Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-13
114 13. országos ülés május 21. 1869. felirati javaslatban megérintettük a külviszonyokra nézve íöelveinket, midőn kijelentettük, hogy sem a keleti, sem a nyugati kérdésbe avatkozni nem akarunk. Ezen nem-avatkozási politikát tartjuk hazánk érdekeivel egyezőnek. Miután ezen általam és elvbarátaim által előterjesztett válaszfelirati javaslat, nézetem szerint, kifejezi azt, a mi a nemzetben aggodalmat keltett ,• a közjogi viszonyokra nézve kifejezi azon óhajtást, hogy azok uj revisio alá vétessenek ; kifejezi a reform kérdésekre nézve is a főbb elveket, a melyek, ugy hiszem, a nemzet nagy többségének nézetével találkoznak; kifejezi a külügyi politikára nézve a béke, a „non interventio" politikáját; kivánja egyszersmind a fejedelemtől, hogy kormánya által a küludvaroknál a lefegyverkezést minélelőbb eszközölje: ennélfogva azt hiszem, ha a tisztelt ház ezen válaszfelirati javaslatot elfogadja, a nemzet legnagyobb részének óhajtásával fog találkozni, és annak óhajtását fogja a tróa előtt kifejezni. Bátor vagyok tehát azt a tisztelt háznak elfogadás végett ajánlani. (Zajos éljenzés a szélső bal ololdalon.) Miletics Szvetozár: Tisztelt ház! Az én válaszfelirati javaslatom világos mind kiindulási pontjára, mind pedig a politikai és nemzetiségi elvekre nézve. Kiindulási pontom ugyanaz, mely mind a két ellenzéki párté is, de vég czélom valamenynyire más. Vég czélom nem csak a teljes alkotmányos szabadság és ezt feltételező állami önállóság, hanem egyszersmind a nemzetek egyenjogúsága. A főszemrehányás az, hogy az általam emiitett rendszer a monarchia, és különösen Magyarország feloszlására vezet, és némelyek hozzá adják, hogy ez ezen rendszernek nem csak következménye, hanem szándokom is. Ha ezen feloszlásból a szerb nemzetnek valami haszna volna, sőt ha nem mutatkoznék a veszély, hogy ugyanazon feloszlató factorok más nemzetekkel együtt a szerb nemzetet is felemésztenék, akkor ennek a szemrehányásnak volna értelme; de igy nem egyéb, mint saját nagyravágyó, és más nemzetekre veszélyes szándékok maskirozása. Az állami institutiók következményeit előre kimérni nem könnyű. Én nem hiszem, hogy az államjogi viszonyok oly módja, mely nemcsak a németeket és mag} r arokat, hanem a szlávoknak is annyi millióit és más nemzeteket kieléigitené, épen a monarchia, vagy Magyarország feloszlására vezetne; de hogy a jelenlegi államjogi viszony a szláv nemzetek veszélyére vezet, az bizonyos, de utólag nem csak a szlávok veszélyére, hanem egyszersmind nagyobb mértékben a magyar nemzet, Magyarország és az alkotmányos szabadság rovására is , hogyha a cseh hegylánczok valami más nagyhatalom kezébe jutnának, a Kárpátok is gyönge védfalai lennének a nagyhatalom tovább kiterjedése ellen és a Lajta és Vága, Sutla és Dráva, Tisza és Maros közt nem lenne különbség határképességökre nézve és a jelenlegi kül és belpolitika oda vezet. Tisza és Pulszky képviselő urak ellene vannak minden beavatkozásnak a lajtántuli ügyekbe. Tisza urnák igaza lehetne az ő államjogi szempontjából, habár ez esetben is a nemzetközi annexiók nem nevezhetők beavatkozásnak a belügyekbe, de Pulszky ur és, az országgyűlés többsége azon államjogi ponton van, melyről ezen beavatkozás nemcsak hogy nem usurpatio, hanem jogos és alkotmányos. A kiegyezkedési törvény 25-ik czikke igy szól. (1 elolvassa.) Ez országgyűlésnek tehát joga van felügyelni arra: vajon a kiegyezkedési alapfeltételek teljesittessenek-e vagy ne ? az ellenkező nézetüeknek pedig szabad a többség saját terrénumán megmutatni az uralkodó rendszer hiányait, és ezen szempontból fentartom magamnak e jogot, a lajtántuli ily állapot még további megtartás esetében, de különösen ha a lengyelek is oda hagynák a birodalmi tanácsot, a kiegyezkedési törvények suspenziójára vonatkozó indítványt előterjeszteni a 25-ik t. ez. értelmében. Megmaradok az én indítványom mellett^ mely, habár magam nyújtottam be, mégis a szabadelvű szerb pártnak programmját magában foglalja. Longus est ordo jnvenum post me venientium idemque petentium. Szirmay Ferencz gr.: T. képviselőház ! Fentartván magamnak a bizottság által a ház asztalára letett felirati javaslatnak részletes megvitatásánál hozzá szólhatni — azt elvben magaménak vallom. Minekelőtte tovább mennék, szabadjon t, ház, a két utolsó évtizedben hazánkra sulyosodott és csak a néhány hónap előtt bevégzett országgyűlést megelőző fejedelmi intézkedések folytán a javulás pházisába lépő politikai viszontagságokat ugy rajtunk a különféle mesterkélő, kinos, népeinket majd a végvonaglás görcseibe hozott systemák eredménytelenségének taglalását mellőzni, és igy mólyen meghatott érzelmeimet a legfájdalmasabb benyomásoktól elforditva, osztatlan figyelemmel fordulni a jelenhez, lépni a nagy válsága és, úgy hiszem, kivált a szent korona területe népeinek nagy fontos titkokat rejtő jövő elé lépni ; ezek elé, mondom, a szerénység visszatartó léptével igenis, de azon határozott iránytartással, melynek az ingadozás oly ismeretlen tér, valamint méltán önök bírálatának kedvezőtlen megrovását érdemelném mindakkor, ha ezen
