Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-17
20S 17. országos ülés május 26. 1869. kik, (Élénk derültség), nem is azért, mert a gyermekkoromból oly annyira kedvelt Mitterbacher szerint, Goethe szereplő madara, hogy mondjam csak hirtelenében: „Ein angenehmer zwitschernder Singvogel;" (Derültség) hanem aze'rt, mert az indítványt ő tévé meg, szükségképen t. barátomat Pulszky Ferenczet (Hosszas derültség) vagyok kénytelen mint az ott beszélő első madarat szerepeltetni. (Derültség.) „Ugvan nézzétek társak — monda a főszónok — nem irigylésre méltd-e ez a mi sorsunk t Nézzétek, mily gyönyörűen csörgedez lábaink alatt a fövényen végig az üdito patak, mily frissek ez élőfák, körülvéve arany drótozatu korlátokkal, mint suppeditálják nekünk természeteink és kivánalmainkhoz képest a különféle étkek nemeit a mi gondos ápolóink : és mégis vannak itt köztünk olyanok, a kik azt merik állitani, hogy mi itten foglyok, hogy mi itten feltartóztatva, kalitkába vagyunk zárva. Mire azt feleli neki másik madártársa, a ki sajnálatomra én magam nem lehetek azért, mert én egyátalában nem habozok soha, hanem tartok inkább azon öreg veresbegygye], a kit Göthe utoljára szerepeltet, azt mondja tehát neki erre eyy másik madártársa: „Ugyan kérlek szépen, hát, mert a te vágyaid kielégítve vannak, azt hiszed, hogy tökéletes szabadságnak örvendesz ? íme repülj, csak egy kissé odább, majd meglátod, hogy midőn az arany drótozatu korláthoz érsz, beleütöd fejedet és tapasztalni fogod, hogy szabad repted gátoltatik. Azt mondja erre ismét az első madár: igen haszontalan beszéd biz ez, hiszen a drót korlát épen azon gondoskodásból van oda állitva, hogy bennünket megvédjen a ragadozó madarak ellen. (Derültség a Bal oldalon.) Hanem ha már akarod tudni voltaképen te együgyű szegény madár, hogy hát ki az, a ki kalitkában van, nézd ott a pavillon falára függesztett kalitkában az együgyű veresbegyet : ki vannak mérve neki alig 5—6 hüvelyknyi ugráló fácskái, melyeknek ha egyikéről a másikra ugrik, rögtön vissza ugrani kénytelen, nehogy leessék, és a másikon kelljen keresnie ismét súlypontját. De mindjárt utána megszólal a vere'sbegy. (Halljuk! Halljuk!) „Bolondság mindez, hagyjátok el a hosszas vitatkozást helyzetetek felett, engem pedig ne bántalmazzatok azért, hogy kalitkába vagyok zárva, mely a falon csüng, mert hiszen én már megadtam magamat sorsomban, én csak várok, és várok addig, míg a vihar a kalitkát egyszer leszakitván a falról, annak rétegei összetörnek és a várt szabadságot visszanyerhetem, tinektek pedig, madártársaim, azt mondom, hogy ne vitatkozzatok a felett: vajon a kalitkába vagytok-e zárva valóban, vagy az csak ugy látszik nektek: mert kinek az a helyzete, hogy ezen kérdés felett még csak vitatkozásnak helye is lehet, hogy e kérdés felett még csak vitatkozni is szükséges, annak sorsa olyan, mintha a kalitkában valósággal benne volna. Még röviden át akarok térni a kérdés másik oldalára, a mely nem tréfás, hanem igen komoly, és ez az, hogy e jogalapon elveszte Magyarország a hadügy, pénzügy és külügy feletti független rendelkezését. Igen is, kiadtuk kezünkből a nemzetnek legpraegnansabb, legsarkalatosabb jogait, mert a mely nemzetnek kardját egyik kezében, pénzes erszényét a másik kezében tartja egy harmadik, az a nemzet nem rendelkezik sorsáról, az a nemzet nem független, nem önálló nemzet, hanem e helyett korlátlanul, függetlenül rendelkezik felette az, a ki kardját és pénzes erszényét kezében tartja. T. ház! Igen t. barátom s képviselő társam Ghyczy Kálmán, a tegnapi napon az osztrák-magyar állam helyzetét Janus kétképü istenhez hasonlitá. Engem e tekintetben még ma sem szűnt meg egy fájdalmas emlék gyötörni. — Tudjuk ugyanis, hogy Hellasz költőjét, e két arczu Istenség bámulatra ragadá, kérdvén tőle: Ede simul causam, cur de coelestibus unus Sitque quod a tergo, sitque quod ante videt ? Hát én mit mondjak e kétfejű erőről, s annak működéseiről? Azt mondom, hogy fordította volna egyenlő arányban figyelő arczának minden tulajdonait két felé és akkor Magyarország most boldog és kielégített ország, Ausztria pedig nagy és hatalmas volna; hanem a régi osztrák politika szerint nem tekintve soha Magyarország viszonyaira, Magyarországot nemcsak nem ismerve, de ismerni sem akarva, sőt megvetve, két fejének minden erejét az osztrák örökös tartományok boldogitására fordította s azok javára Magyarország érdekei alárendeltettek. (Igaz! a szélső Bal oldalon.) Nem akarok hosszas lenni, t ház! de kénytelen vagyok magára a felelős kormányra vonatkozólag — bár annak csak egy tagját vagyok szerencsés e teremben most láthatni — azon megjegyzést tenni, hogy Magyarországnak felelős kormánya ugy tekinti magát, mint az első felelős 1848-ki kormánynak hagyományosa. (Ellenmondás a joBB oldalon.) Méltóztassanak megbocsátani, de én az első magyar felelős minisztérium és a mostani közt nagy és lényeges különbséget látok. (Igaz! a joBB oldalon.) Az első magyar kormány kifejezte a magyar népnek osztatlan bizalmát, hozzájárulását, sőt, ha őszinték akarunk lenni, a magyar nép osztatlan kívánalmának manifestatiója volt az, mely őt kormányra juttatá. Es kiket juttatott kormányra? Azokat, kik egy ember életén végig personifikálva voltak azon reform-törekvésekben , melyek életre keltek Szat-