Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-16

16. országos ülés május 25. 1869. 185 belreformok kivihetőségének lehetősége is., De más részről bizonyos, t. ház, az is, hogy az állam­jogi kérdések megoldásának biztossága és szi­lárdsága nem attól függ. hogy azt esetleg ala­kult és időnkint változható országgyűlési több­ségek olyannak nyilatkoztassák, hanem függ saját belső lényegétől, feltételeinek minden irányban jogos, igazságos, megnyugtatd voltától. E nélkül az államjogi kérdéseknek megoldása biztos és szilárd önmagában nem lehet, és igy a belren­dezésnek is, bármily szükséges legyen az, biztos és szilárd alapjául nem szolgálhat. De nemcsak hazánk saját érdekében, ő fel­sége minden országának érdekében is szükséges a múlt országgyűlés által elfogadott közjogi alap­nak módosítása: mert hazánk önállásának, ál­lami függetlenségének, nyílt, őszinte, utógondo­lat nélküli elismerése és érvényesítése életkérdés Magyarországra nézve, és igy életkérdés ő fel­ségének minden országára nézve is. (Ugy van!) Semmi sincs távolabb a mag-var nemzettől, mint hogy el akarjon szakadni a felséges ural­kodó háztól, a melyet őseitől öröklött tisztelettel és hődolattaí környez. Nem akar a magyar nem­zet elszakadni ő felsége többi országaitői sem, melyekhez az anyagi téren is számtalan, mindenik félnek előnyére váló kötelék csatol bennün­ket, a melyeknek kölcsönös önállás és független­ség alapján szilárdítását, fejlesztését közös érde­künk követeli. Teljes meggyőződésem, hogy Magyarország az egy közös fejedelem uralkodása alatt ő fel­sége többi országaival kölcsönös védelmi kötele­zettségben állva, biztosan folytathatja önállő ál­lami életét, melyet, bár mit mondott legyen is egy más törvényhozó testület elnöke, a magyar korona országai magukra hagyatva, ugy legalább szintén képesek lesznek mindig megvédeni (He­lyeslés), mint ő felsége többi országai magukra hagyatva, saját önállásukat képesek lennének fen­tartani. (Atalános élénk helyeslés.) De állami létéről, függetlenségéről, önálló­ságáról Magyarország, ezt ezer éves története bi­zonyitja, nem fog lemondani soha, sem anyagi előnyökért, sem a felséges uralkodó ház fényeért, dicsőségéért, sem a világ eseményeire állítólag gyakorolható túlnyomó befolyás alaptalan ábránd­jaiért, (Elénk helyeslés bal felől) legkevésbbé pedig az osztrák birodalom eszméjéért, melynek oly értelemben elismerésével, hogy ez reá is ki­terjed, Magyarország egyenesen öngyilkosságot követne el. (Helyeslés. Felkiáltások : Még többet !) Igaz , elődeink kevésbbó voltak jártasak a diplomatiai eljárások formaságaiban : megbűn­hődtek érette ők, bűnhődünk mi is. Jelen voltam magam is mint hallgató az 1825-ik esztendei országgyűlésen, midőn Sza­KBPV. n. NAPLÓ. 18S4 i. bolesmegye akkori követének azon aggodalmára nézve, hogy az osztrák császári czimnek felvé­tele Magyarország állami önállásának hátrányára lehet, az akkori rendek és főrendek azzal nyugtat­ták meg magokat: hogy hiszen ott van a törvény­könyvben az 1791. X. tcz., mely biztositja Ma­gyarország önállását eléggé. Azóta azonban hosz­szu szenvedések iskolájában a magyar nemzet nagykorúvá lett, ismeri bajainak forrásait. Több­féleképen magyarázható szavak, a diplomaták szó­játékai által nem fogja magát megnyugtatni en­gedni, nem fogja magától elvonatni őseinek szer­zeményét, melyért már annyi becses vér ontatott. Csak a magyar korona országai egyeteme, ön­álló állami létének nyilt elismerése, érvényesítése az, a mi megnyugtathatja a magyar nemzetet. Ez, higyék el önök, higyék el ő felsége többi országainak népei, megszüntetend sok meghalad­hatatlannak látszó nehézséget, melyekkel most épen azért, mert állami öuállásunkat óvni vagyunk kénytelenek folyvást nyilt és titkos megtámadá­sok ellen, ő felsége többi országaival való érintke­zéseinkben minden lépten nyomon találkozunk. És miután tagadni nem lehet, hogy nagyok a terhek, súlyosak az áldozatok, melyek a múlt országgyűlés alatt létesült közjogi alap folytán nehezednek ránk: ha van ár, melyért az ország kibékülhet ez áldozatokkal, a melyért önfeláldo­zással viselheti e terheket, ez ár — teljes meg­győződésem szerint —• csak az ország állami ön­állóságának őszinte nyilt elismerése, érvényesítése, biztosítása lehet: (Helyeslés balról) ez az egyedüli szilárd, állandó, biztos alapja államjogi kérdéseink megoldásának ; a kiegyezés szivélyes és igazán va­lósággá csak ez alapra fektetve lehet. (Helyeslés.) Mindamellett azonban, t. ház, hogy ez igy van , egyátalában nem hízelkedem magamnak azzal , hogy a közjogi alapnak azon módosí­tásai , melyek az ország erdekében kívánatosak, most. a képviselőház azon hangulata mellett, mely tapasztalható, kivihetők legyenek. (Helyes­lés.) De azért nem esem egyátalában kétségbe a jövő felett: (Felkiáltások jobb felől: Mi sem!) mert meg vagyok győződve — és az e teremben jelenleg folytatott vitatkozások jogosultságának ab­ban látom egyik főindokát — meg vagyok győ­ződve, hogy megtörténik ez közelebb vagy távo­labb jövőben okvetlenül, megtörténend a nélkül, hogy e miatt, a mint említtetett, akár az ország lételét, jólétét, sőt magát azon alapot is, amely­ről a további haladás eszközlendő, a vak eset koczkájának kitenni, vagy épen, mint e termen kívül annyiszor említtetett, a forradalom mindig két élű, mindig válságos fegyveréhez kellene nyúlni. Meg fog ez történni az elfogadott köz­jogi alap föltételei módosításának törvényszerű bé­kés utján is, miként más nemzeteknek közjogi és 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom