Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-1

1. országos ülés april 22. 1869. 5 volt szerencsém az emiitett törvény érdekében felszólalni. Miután azonban felszólamlásomnak a mai napig sem lett kivánt sikere, felhívom a kormányt, intézkedjék, hogy ős Budavár or­maira a nemzeti lobogó tűzessék ki. Mert való­ban, uraim, igen meglepő látvány volna az, ha ott és akkor, a hol és midőn a magyar nemzet törvényhozó testülete a koronás király­lyal együtt tanácskozik, feketesárga lobogó dí­szelegne, mely lobogó látása engem azon meg­győződésrevisz, hogy az az átalános hit és meg­győződés, hogy Magyarország Ausztriának pro­vincziája. {Helyeslés a szélső bal oldalon, nevetés johhfelŐl.) Patay István: Ezt már, reménylem, csak elfogadják? Madarász József: Senki sincs, a ki ellene szólna; tehát elfogadtatik. Andrásy Gyula gr. miniszter-el­nök: (Halljuk, halljuk!) Midőn a terembe lép­tem, az előttem szóló egyik képviselő ur előa­dásának csak egy részét hallottam ugyan, de ha jól fogtam fel, a következő nézeteket méltóztatott kifejteni. Először nem találja helyesnek azt, hogy az országgyűlés nem Pesten, hanem Budán nyitta­tik meg. Erre a törvényt méltóztatott fel­hozni. Én megvallom, egyátalában nem helyesel­hetem nézetét. Szűkkeblű nézetnek tartom Pes­tet és Budát nem Magyarország egyetemes fővá­rosának tekinteni, szőrszálhasogatásnak és nem egyébnek, ha most, midőn érdekünkben van, hogy a kettő együtt európai nagy város legyen, a ha­tósági különbségeket akarjuk előtérbe tolni, és agy tüntetni föl a dolgot, hogy az országgyűlés nem a fővárosban nyittatik meg, ha Budán lesz megnyitva. Méltóztatott továbbá mondani, hogy ezen eljárás nem felel meg a gyakorlatnak. Megval­lom, nem igen búvárkodtam a múlt formasá­gaiban, hanem annyit tudok, hogy 1848 előtt és után folytonosan az volt a gyakorlat, a mely azon kegyelettel és tisztelettel is, melylyel Magyaror­szágon mindenki mindig a korona és a király iránt viseltetik, a legjobban megegyeztető: hogy t. i. a király saját palotájában nyitotta meg az országgyűlést. Minden alkotmányos ország egyik elve, a formák tekintetében, a régi szokáshoz és gyakorlathoz ragaszkodni; nem látom át, miért térnénk most el ettől. Azt is mondotta a t. képviselő ur, hogy a tör­vény, mely azt rendeli, hogy minden középületen és közintézeten nemzeti zászló legyen, nincs végre­hajtva. Méltóztassék széles Magyarországon szét­nézni, és azt fogja látni, hogy a kormány nem várta felszólalásukat, hogy a törvénynek teljes érvényt szerezzen; de ugyanakkor kénytelen lesz elismerni, hogy a budai vár nem közintézet, ha­nem ő felségének, a királynak palotája {Nyug­talanság a szélső baloldalon), és igen természetes az, hogy a királyi palotán ő felségének magán czimere és színei használtatnak, épen úgv, mint más saját lakán saját czimerét tűzi ki. A mi azt illeti, hogy ez az osztrák biroda­lom czimere volna: kénytelen vagyok ismét be­vallani, hogy a heraldikában sem vagyok igen jártas és általában a czimerek keletkezését nem igen igyekeztem kutatni; annyit azonban minden előkészület nélkül bátran merek mondani, hogy ama lobogó csak mint ő felsége saját lobogója és saját czimere van kitűzve. (Ellenmondás a szél­ső baloldalon.) Ugy hiszem, hogy ama czimer ezelőtt csakugyan a német birodalom czimere volt, s ugy emlékezem, hogy akkor három szine volt: vörös, fekete és arany; egy belőle kima­radt, s a két szin vétetett fel. Most azonban, is­métlem, e czimer mint ő felsége, a királyi család fejének magár* czimere használtatik; e czimer ér­telme tehát változott. Megtörtént ez nemzeti lo­bogóknál is. Horvátország lobogója fehér és vö rös volt, 1848-ban gyakorlatba vétetett a kék szin, s most mindenki elismeri, hogy ez Horvát­ország lobogója. Miért? Mert Horvátország annak kívánja tekintetni. Azon lobogó, melyet Buda vára ormain látunk, ő felsége, a dynastia fejének magán lobogója, és ha feltüzetik, azt jelenti, hogy az uralkodó család feje, ki magyar király és osztrák császár egy személyben, Budán tar­tózkodik. Azt hiszem tehát, hogy mindezeket szem­ügyre véve, a t. ház teljesen meg fog nyugodni abban, hogy a megnyitás az eddigi szokás sze­rint és az eddigi módon történjék. (Helyeslés.) Deák Ferencz: A mi az országgyűlés megnyitását illeti, ha az országgyűlés szükséges­nek látja, hogy e részben határozzon és végle g intézkedjék, tegye meg ez iránt intézkedését akkor, midőn már alakulva lesz. (Helyeslés.) Most meg­alakulva nem vagyunk, és igy a czeremonialéknál, habár törvényen alapuló dolgoknál is, az eddigi gyakorlatot megváltoztatni nekünk jogunk nincs is. Irányi Dániel képviselő ár eltalálta az igaz utat. A kinek meggyőződése ellen van, az nem fog Budán megjelenni, a ki pedig meggyő­ződésével megegyeztetheti, az meg fog jelenni. (Helyeslés.) A mi a lobogót illeti, én azon zászlót 8 felsége lobogójának tekintettem és tekintem min­dig; de nem nyomhatom el azon óhajtásom ki­jelentését, hogy azon tény közben, midőn az or­szággyűlés megnyittatik, a magyar lobogó is fel­huzassek (Zajos helyeslés és taps), mert habár az királyi palota, de ezen tény alatt egyszersmind

Next

/
Oldalképek
Tartalom