Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-14
132 14, országos ülés május 22. 1869. gyanúsított közjogi törvények ismét előtérbe hozassanak, ismét megvitattassanak és revideáltassanak. Vagy fölötte szerencsétlen, mert ime az egybegyűlt képviselők, a haza atyái, az ország közjogi helyzetét oly silánynak, oly korlátoltnak találják és érzik, hogy e nehéz közjogi viszonyok mellett, s azoknak újbóli revideálása nélkül, magokat reformtörvények hozatalára, egyelőre képesítetteknek nem is érezhetik. Istennek hála, tisztelt képviselőház! itt is, mint más egyébben, az igazság a középponton találtatik. Hogy hazánk még most ezúttal, különösen még az átalakulás küszöbén, nem teljesen boldog, nem teljesen kielégitett; az igen természetes. De hogy országos helyzetében nem szerencsétlen, az kétségtelen, Hogy nem az utóbbi, azt tanusitják maguknak az illetőknek, itt e házban nem egyszer adott nyilatkozataik, miszerint elismerték, hogy az országos alkotmányos helyzet, a csak most két év előttinél is, akár anyagi, akár szellemi tekintetben, mindenesetre előnyösebb, Tanúsítja azon ténykörülmény, hogy az illetők maguk is, habár a nem mindenben teljes tetszések szerinti alkotmányos helyzetet, ők is velünk együtt élvezik és gyakorolják. Elvégre tanúsítja, hogy válaszfelirataikban utőlag bár, a reformtörvényeknek megalkotásához revisió utáni hozzájárulásukat ők is megajánlották. Hogy hazánk épen küszöbön lévő átalakulási helyzete nem fenékig színarany; hogy az ország alkotmányos átalakitásáxa a reformtörvények falatkenyérként szükségesek, hogy azok életbe léptetése jövendőnk életföltételét képezi; az, rendezetlen állapotunkban a multak után, természetes és kétségtelen. E válságos helyzetet eléggé indokolja egymagában azon ténykörülmény, hogy hazánk a közigazgatásnak és igazságszolgálatásnak mindenik ágazatában, részint a 48 előtti hűbéri korszak és intézkedések következtében, részint az egymásután következett absolut korszakbeli és provisorius ideiglenes intézkedések folytán, még mindig egy régi elhagyatott nemesi udvarházhoz hasonlít, mely jobbadán gyommal és szeméttel van telve. S hogy ily rendezetlen állapotban, le a jóakaratú fejedelemtől az utolsó polgárig, mindenek fölött és mindeneknél elébb csak is reformtörvényeket kíván mindenki; vágya, reménye, követelése, leginkább abban öszpontosul: azt első tekintetre az országban a higgadt szemlélő azonnal felismerheti. S hogy ily helyzetben a szükséges reformkérdéseknek, bármi tekintetből, csak is meddő vitákra vezérelhető közjogi kérdések ujabb revisiója végetti elodázása egyátalában nem helyeselhető, az igen természetes. Valamint őszintén bevallom, nem helyeselhetem, nem értem, nem tudom felfogni ezélját azon lépésnek, hogy általunk, egy képviselőház által, a kir. trónbeszédre négy rendbeli válaszfelirat lett beadva. Vajon nem fogott volna-e épen ugy czélhoz vezetni, nem még kevesebb időveszteséggel és kevesebb kesernyességgel, ha egy válaszfelirat készítésében compromfttálván, a részletes tárgyalásnál, módositványok alakjában, minden pártárnyalatnak, minden egyes képviselőnek épen ugy mód és alkalom fogott volna szabályszerűen nyújtatni, hogy saját nézetét és érveit többé kevésbbé érvényre juttassa? De ha már a t. ház által mind a négy rendbeli válaszfelirat tárgyalásra lett kitűzve, én egyszerűen kijelentem, hogy a négy közöl én a bizottság által beadóit válaszfehratot fogadom el. Indokaim igen egyszerűek. Elfogadom ezt, mint a többi felirat közt, a j óakaratu fejedelemnek szívből származott, millió és millió szivekhez szólott, a reformtörvényekre vonatkozó útmutatásával egy egész ország, egy nemzetnél jogosult reményeket és várakozásokat keltett üdvözletére a legezélszerübb, legeorrectebb és bizalomteljes válaszfeliratot. Elfogadom azt, mert csakis ez egyben találom fel a válaszfeliratnak legfőbb jellegét és megkivántatóságát. Én szerintem ugyanis, egy válaszfeliratnak, mely egy több pártárnyalatból alakult országos testületnek ünnepélyes nyilatkozata, nem lehet az a hivatása, hogy reformtörvényeknél, akár megszorító, akár jogkiterjesztő részletességekbe bocsátkozzék. Csakis az lehet feladata, hogy a reformtörvények hozatalárai készség abban, miként a bizottság művében van — a km reform elősoroló trónbeszédhez hiven, áíalánosságban jelentessék ki, avagy a kitűzendő reformok áíalánosságban, de legkisebb részletezés nélkül, említtessenek fel. Elfogadom elvégre azt, mert az őszinte fej edeimi nyilatkozatra ez egyszerűen fönséges művet találom a többi közt legkielégitőbb őszinte válasznak. A mi továbbá a többi válaszfeliratokat illeti, elismerem, hogy azok, a negyedikről szólani és azt értetni nem is kivánván, «irmodoruk, szövegezések s különösön mérsékleti hangjokra nézve engem is megleptek; elismerem, hogy azok szerzőik és mestereiknek becsületére válnak. De ez elismerés mellett is, szabad legyen tisztelettel megjegyeznem, hogy én szerintem azok, a sző valódi értelmében, nem is válaszfeliratok: hogy