Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-1

1. országos ülés april 22. 1869. 5 volt szerencsém az emiitett törvény érdekében felszólalni. Miután azonban felszólamlásomnak a mai napig sem lett kivánt sikere, felhívom a kormányt, intézkedjék, hogy ős Budavár ormaira a nemzeti lobogó tűzessék ki. Mert valóban, uraim, igen meglepő látvány volna az, ha ott és akkor, a hol és midőn a magyar nemzet törvényhozó testülete a koronás királylyal együtt tanácskozik, feketesárga lobogó díszelegne, mely lobogó látása engem azon meggyőződésrevisz, hogy az az átalános hit és meggyőződés, hogy Magyarország Ausztriának provincziája. {Helyeslés a szélső bal oldalon, nevetés johhfelŐl.) Patay István: Ezt már, reménylem, csak elfogadják? Madarász József: Senki sincs, a ki ellene szólna; tehát elfogadtatik. Andrásy Gyula gr. miniszter-elnök: (Halljuk, halljuk!) Midőn a terembe léptem, az előttem szóló egyik képviselő ur előadásának csak egy részét hallottam ugyan, de ha jól fogtam fel, a következő nézeteket méltóztatott kifejteni. Először nem találja helyesnek azt, hogy az országgyűlés nem Pesten, hanem Budán nyittatik meg. Erre a törvényt méltóztatott felhozni. Én megvallom, egyátalában nem helyeselhetem nézetét. Szűkkeblű nézetnek tartom Pestet és Budát nem Magyarország egyetemes fővárosának tekinteni, szőrszálhasogatásnak és nem egyébnek, ha most, midőn érdekünkben van, hogy a kettő együtt európai nagy város legyen, a hatósági különbségeket akarjuk előtérbe tolni, és agy tüntetni föl a dolgot, hogy az országgyűlés nem a fővárosban nyittatik meg, ha Budán lesz megnyitva. Méltóztatott továbbá mondani, hogy ezen eljárás nem felel meg a gyakorlatnak. Megvallom, nem igen búvárkodtam a múlt formaságaiban, hanem annyit tudok, hogy 1848 előtt és után folytonosan az volt a gyakorlat, a mely azon kegyelettel és tisztelettel is, melylyel Magyarországon mindenki mindig a korona és a király iránt viseltetik, a legjobban megegyeztető: hogy t. i. a király saját palotájában nyitotta meg az országgyűlést. Minden alkotmányos ország egyik elve, a formák tekintetében, a régi szokáshoz és gyakorlathoz ragaszkodni; nem látom át, miért térnénk most el ettől. Azt is mondotta a t. képviselő ur, hogy a törvény, mely azt rendeli, hogy minden középületen és közintézeten nemzeti zászló legyen, nincs végrehajtva. Méltóztassék széles Magyarországon szétnézni, és azt fogja látni, hogy a kormány nem várta felszólalásukat, hogy a törvénynek teljes érvényt szerezzen; de ugyanakkor kénytelen lesz elismerni, hogy a budai vár nem közintézet, hanem ő felségének, a királynak palotája {Nyugtalanság a szélső baloldalon), és igen természetes az, hogy a királyi palotán ő felségének magán czimere és színei használtatnak, épen úgv, mint más saját lakán saját czimerét tűzi ki. A mi azt illeti, hogy ez az osztrák birodalom czimere volna: kénytelen vagyok ismét bevallani, hogy a heraldikában sem vagyok igen jártas és általában a czimerek keletkezését nem igen igyekeztem kutatni; annyit azonban minden előkészület nélkül bátran merek mondani, hogy ama lobogó csak mint ő felsége saját lobogója és saját czimere van kitűzve. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Ugy hiszem, hogy ama czimer ezelőtt csakugyan a német birodalom czimere volt, s ugy emlékezem, hogy akkor három szine volt: vörös, fekete és arany; egy belőle kimaradt, s a két szin vétetett fel. Most azonban, ismétlem, e czimer mint ő felsége, a királyi család fejének magár* czimere használtatik; e czimer értelme tehát változott. Megtörtént ez nemzeti lobogóknál is. Horvátország lobogója fehér és vö rös volt, 1848-ban gyakorlatba vétetett a kék szin, s most mindenki elismeri, hogy ez Horvátország lobogója. Miért? Mert Horvátország annak kívánja tekintetni. Azon lobogó, melyet Buda vára ormain látunk, ő felsége, a dynastia fejének magán lobogója, és ha feltüzetik, azt jelenti, hogy az uralkodó család feje, ki magyar király és osztrák császár egy személyben, Budán tartózkodik. Azt hiszem tehát, hogy mindezeket szemügyre véve, a t. ház teljesen meg fog nyugodni abban, hogy a megnyitás az eddigi szokás szerint és az eddigi módon történjék. (Helyeslés.) Deák Ferencz: A mi az országgyűlés megnyitását illeti, ha az országgyűlés szükségesnek látja, hogy e részben határozzon és végle g intézkedjék, tegye meg ez iránt intézkedését akkor, midőn már alakulva lesz. (Helyeslés.) Most megalakulva nem vagyunk, és igy a czeremonialéknál, habár törvényen alapuló dolgoknál is, az eddigi gyakorlatot megváltoztatni nekünk jogunk nincs is. Irányi Dániel képviselő ár eltalálta az igaz utat. A kinek meggyőződése ellen van, az nem fog Budán megjelenni, a ki pedig meggyőződésével megegyeztetheti, az meg fog jelenni. (Helyeslés.) A mi a lobogót illeti, én azon zászlót 8 felsége lobogójának tekintettem és tekintem mindig; de nem nyomhatom el azon óhajtásom kijelentését, hogy azon tény közben, midőn az országgyűlés megnyittatik, a magyar lobogó is felhuzassek (Zajos helyeslés és taps), mert habár az királyi palota, de ezen tény alatt egyszersmind