Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-17

17. országos ülés május 26. 1869. 203 bizonyosan semmivel sem csekélyebb, mint a birodalom másik feléé. (Elénk helyeslés johh felől.) De ez csak elmélet, ezzel még nincs bizonyítva semmi. Nem elég megmutatnunk, hogy bizonyos ügyek közössége által az önállás és függetlenség nem adatik fel, mert még mindig azon kérdés marad fen ; vajon czélszerü volt-e, és Magyarország érdekében fekvő volt-e az, hogy e viszony életbe le'pjen? mert végre is a magyar törvényhozásnak s a magyar kormánynak feladata nem más, mint hogy Magyarország érdekeit tartsa szeme előtt. (Helyeslés.) így tehát a kérdés az: vajon a viszony, mely ő felségének lajtántuli tartományai és hazánk között létezik, megfelel-e Magyarország érdekeinek ? Ugy hiszem, senki sem fogja tagadni, hogy a nemzet érdekei közt egyik legfontosabb a külső biztonság, és hogy, miután, fájdalom! a civilisátióban még nem emelkedtünk oly magasra, hogy a jog maga egyes kisebb nemzeteknek is teljes biztonságát megszerezhetné, mindenek felett érdekében fekszik minden nemzetnek, hogy magának megszerezze azon eszközöket, melyek által saját külbiztonságát minden körülmények közt megoltalmazhassa. Mert miután a világ történelmi kifejlődése ugy hozta magával, hogy Európa nagy részében óriási államok alakultak, melyek mindent inkább követnek, mint az örök békének politikáját; miután más nemzetek léteznek és fen akarnak állani, melyek a hatalom anyagi eszközeire nézve e nagy hatalmakkal nem mérkőzhetnek : hol keressük az eszközt, mely által ezek is magoknak külső megtámadások ellen teljes biztosítékot szerezhetnek: ha nem abban, hogy a közös ezélra egymással egyesülnek ? (Elénk helyeslés jobb felől.) Es ez az, mi, az én nézetem szerint, ha egészen abstrahálunk is a közöttünk és ő felsége többi tartományai közt létező jogviszonyoktól, szoros összetartásunkat okszerűvé teszi. E tekintetben ismét azzal vigasztalom magamat, hogy e ház másik oldalán is sokan egyetértenek velem : mert, miután azon külön vélemény, mely a múlt országgyűlés alatt a 67-es bizottságnál beadatott , sok oly férfiú által Íratott alá, kiket most is körünkben tisztelni szerencsések vagyunk, és meg vagyok győződve, hogy ők e tekintetben nézeteiket nem változtatták meg; és miután a külön véleményben kimondatik, miként „ czélszerüség szempontjából kívánatos, hogy mindazokra nézve, mik a közbiztonság valósítására okvetetlenül szükségesek , egyetértőleg intézkedjünk, milyenek a külügy, a hadügy — annyiban a menynyiben mindaz, mi ő felsége egész hadseregének, és igy a magyar hadseregnek is vezérletére, vezényletére, belszervezésére vonatkozik — és a fentebbi két tárgyra szükséges költségek" ; miután; a mint mondom, nem gondolom, hogy ezen t. férfiak azóta nézeteiket e részben megváltoztatták: azon kellemes helyzetben látom magamat, hogy azon állításomra nézve, miként a kölcsönős és közös védelem fentartása és azon ügyek egyetértő elintézése, melyek annak eszközei, a mi érdekünkben is fekszik, még a ház másik oldalán sem állok egészen olyak nélkül, kik velem egyet ne értenének. (Tetszésnyilvánítások jobb felöl.) Es igy, — a kérdést mindig összebbre szorítva, — végre oda jutunk, a mit t. barátom Vukovits Sebő beszédében kimondott: hogy a közöttünk fenálló nézetkülönbség lényege egyedül abban áll, vajon a delegatio intézményének fentartása czélszerü-e vagy nem? S e kérdésre fogok tehát szorítkozni. (Halljuk!) En részemről a delegatiókat nem tartom az emberi institutiók legtökéletesbikének; (Halljuk! halljuk!) sőt tovább megyek, és azt mondom, hogy tökéletes institutiókat alkotni nem is Jehet. Minden institutió tökéletessé válik a gyakorlat által, minden institutió Pygmaleon szobra, melynek lelke hiányzik és melybe lelket csak a nemzet lehellhet. (Helyeslés.) Es azért meg vagyok győződve, hogy, ámbár igen sok ellenvetés tétetett a delegatio institutió ja ellen a ház másik oldaláról, ha a discussió még hat hétig folytattatik, a ház másik oldalán még mindig fognak találkozni olyanok, kik a dolgot ismét uj szempontból tekintve, uj és ismét uj theoretieus okokat fognak a delegatiók ellen felhozni. Sőt ajánlkozom, ha méltóztatnak más institutiót tűzni ki a discussió tárgyává, nem a házban, hol az pénzbe és időbe kerül, hanem privát társalgásban, én kész vagyok akármily institutió ellen theoretikailag igen plausibilis, igen erős ellenvetéseket felhozni. (Helyeslés a jobb oldalon.) A kérdés nem az, vajon tökéletes-e a delegatio intézménye? hanem az: először, vajon a delegatio intézménye megfelel-e azon czélnak, a melyre felállíttatott? másodszor, vajon van-e valami, a mit a delegatio helyébe tehetünk, és a mi által ugyanazon czél épen oly jól elérethetik ? végre Harmadszor vajon a delegatio intézményéből következnek-e mindazon bajok és veszélyek, melyeket némelyek a delegatio intézményében látnak? (Halljuk!) A mi a delegatio intézményének czélj át illeti, kérdem: mi az? A delegatio czélja semmi más, mint az, mi az általam már idézett külön véleményben előadatott: hogy azon ügyekben, melyeknek egyértelmű elintézése közös biztosságunk érdekében szükséges, ezen egyértelmű elintézés lehetővé váljék. A delegatiók resultatumai azon meggyőződésnek, hogy a czélszerüség szempontjá26*