Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-17
214 17. országos ülés május 26. 1869. jogainál fogva megalkotta, ez által legszentebb jogait feladta volna: ezt nem értem, mert most is meg van azon joga, hogy ha szükségét vagy czélszerüse'gét látná, ugy a mint megalkotta, azt meg is semmisíthesse, (Ugy van! jobb felől.) Mi csorbát szenvedett tehát a magyar törvényhozás jogköre ? s kérdem vajon a delegatió Magyarország eme legsarkolatosabb jogát gyakorolja-e, miután az nem egvébb, mint némely a közös érdekekből az országot terhelő kötelezettségek teljesítésének mikéntje meghatározásával megbizott, tehát hatáskörében alárendelt szerepű küldöttség, a melynek formai részét nem változtatja az, hogy sok oly dolog felett is határoz, melyek országunk fontos érdekeivel szorosan kapcsolatosak. Kérdem továbbá, helyes magyarázata-e az a törvénynek, midőn a törvény értelmében szövetséges társak idegeneknek neveztetnek, (Helyeslés a jobb oldalon.) kiknek nem Magyarország magán, hanem az őket is érdeklő ügyekhez egyen jogú hozzá szóllhatásuk mindenesetre méltányos is. Továbbá helyes magyarázata-e az a delegatiónak, midőn az korlátnak, hatalomnak állíttatik, holott éppen a törvényben van illő határvonala megvonva, és hatásköre megállapitva. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ily állítás helytelen és nem egyéb, mint a törvény félszeg és valótlan magyarázata. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Elfogadom Komárom városa érd. képviselője azon állításának igazságát, hogy azon eszmék, melyek itt kimondatnak, magot képeznek, a mint azt a vallás és közokt. miniszter ur is elismeré, mely termékeny földre találva, életre fog ébredni. En azonban aggódva nézek ama jövőnek eléje, melyben a törvények valótlan magyarázatának magvából kelt élet gyümölcsözni fog. Elismerem minden képviselőnek azon jogát, hogy a hazára nézve károsaknak vélt törvényeknek megváltoztatására tehetsége szerint közreműködjék; de el nem ismerem azon jogát, hogy a létező törvényeket Magyarország törvényhozó teremében valótlanul magyarázza, (Helyeslés.) mert mi következik ebből? Az, hogy mind azon polgártársaink, kik nincsenek azon helyzetben, hogy a törvényről önmagok szerezzenek maguknak meggyőződést, azokéak magyarázata után indulnak, kiket bizalmukkal megajándékoztak, és következik ebből az, hogy a polgárok millióinak meggyőződése tévtanok által megrendül, és megrendül szivükben a törvények iránti tisztelet, meit helytelenül vannak felőlük értesülve, és azt hiszik, hogy csakugyan olyast foglal magában a törvény, a mi benne nem foglaltatik. (Helyeslés.) Az ellenzék szónokai közöl egyik sem mulasztotta el a megvesztegetések felemlitését; én azonban az hiszem, hogy a megvesztegetés kétféle : anyagi és erkölcsi. En Magyarország törvényhozó termében törvényeinknek félszeg és valótlan interpretátióját és félremagyarázását erkölcsi megvesztegetésnek tekintem : (Elénk helyeslés a jobb oldalon) mert ebből nem származhatik egyéb, mint bizalmatlanság, mint a megerősödésre és előrehaladásra szükséges összeműködésnek megzsibbasztása, és nem származhatik egyébb, mint visszavonás a polgárok sorai között. (Helyes! bal felül.) És ha önök azt Eiondják, hogy a kormánynak csak pressio által sikerült megnyernie a többséget, (Zaj a bal oldalon) akkor én a meggyőződésnek sokkal erősebb hangján azt válaszolom, hogy önök soraik némi szaporodását csakis ilyetén erkölcsi vesztegetéseknek köszönhetik. {Zajos éljenzés a jobb, ellemondás és felkiáltások a bal oldalon: Mi hivatalokat nem osztogattunk! Zaj.) Megvallom, hogy én is érzem magamban azon erőt, hogy az erkölcsi megvesztegetésekért, ha jelen lenne, t. képviselő társunk Irányi Dániel, mint tévé, a szónoklat hevélye—pathosával—vissza tudnám sújtani a kárhozat szavát. {Helyeslés) Ezek voltak észrevételeim a bácsi kerület érd. képviselője állításaira. Az idő előhaladottságánál fogva nem akarok a ház türelmével visszaélni; (Halljuk !) mind a mellett nem lehet, hogy ismételten meg ne emlékezzem azou lehető szomorú következésekről, melyek társadalmi tekintetben ily tévtanok folytán és a törvények félremagyarázásából származhatnak. Ha mi boldogulásunk valódi föltételeinek tanulmányozása és üdvös összeműködés helyett folytonosan csak a helyzet nehézségeit mérlegeljük, sőt a fenálló viszonyokkal szemben gondatlanul azt mondjuk, hogy a nemzet, mert egykét oly törvény létezik, mely ki nem elégítő, hogy azért a nemzet lemondott szabadságáról, függetlenségéről, jogairól és alkotmányáról : akkor, azt hiszem, helyesen semmikép sem cselekszünk. Értsük meg egymást. Mit tesz az egy nemzetre nézve : jogairól lemondani ? Szerintem lemond azon nemzet önmagáról, mely nehéz és szerencsétlen constellatiók között a létező viszonyok feszélyével szemben elveszti szellemének ruganyosságát, a multakba menekszik vissza, s azok emlékein bánatosan elborongva, fájdalmát legfeljebb jogainak és aspiratioinak nagy szavak hangoztatásával enyhiti, de e mellett tétlenül várja, míg a véletlen, a jó szerencse, a nemzet istene, vagy valamely más hatalmas és lovagias nemzet lándzsát tör mellette, és utat nyit neki az olcsó boldogulás Eldorádójába. De , a mely nemzet, minden körülmény közt, megteszi mindazt, a mit az adott körülmények közt önhasznára megtehet, az nem mond le önmagáról, az tettekkel igazolja életrevalóságát, igazolja,* hogy alkotni, tehát élni akar és élni képes, hogy az életre érdemes.
