Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-13

100 -is 13. országos ülés május 21. 1869. deletéből, saját udvartartási kültségeíből fedeztetnek. Mindezekből tehát méltóztatik a tisztelt képviselő ur átlátni, hogy mi a dolog jelen állása, Köviden ez: hogy először most mindenki lehet a testőrség tagja, legyen az nemes vagy nem nemes ; másodszor, hogy a megyéknek eddig gyakorolt joga, miszerint ifjú embereket az első katonai képzettség megszerzésére a testőrséghez ajánlhattak, nem gyakorolható többé. Ez az, mit bátor vagyok a képviselő ur interpéllátlójára válaszul adni (Atalános helyeslés.). Irányi Dániel: Tisztelt ház! Miután én intéztem az interpellatiót a honvédelmi miniszter úrhoz, annálfogva kötelességemnek is tartom mindenekelőtt kijelenteni, hogy örömmel értettem meg azt. miszerint a királyi rendelet eredeti tartalma annyiban módosítást szenvedett, miszerint nem csupán nemesek, hanem születésre való tekintet nélkül vétetnek fel ezentúl a királyi testőrségbe az illetők. Arra nézve, hogy az ifjak, tisztekkel pótoltatnak, nekem észrevételem nincs, nem is lehet. Arra nézve, hogy az országos alap, a mely tudomásommal a királyi testőrség számára létezett, mennyiben nem elegendő a czélra, azt gondolom, nisvjd a budget alkalmával kérhetünk felvilágositást, illetőleg hogy mi történt azon alappal ? mert én ugy tudom, hogy eddig volt valami alap ezen czélra . . . , Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: Az az alap most is megvan. Irányi Dániel: ... de nem tudom, hova lett, és mire fordíttatott. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : Megvan most is. Irányi Dániel: Erre nézve fentartom magamnak, hogy a budget alkalmával megtehessem észrevételeimet. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : Előttem szólott képviselő ur szavaira nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a tisztelt képviselő ur nem volt itt akkor, midőn ugyanezen tárgyban, azaz a testőrségi alapra nézve hozzám interpellatio intéztetett, és én szerencsés voltam válaszolhatni, hogy azon alap teljesen megvan, sőt öregbíttetett, de daczára annak, nem felelt meg a szükségletnek. Ezt már a ház előtt volt szerencsém egyszer kijelenteni, és azt gondolom, ebben a t. képviselő ur is megnyughatik. Kis János : T. ház! Szatmár népe és környéke első sorban állott akkor, midőn a debreczen-szatmár-szigeti vasútvonal első keletkezésének és első lételének jelét akarta adni. Kész volt azon nép, azon alkalommal, filléreivel hozzájárulni azon társulat költségeinek fedezéséhez, mely a szatmár-szigeti vasútvonal kiépítésére vállalkozott, és teljes reménynyel viseltetett Szatmár népe és környéke, hogy az 1868. 13-ik t. ez. 3-ik szakaszának a) pontja és 5-ik szakaszában gyökerező vasútvonal a szerint fog kiépíttetni, a mint itt meg van határozva. Azonban fájdalommal kell tapasztalni Szatmár népe és környékének, hogy azon vonal nem akként kezdetett munkálatba vétetni, miként a felhivott t. czikk megrendeli, mert a csapi vonalon már majdnem TiszaUjlakig készek a töltések, mig a debreczen-szatmári vasútvonalon semmi munkálatnak nem látni jelét. Annálfogva kötelességemből kifolyólag bátor vagyok, az emiitett törvény 14-ik szakasza I értelmében, a közlekedési és pénzügyminiszter I urakhoz, mint a kik a végrehajtással meg vannak bízva, ezen interpellatiót intézni: Mihályi Péter jegyző (felolvassa Kis \ János interpellatióját:) „Interpellatio a közmunka és közlekedési, valamint a pénzügyi minisztériumhoz. Van-e arról tudomása a minisztériumnak, hogy az éjszak-keleti vasút kiépítésére vállalkozók Csaptól Tekeháza felé a töltések elkészítését a legnagyobb gyorsasággal folytatják: akkor, midőn Debreczentől Szatmár-Németiig a töltések ásatását meg sem kezdették? Amennyiben az 1868. VIII. t. ez. 2-ik §-a a) pontja értelmében első helyre van megállapítva a Debreczentől Szatmár-Németin, Tekeházán Szigethig való vonal , a mint ezt mutatja a felhivott törvény 5 -ik §-a is: szándékozik-e a minisztérium e tekintetben a törvények pontos megtartására szorítani az illető vállalkozó társulatot? és az által az azon vasúti vonalban eső honpolgárokat megnyugtatni?" Elnök: Az interpellatio a közlekedési minisztériummal közöltetni fog. Henszlmann Imre: Sajnálom, hogy az igazságügymiminiszter ur, kihez az interpellatiót intézni akarom, nincs jelen, mivel azonban az interpellatio irásba van foglalva, azt ugy is megkapja, és ezért azt gondolom, hogy most előadható. (Halljuk!) Midőn minap Schvarcz Gyula képviselő társam a nálunk még mindig szokásban levő botoztatások iránt interpellálta a minisztériumot, a felelet az igazságügyminiszter ur részéről az volt, hogy ő egyes eseteket akar felhozatni a czélból, hogy meggyőződjék arról, miszerint a dolog csakugyan igy történt. Bátor vagyok tehát felhozni egy pár esetet, melyek épen választó kerületemben történtek és melyeket megemliteni kötelességemnek tartom. 1868-ki jan. 12-én Jadnacsics Mika, dályoki bíró Gyuricsin Mathia két negyed telkes polgárt, Vargies Dávidot, Vargics Mató negyedtelkes polgárnak 30 éves családos fiát minden helyes ok nélkül megbotoztatta, veretvén min-