Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-13
104 13. országos ülés május 21. 1869. kor épen azon helyzetbe fogunk jönni, mint vagyunk most a ház szabályaira nézve, a melyekben azt mondjuk, hogy a bíróságok a szabályok szerint fognak itélni, de nem szabad hozzá szólni, hogy vajon a szabályok szerint itélnek-e vagy nemi (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Azt hiszem tehát, hogy ebben én sem Tisza képviselő ur, sem magam és elvbarátaim politikai partállását és politikai elveit nem conpromittáltam. • A mi illeti a viszonzást, hogy már most én keressek a Tisza Kálmán képviselő ur által benyújtott felirati javaslatban hibát: miután én ezen állásban, melyben vagyok, csak mindig a jobb oldallal szoktam feleselni, ezen feladatot, átengedem a jobb oldalon levő képviselő uraknak, (Derültség.) A mi már most magát a trónbeszédet illeti, melvre hivatásunk most feleletet adui: én a trónbeszédet alkotmányos szempontból, a mint ezt már volt is alkalmam kijelenteni, és a mint azt az átalánosan elfogadott parlamentalis praxis tartja, én a kormány, a miniszterek előterjesztésének, a miniszterek politikája kijelentésének tekintem, és igy mind azon tisztelet, és hódolat kijelentése mellett, melylyel mindnyájan a fejedelem irányában tartozunk, azt hiszem, hogy a trónbeszédet mint a miniszterek politikájának előadását, mindenki szabadon bírálhatja, szabadon vizsgálat alá veheti. Kötelességemnek tartom e tekintetben némely megjegyzéseket tenni azokra ne'zve is, mik a trónbeszédben foglaltatnak és azokra nézve is, mik benne hiányzanak. Örömmel látom itt, hogy a kormány most már több mint két évi léte után először mond valamit arról, hogy mit akar, mert eddig a kormány soha sem mondotta meg, hogy mit akar. (Derültség. Ellenmondás.) Igaz, gyakran azzal ' vádolta az ellenzéket, hogy minden reformot hátráltatni akar — és miért ? mert tán hét vagy nyolcz interpellatio történt 6 hónap alatt; — hanem azt, hogy maga a kormány tulajdonképen mit akar, és hogy mi irányban akar tenni, most látjuk először a trónbeszédből. A trónbeszédben sok tárgy r van megpendítve, melyekre nézve a kormány részint igéri, hogy törvényjavaslatot fog előterjeszteni, részint megjegyzi, hogy szükségesnek tartja e tárgy elintézését, és e részben ugy hiszem, legtöbb tekintetben megegyezünk a tárgy elintézésének szükségére nézve, csakis — mint Pulszky képviselő ur tegnap megjegyzé— a modorra nézve van különbség köztünk. Mi szükségesnek látjuk — épen azért, mert a válaszfeliratban nem csupán az ügyek vannak felemlitve, hanem azon kérdések nagyobb részére nézve az irány is ki van jelölve, melyben a kormány azokat megoldani szándékozik — ezért tartottuk, mondom, szükségesnek külön válaszfelirati javaslatunkban megpendíteni azon alapelveket, melyek szerint akarjuk mi eszközölni a reformokat. * A trónbeszéd azzal kezdődik, hogy „ a múlt országgyűlés az államjogi viszonyokat, melyek nemzedékek korán át függőben voltak, megoldotta. K Azon eszmét, hogy a magyar államjogi kérdések nemzedékek korán át függőben voltak, hogy ferdén voltak felfogva az előbbi törvényhozások által ezen, — ha nem félnék, hogy a parlamentalis formák ellen vétek — mondhatnám,történelmi kacsát, először Szegedváros érdemes képviselője bocsátotta szárnyra hires szegedi levelében. (Derültség.) Horváth Mihály képviselő ur azt mondotta, hogy 30 évi történelmi búvárkodása után azon eredményre jutott, hogy az 1723 óta, sőt 152% óta alkotott minden törvényünk ferde felfogásból indult ki. Horváth Mihály: Ezt én nem mondottam ! Simonyi Ernő: . . . hogy azon kívánsága a mi alaptörvényeinknek, hogy Magyarország az osztrák örökös tartományoktól függetlenül, önállókig kormányoztassék, rettenetes nagy hiba volt; s hogy azért volt folytonos súrlódásban, folytonos vitában a kormány a nemzettel. Ezen szerencsés eszmét hamar felfogta a minisztérium (Derültség) és már a múlt évben is az országgyűlést berekesztő trónbeszédben még hosszabban kifejtette, most pedig csak mellékesen érinti azon kezdettel, hogy „a múlt országgyűlés azon államjogi viszályokat, melyek a nemzedékek korán át függőben voltak, megoldotta." Hogy azon kérdések, melyek Magyarország közjogára vonatkoznak, csakugyan megoldattak két esztendővel ezelőtt, azt egészen tagadni nem lehet: mert hiszen törvényeink vannak, melyek ezen megoldást tartalmazzák; hanem vajon kielégítően oldattak-e meg, ugy oldattak-e meg, hogy tartós, maradandó üdvét hozzanak a hazára, ez egészen más kérdés. Pulszky képviselő ur természetesnek tartja azt, hogy a közjogi viszonyok elintézésére nézve a képviselőház egy részében elégületlenség nyilvánul; de azt mondja rá, hogy: valamint más törvények hozatala alkalmával is, melyek ellen eleinte ellenszenv nyilatkozott a hazában, az lassan-lassan elmúlt, ugy erre nézve is el fog múlni az elégületlenség, és az ország nyugodtan el fogja fogadni. Adja Isten, hogy ugy legyen! (Zajos éljenzés jobb felől.) Föltéve mindig azt, hogy ezek a haza üdvét, a haza jólétét fogják eszközölni, mert végre is, hogy mi utón eszközöltetik a haza és népének jólléte, az reám nézve meglehetősen közönyös, (Felkiáltások: Ohő!) csak eszközöltessék.
