Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-17

]96 '7, országos ülés május 26. 1869. laszfelirati javaslatát, az oly rövid, oly egyszerű, mondhatnám igénytelen ? Erre a felelet igen könyü, t. képviselő ház. Ha én egy nagy betegségben sinylődöm, akkor az orvosnak, ki az én betegségemet gyógyítja, mindenesetre bő alkalma nyilik, tudománya egész tárházát kimutatni. Ha nekem bonyodalmas hosszú perem van, mindenesetre bő alkalma nyilik az ügyvédnek, a törvénytudomány terén e tömkelegből, a tiszta egyszerű világosságot mutatni ki. Ily esetekben a világ bámulni fogja akár az ügyvédet, akár az orvost, de véleme'nyem szerint mindennél jobb az, ha én sem betegségben nem sinylődöm, sem nincs nagy és bonyolódott perem. Épen azon körülmény, hogy azon pártnak, mely többse'gben van, most nincs szüksége oly hatalmas védiratot kiállítani, épen ez mutatja azon roppant, és, szerintem legalább, előnyös különbséget. Rendes viszonyok között ma van legelőször alkalma a nemzetnek, válaszfeliratot adni a legfelsőbb trónbeszédre. Alig vagyunk ily rendezettebb viszonyok között két év óta és már is mit tapasztalunk? Látjuk hogy a parlamenti felelős kormány oly jótékony befolyást gyakorol a fejedelem kedélyére, hogy a fejedelem maga karöltve jár a nemzettel a belreformok terén és maga jelöli ki az ezen téren követendő utat. Fül- és szemtanúi voltunk oly trónbeszédnek, minő, mint egy képviselő társam monda, valóban eddig talán soha magyar király ajkairól nem hangzott. A többségnek kifolyása, a kormány, érvényesítette a többség nézetét a trónnál, a trónbeszédben a többség a maga kívánságait, a maga gondolatait látja kifejezve : mi természetesebb annál, hogy ilyenkor a trónbeszédre alig lehet más felelet, mini: köszönjük, uram, szépen, mi is ezt kívánjuk! A másik különbség, ha összehasonlítjuk a multat a jelennel, az, hogy az ellenzék a reform terén ellenzéket nem képezhet, és hogy ellenzését igazolja, kéoyteleü megtámadni azon közjogi alapokat, melyeket már első keletkezésénél megtámadott. De véleményem szerint, t. ház, a bal oldal előterjesztett felirati javaslatának épen ez leggyengébb része. Ugyanis a trónbeszéd azt mondja, hogy a közjogi viszonyok kielégítők, sőt nem csak kielégítők, hanem kedvezők. Ezt nem helyesli a bal oldal, kedvezőtlennek mondja a közjogi áilapotot és szemrehányásokat is tesz ez iránt. De, kérdem a t. házat, ha maga a fejedelem kedvezőtleneknek mondaná ezen viszonyokat, akkor, midőn ő maga azt nem régen szentesitette; midőn látta, hogy az oly nagy többséggel ment keresztül az országgyűlésen, és midőn az uj választások ezen alapokat az uj választások által szentesitette, vajon,^ nem adna-e ez méltó okot a megtámadásra? És vajon nem hódol e az alkotmányosság elvének, a fejedelem azon elvének, midőn kimondja megegyezését, jóváhagyását, és mintegy az ügyek feletti megelégedését, midőn ezen^ alapot a trónbeszédben kedvezőnek mondja? Es én azt hiszem, t. ház, hogy midőn a bal oldal ez állapotokat megtámadja, nem egyéb akar ez lenni, mint egy élő és folytonos reclam és tiltakozás, mely mindenkor be szokott következni, midőn uj és ily nagy ügyek fordulnak elő valamely országban, de azt hiszem és teljes meggyőződésem az, hogy ez mindig halványabb modorban fog nyilvánulni, (Ellenmondó bal felől) mert akár mit mondjanak is a túlsó oldalon, e nemzet fen fogja tartani ezen alapot mind addig, mig a nemzetnek arra szüksége lesz. (Zaj. Ellenmondások hal felöl. Elnök csenget.) Igaz, hogy a bal oldal által beadott felirati javaslatban a személyes unióra történik hivatkozás, de kérdem a házat, vajon mi egyéb a delegatio, mint a személyes uniónak alkotmányos kifejezése? (Derültség a bal oldalon) és miegyéb a közös miniszter, mint a személyes uniónak a közös ügyekre nézve alkotmányos közege? (Helyeslés jobb felől, ellenmondás bal felől.) Ha mind a két államban alkotmányt akarunk a personal unió alapján, lehetetlen kikerülnünk azon közegeket, melyek azt alkotmányosan képviselik. Ha ezt kiveszszünk, t. ház, ma az alapjogokból, ha kiveszszük a delegatiokat, kiveszszük a közös ügyeket, véleményem szerint: vagy vissza kell hanyatlani az absolutismusba, (Helyeslés jobb felől) vagy meg kell tagadni a közös ügyeket, vagy meg kell tagadni a personal uniót. Én részemről sem egyiket, sem másikat, sem a harmadik esetet nem kívánom. Azt mondja, az igaz, a bal oldal részéről beterjesztett felirati javaslat, hogy: felséged két állama közt van egy kapocs, melyet több évszázad szentesitett, ez azon kapocs, mely által mi felséged többi országaihoz csatolva lenni akarunk. Én igen szívesen hagyom magamat, t. ház! e kapocs által összetartatni, de meg vagyok győződve, hogy épen azon körülmény, hogy ezen kapocs nem helyesen, hanem ferdén volt alkalmazva, nem azt eredményezte a múlt századokban, hogy az bennünket szorosan összefűzött, de nem szorított volna; sőt ellenkezőleg azt, hogy igenis, igen kevés kivétellel szorított, és épen, hogy ezentúl ez ne történjék, gondolta az ország, hogy ennek módját máskép kell eszközölni. A mi azt illeti, a mit a bal oldal felirata mond, hogy az, a mi ezen túlmegy, gátolja a szabad mozgást és az erők kifejtését: ugyan, kérdem, t. ház! ha ez, a mint meg van, gátolja a szabad mozg4st és az erők kifejtését, hiszen 1723-tól 1868-ig ez máskép volt, ugyan kérem tett-e olyan roppant előhaladást az ország, hogy ezen korszakot ismét vissza kívánjuk? Én azt