Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-14
14. országos ülés május 22. 1869. 135 vettettek volna; sőt ellenkezőleg azt merem állítani, hogy azon időben a sérelmi tárgyalás volt azon iskola, melyből az ifjúság merítette az alkotmányosság és szabadság tanait, és hogy gyakorlatilag minden sérelmi tárgyalásnak az volt a következése, hogy az illető megsértett jog a sérelmek tárgyalása folytán sokkal egészségesebben fejlődött ki, mint a milyen állapotban volt annak előtte. Tudják ezt mindazok, kik fájdalom! velem együtt a régi korhoz tartoznak; tudják, hogy a szólásszabadság soha sem fejlődött ki oly teljes joggyakorlatra, mint midőn sérelmi tárgyalás utján feltisztittatott annak minden egyes részlete; tudják, hogy a vallásszabadság gyakorlatára nézve hozott 1844-ki törvény a vallásbeü sérelmek tárgyalásának köszönhető. A mi illeti a jelen országgyűlést, üdvös vagy káros voltáról csak annak befejezésekor leszünk képesek szólani. Annyit mindenesetre, mint alkotmányos polgár, megismerek, hogy igen szerencsés auspiciumok alatt kezdődik. Ugyanis lehetetlen, hogy minden hazafit buzgó reményekre ne ébresztett volna azon jelenet, midőn látta a kegyelmes leereszkedésnek egy felől, más részről a loyalis hódolatnak őszinte kicserélését; sőt azt hiszem, hogy azon csillogó ünnepélyességeknek is, melyeknek szemtanúi voltunk, igen örvendeztető jelleme volt. annálfogva, mert bizonyosan mindenki közölünk meg van győződve arról, hogy a cselekvés terén és a hatalom birtokában levő és annyi tfpasztaláson annyi viszontagságon keresztül ment generatio nem fogja utánozni a múlt század közepének példáját, midőn a nemzet előkelői e's nagyjai elragadtatván a fényszeretet, az udvari tüntetés es tetszetési vágy által, elaltatták az ország szabadsága és jogai feletti őrködést. A mi illeti a kir. kegyelmes trónbeszédet: •én abból is a legfelső jóakaratot látom átszivárogni. A mi azonban magát a kormány szándékát illeti, melyet alkotmányos jogomnál fogva belőle következtetnem és magyaráznom kell és szabad: annak mind szellemére, mindpedig formájára nézve kénytelennek érzem magamat némi észrevételt, és illetőleg kifogást tenni. A mi szellemét illeti, engem aggályra gerjeszt az, hogy ugy látszik, bizonyos idegenség, hogy ne mondjam, ellenszenv nyilatkozik háromnégy helyen is alkotmányos ősi intézményeink iránt • ismételve is kinyilváníttatik, hogy a menynyibén azon intézmények a haladás útjában állanak, azoknak elhárítása kívánatos. Én megvallom, Magyarország alkotmányában ily intézményt nem ismerek sőt tudom, hogy még a r egi időben is, a pozsonyi országgyűléseken, midőn csak a nemesség volt képviselve, ezen intézmények soha sem állottak útjában annak, hogy az országgyűlés ne terjesztette volna fel legszabadelvfíbb eszméit a reformokra nézve, melyek azonban nem az intézmények miatt, hanem azok daczára gátoltattak a kivitelben. A mi a formát illeti: igaz, hogy mi még nem vagyunk teljesen megállapodott parlamentalis életben, de én azt hiszem, hogy nem csak az átalánosan divatozó parlamentalis szokásnál fogva, hanem azért is, mivel a mi saját 1848-ki 4. tvczikkünk 1. §-a minden országgyűlést három ülésszakra oszt fel, ő felsége hivatva van az országgyűlést minden évben összehivni, és ennélfogva azt gondolom, hogy minden ülésszak kezdetén külön kir. megnyitó beszéd volna a maga rendén. (Ellenzés a jobb oldalon.) Ebből kiindulva arra, hogy a jelen kir. beszédben annyi, és fontosságra nézve egymással vetekedő tárgy soroltatik elő, lehetetlen azon megjegyzést nem tennem, hogy e gyülésszak alatt mindezt elvégezni lehetetlen, hogy r közönséges halandónak tehetségeit felülmúlja ugy elkészülni, hogy mindehhez hozzászólhasson; ez csak az értelmi titánoknak lehetséges, közönséges embereknek nem. Ha pedig három évre találtatik elénk ezen, számításom szerint, 12 nevezetes tárgy, akkor azt hiszem, felesleges munka tétetett; mert mi fog történni 2—3 esztendő múlva: az még a jövendő fátyola által el van leplezve. (Helyeslés bal felöl.) Én mindenesetre abban bizom, hogy a nemes gróf kormánya eléggé szives és bölcs lesz kivezetni minket ezen labyrintből, és ki fogja jelölni azon tárgyakat a felsoroltak közöl, melyek specialiter az előttünk álló időszakhoz tartoznak, s melyek tárgyalására a kormány is előkészül és kész hozzájárulni, és a melyekre nézve rólunk is lehető elkészültséget tehet fel. Néhány egyes pontjára nézve a királyi beszédben elősorolt tárgyaknak észrevételeimet röviden elő fogom adni, noha most még átalában sem dicséretet, sem roszalást fölöttük mondani nem lehet, mert nem szenved kétséget, hogy például a szerint, a miként a gyors, független és részrehajlatlan igazságszolgáltatás iránt elénk terjesztendő javaslatok az önkormányzat, az individuális szabadság és a független s részrehajlatlan igazság szellemében lesznek készitve, a mi pártolásunkat is maguk részére kinyerhetik; mig ellenben, ha a centralisatio és bürokraticus systhemák felé lesznek irányozva, mely irányban még a jó igazságszolgáltatás is lehetetlenné válik : azon esetben részünkről azt hiszem, csak aggálylyal, bizalmatlansággal és gyanakodással fognak a kormány javaslatai fogadtatni. (Helyeslés bal felől.) A kegyelmes királyi trónbeszédbea némi vonatkozást látok az utolsó követválasztások alkalmával előfordult pártszenvedélyek, úgynevezett kicsapongásokra s a választási törvényeknek
