Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-16
16. országos ülés május 25. 1869. 179 kiadta, szándékozott legyen ezen szabályoknak azon értelmet vagy pedig azon erőt adni, a melyet a törvénynek nem adhat, azon értelmet, a mely által a törvény jótékonysága meghiusittatik. Ennek következtében, miután közel feküsznek példái az iszonyú károknak, melyek az egész országban az 1863-ik és 1866-ik években bekövetkeztek, s maga az országos képviseletnek intézkedését igénybe vették: bátor vagyok én is interpellatiót benyújtani a t. belügyminiszterhez, a következőben. (Olvassa): „Hajlandó-e a tisztelt pénzügyminiszter ur a múlt april vég- és f. május első napjai közt éjjelenkint közbejött fagy ás által károsodottaknak az 1868-ik 21. t. ez. 11. §. értelmében adóelengedésre igazság s méltányosság szempontjából ? vagy kiván-e oly értelmet tulajdonittatni az ide vonatkozó szabályok 110-dik §-ának, hogy az ebben, mint hinni szeretem, csak példaként kiemelt s megemlített eseteken kivül, más, nevezetesen fagykár általi esetek kizáratva, a törvény átalános szavaiban kifejezett intentiói meghiusittassanak ? íf Elnök: Ezen interpellatio a pénzügyminiszter úrral közöltetni fog. Mielőtt a napirendre s szavazásra átmennénk, bátor vagyok a t. képviselő urakhoz három kérést intézni. {Halljuk!) Első kérésem: méltóztassanak azon képviselő urak, kik engedelemmel eltávoznak, midőn ismét visszaérkeznek, az elnöki irodában megjelenni s visszaérkezésöket tudatni. (Helyeslés). Kötelessége az elnöknek : a szabályok szerint e felett őrködni, mert hibából megtörténhetnék, hogy a távozók sorába tartoznának azok is, kik már megjelentek. {Helyeslés.) Második kérésem. Pontosabban és rendesebben lehetne a számadásokat vinni, ha a fizetések havonkint történnének. Méltóztsssanak tehát azon képviselő urak, kik april havi illetményeiket még nem vették fel, azokat e napokban kivenni, hogy ne legyen kénytelen a számvevő azokat május hóra szóló restantiákul kitenni. {Helyeslés.) Harmadik kére'sem ez. A kinyomtatott naplók és jegyzőkönyvek mindinkább felhalmozódnak az irodában. Ha csakugyan azon érdekeltség mutatkozik azoknak gyors megjelenése iránt, mint több alkalommal nyilváníttatott, legyenek kegyesek elvinni, hogy azoknak összehalmozása elkerültessék. (Helyeslés.) Következik a gazdasági bizottság jelentése. Széll Kálmán jegyző (olvassa a gazdasági bizottság javaslatát a képviselőháznak tegnapi ülésében megszavazott elnöki és háznagyi tiszteletdijak május hóra eső részének folyóvá tétele iránt.) Elnök: Elfogadja-e a t. ház ? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik és az elnökség megbizatik, hogy a pénzügyminisztérium utján ez öszszeg folyóvátétele iránt intézkedjék. A bíráld bizottságoknak mai napra jelentése nincs ; azonban szükséges, hogy egy hiányzó tag megválasztassék; annál inkább, mivel ez a harmadik osztálybői hiányzik, a mely osztálynak délután ülése lesz. Kérem tehát mind erre, mind pedig azon öt tagú bizottságra, melyet Nyáry Pál képviselő ur a képviselőházi könyvtár felállítására és felszerelésére indítványozott, a szavazatjegyeket beadni. (Felkiáltások: Egyszerre?) Gondolom, egyszerre lehet mind a kettőre a szavazati jegyeket beadni. (Helyeslés.) Ki fogom húzni a betűt, melyen a szavazás kezdendő. (Kihúzza.) Kezdi az L betű. Széll Kálmán jegyző: {olvassa a neveket s a képviselők beadják szavazataikat.) Elnök: Miután a harmadik osztálynak, mint már említeni szerencsém volt, délután tárgyalása van, jegyző urak még ülés alatt össze fogják számítani a beadott szavazatokat, s az eredmény még az ülés végén ki fog hirdettetni. Jámbor Pál, Majláth István, Fodróczy Sándor és Bujanovics Sándor fogiák a szavazatokat öszszeszámitani. Következik a napirenden levő tárgy : a válaszfelirati javaslat feletti vita folytatása. Aczél Péter: T. ház! En csekély szavazatommal a részletes tárgyalás alapjául a bizottsági válaszfelirati javaslat elfogadásához járulok, s indokaimat bátor leszek röviden, s a nélkül, hogy a tisztelt ház türelmével visszaélj'ek, előadni. En, tisztelt ház, a jelen pillanatot nemzetünk történelmében a legfontosabb s legjelentékenyebbek egyikének találom. Oly pillanatok egyike ez, melyben nemzetünk sorsa ismét magának a nemzetnek kezébe van letéve. Ismét, mondom, mert ily nagy horderejű perczeket a gondviselés nem egyszer ajándékozott már nemzetünknek, de a melyekről, fájdalom, a történész azt volt kénytelen följegyezni, hogy azokat nem ugy, s nem oly módon használtuk fel javunkra, mint azt kellett és lehetett volna. Aggódva gondolok a lehetőségre, hogy a kedvező perczek, melyeket teljes önállással, mind a hatalmi nyomás, mind a lázas állapotoktól menten, a belreformok keresztülvitelére fordíthatnánk, s melyek bekövetkezését legjobbjaink, még nem is oly régen, alig merték már reményleni, ismét egy félreértés, ismét egy balvégzet áldozataivá lehetnének; s mi ismét ugy járhatnánk velők, mint hajdan a rómaiak a Sibylla könyveivel, melyeket annál drágábban kellé megfizetni , minél kevesebb maradt fen belőlök. Az én leghőbb óhajtásom tehát az volna, hogy mi ez alkalommal erős akarattal bírjunk — s ha erősen akarjuk, képesek 23*
