Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-16

16. országos ülés május 25. 1869. 193 Ion) akkor a communismus rémjével állottak elő, azon rémmel, melylyel az államcsiny előmozditatott Francziaországban, és önök azt remélték, hogy valamint a franczia népet a köztársaságtól, ngy a magyar népet a törvényes önállóság szereteté­től, el lehet majd ijeszteni. (Élénk helyeslés bal oldalon.) Földet ígértünk; igenis földet ígértünk. (Halljuk! halljuk!) földet, a melyet nem hold számra mérnek, földet, mely a Kárpátok bérczei­től az Adria vizéig terjed, földet, melynek neve nem telek, nem jószág, nem uradalom, földefe, melynek neve haza. (Elénk éljenzés a bal olda­lon.) És ilyen eszközök mellett önök többségre vergődtek, uraim! Önöké a hatalom: mások fog­ják megítélni, ha önöké-e a dicsőség is? (Derült­ség a bal oldalon.) Es most e többségre támasz­kodva, előterjesztenek önök egy válaszfelirati javaslatot, a melyben el akarják felejtetni a nem­zettel a szenvedett jogcsonkitásokat, s a reform terére hívják az országgyűlést. Mi, fájdalom! előre látjuk, hogy önök aka­rata teljesedni fog. (Jobb felől: Természetes! Akar­juk is!) De ha félre kell is majd tennünk még ezen országgyűlés alatt, a mi és a nemzet óhaj­tását, teendjük azt a szentírás azon szavaival: „a leányzó csak aluszik, a leányzó meg nem halt;* különben pedig igen is rá fogunk menni: (De­rültség) mert hiszen kénytelenek leszünk, rá fo­gunk menni, (Hosszan tartó derültség) követni fogjuk önöket a xeformok mezejére, ha a szabad­ság, ha az egyenlőség zászlóját lobogtatják; de ha nem, akkor elvárjuk önöktől, hogy önök kö­vessenek minket, mert mi mindenesetre e zászlót fogjuk lobogtatni, (Helyeslés a szélső bal olda Ion) és ámbár én sem kívánom mo3t már egye lőr elitélni azon törvényjavaslatokat, melyeket ö nök a reformok életbe léptetésére fognak elénk ter­jeszteni, mégis, fájdalom! nem csak a múlt ta nul­mányaiból, hanem önök válaszfeliratának szelle­méből is azt vagyok kénytelen következtetni, hogy mi e téren sem fogunk találkozni. (Felki­áltások jobb felől: Isten mentsen!) De vigasztal azon hit, hogy eljövend azon idő, midőn a mi elveink, a mi nézeteink fognak győzelemre vezetni. Én a Simonyi Ernő barátom által beadott válaszfeliratra szavazok. (Elénk helyeslés és éljen­zés a szélső bal oldalon.) Elnök: Van szerencsém a III, biráló bi­zottság egyik tagjára történt választás eredményét bejelenteni. Összesen 342 szavazat adatott be: ebből Kemény István b. 193-at, Kiss Miklós 121 szavazatot nyert. A képviselőházi könyvtár szer­vezésére kiküldött bizottságra 342 szavazat ada­tott be: ebből legtöbb szavazatot nyertek : Kautz Gyula 215-öt, Hoffman Pál 215-öt, Horváth Mi­hály 213-at, Somossy Ignácz 213-at, Pulszky Ferencz 199-et. A biráló bizottságnak most meg­választott tagja b. Kemény István fel fog esket­tetni. Mihályi Péter jegyző (olvassa az eskü­mintát, melyet a terem közepére állott Kemény István b. utána mond.) Elnök: A III. biráló bizottság ma délután ülést tart. A legközelebbi ülés holnap 10 órakor lesz. Az ülés végződik d. u. 2 árakor. KÉPV. H. NAPLÓ. 1844. I. n

Next

/
Oldalképek
Tartalom