetesen az addig általa viselt terheket megoszsza. Azelőtt a nép egy kilencz tized részét birta vagy használta a haza földének, és annak viselte mindenféle terhét; a nyolcz kilenczed részt használt nemesség és aristokratia pedig terheket nem viselt. Tehát ugy gondolkodott a nép és ugy is tanította a nemzet nagy embere Széchenyi István, hogy azért fogadja el a közterheket a nemesség, hogy ez által a népen segítsen. A nép tehát várta, hogy adója kevesebb lesz; és mit tapasztalt? Azt, hogy ámbár ez a magyar nemesség épen ugy megadóztattatott, mint az örökös tartományok alkotmánytalan népe, az ő adója most mégis sokkal több, mint azelőtt volt. Tehát eszmél ez a magyar nép és tudja igenis jól, a nélkül , hogy szólana neki valaki, hogy milyen keserves dolog az, ha a családból kihal a kenyérkereső gondos édes apa, még az nem elég, hogy nincs miből eltakarítani, hanem eljön a financz és megfinanczoija a nyomorult szegény embert. Nem kell azt a népnek szónoklatokkal magyarázgatni, tapasztalásból tudja azt a nép. És miért tulajdonítja az a nép ezen ő előtte alig ismeretes delegatiói intézménynek mindezen szerencsétlen állapotot? Mert fel tudja fogni, mikép hiába, máskép kiegyezni nem lehetett, tömérdek terhek jöttek közbe, és a minden tekintetben nemes és lovagias nemzet többsége jónak látta lovagiasságát bebizonyítani mindnyájunk rovására. Ezt még csak eltűri a nép, bár nehezen; hanem azt, a mi pénzbe nem került volna, bizony rósz szívvel veszi, nevezetesen azt, hogy 48-ban hirdették e nép millióinak, hogy ti egyenlők vagytok, van egyenlőség, szabadság, testvériség. Ezt hirdették annak a népnek, hát meg is volt győződve tökéletesen abban és ha az isteni gondviselés akkor továbbra segítette volna a törvényhozást, okvetetlen be is következett volna a teljes egyenlőség és testvériség; de most nem következett be, pedig ugy gondolja a nép, hogy a kormánytól kiadott egy utasítás mellett ez is épen olyan könnyen megtörténhetett volna, mint
