Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-15

IS. országos ülés május 24. 1869. 169 vagy mennyire ki nem elégítő, én is röviden elmondhassam csekély nézeteimet. {Halljuk!) A nemzeteknél épen ugy, mint egyes embereknél, gyakran tapasztaljuk azt, hogy válságos események és nehéz küzdés folytán kivívott eredménynyel nincsenek megelégedve, és ez, nézetem szerint, az emberi természetben fekszik, mely mindig jobb és tökéletesebb állapot elérése után törekszik; azonban azon törekvésnek határa, ugy a magán életben, mint a politikai köztéren, a viszonyok hatalma által van korlátolva. Hogy ezen axióma a tapasztalásból, és életből van meritve, azt, ugy hiszem, nálunk leginkább tanúsítják az 1848-ki események. (Helyeslés.) Hiszen, t. ház, az 1848-diki évben, elvileg véve a dolgot, birtokában volt a nemzet majdnem mind annak, a mit most a baloldal t. szóuokai ismét vissza kivannak nyerni, és ha volt: miként történt, mégis az, hogy azon elveknek üdvös hatását gyakorlatilag élvezni képesek nem vagyunk 1 E nemzet vezéreinek mindent fölülmúló hazafisága, vitézsége és erélye megtört a viszonyok hatalmán. Tudom jól, hogy az akkori eseményeknek mindenféle okozói voltak; de nem tekintve azon fellázadt szenvedélyeket, melyek itt. és ott a Lajthán tul uralkodtak, azt hiszem, mégis abban kell keresnünk, nézetem szerint, a katasztrófának kútfejét, hogy a törvényben foglalt elveknek a tényleg fönállott viszonyokra való mikénti alkalmazása, részletes törvény által meghatározva nem volt (Helyeslés jobbról), és midőn a, 18 évi szomorú tapasztalatok után végre a nemzet többsége oly egyezményre lépett, mely által a súrlódás kútfejét okozó kérdések szerencsésen megoldattak: én azon körülményt, hogy ezen egyezmény a hazára nézve nem lehetett kedvezőbb, nem tulajdonitom az egyezményt létrehozó hazafiaknak, hanem ismét a föltételeket meghatározó viszonyok kérlelhetlen hatalmának. Nekem, t. ház, nem jutott a szerencse, a múlt országgyűlésen itt e teremben vivott közjogi harczban részt venni; hanem e termen kívül is lelkemben mindenkor figyelemmel kisértem azon harcznak minden phasisát, és megvallom , méltányolni tudom most is a baloldal bajnokainak azon eljárását, mely szerint alkotmányos fegyverrel küzdöttek a mellett, hogy az 1848-diki vívmányokból minél kevesebb áldoztassék föl; de hogy most ezen harcz bevégzése után, és a bevégzett ténynyel szemben a fegyvereket lerakni nem akarják, és hogy most azon szerződést, mely minket fejedelmünk s a lajtántuli népek irányában lekötelez, hogy, mondom, most, mielőtt tarthatlansága legalább több évi tapasztalás folytán kimutattatott, hogy azt most ismét alterálni és felbontani akarják, ezt szabad KÉPV. H. NAPLÓ. 18|1. 1legyen mondanom, hazámra nézve hasznosnak nem tartom; nem tartom pedig azért, mert ez által — akár mit méltóztatnak mondani — tényleg mégis az annyira szükséges belreformok akadályoztatnak; de nem tartom azért sem, mert hazánkban, ugy, mint a Lajtán tul az egész monarchiában, a közjogi állapot folytonos fluctuatiáját idézné elő . én pedig , azt hiszem , hogy ez nemzeti hitelünkre csak káros lehet. (Helyeslés.) Tisza Kálmán igen t, képviselő úr, azt mondta, hogy az egyezményt olyannak tekinti, mely ha hosszas időig fenáll, a részben és csak névleg visszaállított állami életet lassú halálára vezetné; sőt Várady Gábor tisztelt képviselő úr azt mondta, hogy alkotmányos életünk félhalott. En nem tudom, micsoda symptomakból méltóztatott következtetni azt; de én ugy látom, akár hová tekintünk széles e hazában, hogy jelenleg sokkal pezsgőbb a nemzeti élet, mint volt az egyezmény előtt: s ha ez ugy van, ily állapot mellett én legalább nem találok okot arra, hogy ez halálra vezessen. (Helyeslés jobb felől.) Még egy indokot legyen szabad felhoznom. Ha valaki, t. ház, képes volna bebizonyítani azt, hogy a pragmatica sanctio létrehozatala óta a magyar országgyűlés a külügyekre és államköltségvetésre, nem értem az adókivetést, valaha de facto nagyobb befolyást gyakorolt volna, mint az egyezmény után, akkor igenis, én is károsnak tartanám az egyezményt azért, mert oly gyakorlatilag élvezett jogokat áldoznánk fel általa, melyek minden esetre sarkalatosok. De, miután azt hiszem, ennek bebizonyítása sikerülni nem fog, azért én az egyezményt, habár megvallom, politikai Eldoradónak nem tekinthetem, mégis sokkal előnyösebbnek tartom, mint azon gravaminalis politikai rendszert, mely belállapotunkat csökönyösségre kárhoztatta. (Helyeslés jobb felől.) Áttérve már most a belreformok kérdésére, itt lehetetlen vissza nem tekinteni azon időre, midőn hazánkban a szabadelvű ellenzék padjain azon szavakat hallottuk hangoztatni: „tűzze ki a kormány a reform zászlóját, s híven fogja őt követni a nemzet." íme most, t. ház. előttünk a régen, óhajtott állapot. A legmagasabb trónbeszéd szerint a kormány maga tűzi ki a reform zászlóját, és mit kell tapasztalnunk? ezen zászló irányában a baloldalnak egy része különös positiot foglal el. Ugyanis az mondatott Simonyi Ernő t. képviselő ur által, hogy azon irány, mely a trónbeszédben a reformokra nézve jelezve van, hazánkra nézve veszedelmes, hogy miniszteri omnipotentia, centralisatio, bureaucratia szándékoltatik behozatni; ezt pedig a t. képviselő ur azon szakaszból magyarázza: „szakítva a múlt azon hagyományaival, a melyek a korszerű haladásnak útjában állanak; 22