Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-17

17. országos ülés május 26. 1869. 211 létesítése ellen a kiegyezkedés és a delegatio sok tekintetben gördített. Tagadhatatlan, t. ház, hogy a felsőház reformja a nemzet régen táplált óhajtásai közé tartozik, s ha országgyűléseink történelmére, különösen 1825-től 1847-ig visszatekintünk, azon számtalan üzenetváltást emlékezetünkbe hozzuk, melyeket a karok és rendek a felsőházhoz sikertelenül intéztek; meg kell vallanunk, hogy hátra maradásunknak sok tekintetben a felsőház, és annak rendezetlensége volt oka. A felsőház rendezésétől méltán rnegvárhatnók, hogy, az alsóház tényező befolyásának fentartása mellett, annak csak mérséklő hatáskör jelöltessék, hogy az országgyűlés törvényhozó tényezői közt oly öszhangzó működés állapittassék meg, mely nélkül sem a szabadság, sem a parlamentalis kormány tartósan fen nem állhat. Nem volna helye a felsőház rendezéséről ez alkalommal tüzetesen szólani; de a mennyiben azt akarom kimutatni, hogy a felsőház rendezésének főczéljára, annak a törvényhozásra gyakorlott túlságos befolyását korlátolni a delegatio miatt nem érvényesítjük: kénytelen vagyok a rendezésre vonatkozó némely átalános elveket ezúttal megérinteni. Nem kétlem, t. ház, hogy azon feltétlen visszavetési jog, melylyel a főrendek régibb időben visszaéltek, a ház bölcsesége által korlátoltatni fog, nem kétlem, hogy a kezdeményezés kiváló joga az alsó háznak fog fentartatui, sőt arról is meg vagyok győződve, hogy az 1848iki III. törvényezikk 33. és 34-ik §-ának azon helyes intézkedése, mely szerint a miniszterek vád alá helyezése esetén az alsó ház intézkedik, a felsőház pedig a birák választását eszközli, továbbra is fen fog tartatni. Mivel azonban a delegatio sajátságos intézmény, mert ha a népképviselők küldöttei szorosan együvé tartanak, az esetben a felsőház bizottsági tagjai mérséklő befolyásukat nem érvényesíthetik; ha pedig az alsóház küldötteinek felejöii hajlő részével a felsőház tagjai külön többséget alkotnak: akkor a képviselőház tényező befolyása megsemmisül. — És ha méltóztatnak visszaemlékezni az 1867. XII. törvényezikk 51. 52. szakaszára, mely szerint a felsőház tagjai a közös miniszterek vád alá helyheztetésére, valamint a birák megválasztására egyiránt befolynak — a 44. szakasz szerint pedig a kezdeményezést mindazon fontos kérdésekben , melyek a delegatio elé tartoznak, érvényesíthetik, kétségtelen, hogy a felsőházi tagok a delegatióban a népképviselők eminens jogait gyakorolván, a rendezésnek teljes sikerét nem várhatjuk. Felemlítette több képviselő társam a trónbeszédnek azon részeit, melyek a reformtörekvésekre, a takarékosság helyes elveire, és az államháztartásbeli sulyegyen fentartására vonatkoznak. Az adóreformot czélszerűen csak ugy lehetne keresztül vinni, ha nagy disponibilis összegekről rendelkezhetnénk. Mert, t. ház, az oly adóreform, mely egyik adózó terheit könnyítené, a másikét tulterheltetése daczára nevelné, sem megnyugvást, sem terheink könnyitését nem eszközölné. És, méltóztassanak felgondolni, hogy a nép terheinek némikép az adóreformok által várná könnyitését. Méltóztassanak megengedni, hogy ez alkalommal némely megjegyzéseket tehessek előttem szólott t. képviselőtársam előterjesztéseire. (Halljuk !) Pulszky képviselőtársam fölemlité, hogy a fejedelem ez alkotmányra tette le esküjét, a horvátokkal ezen alapon egyezkedtünk, és hangsúlyozta az adott szó szentségét. Igen, de ha mi a fejedelemmel és horvát testvéreinkkel mint a magyar törvényhozás kiegészítő részével együtt megváltoztatjuk ama törvényeket, lehet-e a nemzetet szószegéssel vádolni 1 Detegyébiránt lehetnek valakinek igen szép, igen fenkölt fogalmai a becsületről s az adott szó szentségéről, a magán életben — én ezeket csak tisztelni tudom, de ha valaki azon elveket a politikában akarja érvényesíteni — a gyakorlati politikusok és diplomaták által idiotasága miatt kinevettetik. Pulszky képviselő ur emiitette azt ie, hogy a külföldi tőke felénk milyen bizodalommal fordul. A tőke nem sympathiák ós antipathiák szerint megy vagy közeledik, a tőke megy oda, hol a nyerészkedésre tért talál; és mert jelenleg nálunk ugyan csak van tér a nyerészkedésre, tehát önkényt jön felénk. Méltóztassék csak az ausztriai közelebbi viszonyokat tanulmányozni, viszszamenvén az 50-es évekre. Akkor Ausztriában szokatlan pénzbőség volt, vállalatok emelkedtek, társulatok, vasutak e'pültek, Bécs városa emelkedett, a házbér feljebb ment, az érték növekedett; de az állam azért koldus lett, s a mi pénzügyi helyzetünk jelenben annyira rósz, hogy nekünk irigylenünk kell azon hasznot, melyet szomszédaink az államadósságok kamatainak leszállitása által húztak. Még egy pár szót Bánó képviselő urnák. Méltóztatott mondani, hogy azon nézetben van, hogy a közjogi ellenzés naponkint halványabb, halványabb lesz, és én ugy fogtam föl, hogy ő azt hiszi, hogy ha a kérdést jelenleg elhalasztjuk, az idővel magától elenyészik. A t. képviselő urnák azon megjegyzéssel vagyok bátor felelni, hogy a forrást el lehet temetni, el is lehet rövid időre fojtani; de a forrás föld alatt keres magának utat, s hol a nem is remélik, felüti csillámló fejét, és erősebben fog felbuzogni, mint valaha. Ezen kérdést, uraim, el lehet halasztani;