Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-325

CCCXXV. OKSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) mely postulatumainknak veleje, és mely körül az egész kérdés mintegy tengelye körül forog. Akármily engedmény mitsem fog érni, ha nem lesz kiinduló pontja ezen második postulatumunk, mely így hangzik: a megyékben, kerületekben, városokban és helyi községekben a lakosok többségének nyelve a hivatalos. Ezen postulatum a nemzetiségek egyenjogúságának elvén alapszik, valamint azon maximán , hogy a hivatalok és hivatalnokok a polgárok miatt vannak, és nem a polgárok a hivatalok és hivatalnokok miatt. A kisebbség az által van biztositva, hogy határoztatik, miszerint a nevezetes kisebbség nyelve is mint hivatalos használható; minden többi polgárok pedig az által vannak biztositva, hogy beadványaik saját nyelvökön fogadandók és intézendők el, ha ezen nyelv az illető kerületben szokásos nyelvek egyike, különben pedig a centrális magyar nyelven. Ez áll mindazon államokban, melyekben több nemzetiség létezik, különösen azon államokban, hol egy nemzetiség sem annyira túlnyomó szám szerint, vagy máskülönben, hogy a többieket nyomhatná, vagy átalakíthatná, és hogy más nemzetiségek jóakaratára és segítségére nem szorulna. Svajczban azonkívül, hogy mind a három országos nyelv a szövetséggyülésen használtatik, hogy a törvények mindezen nyelveken bocsáttatnak ki, hogy az igazgató szövetségtanácsban is ezen nyelvek használtatnak, hogy a szövetségi rendeletek és határozatok ezen nyelveken adatnak ki , tehát az országos nyelveknek a centrumban és a centrumból való ezen egyenjogú használatán kivül, minden cantonban azon nyelv a hivatalos, mely a polgárok többségének nyelve, a vegyes cantonokban, mint Bernben, Freiburgban, Walísban két-két cantoni nyelv a hivatalos, a polgárok pedig a hivatalokkal való érintkezésökben az országos nyelvek egyikét használhatják ; és ez így van Svajczban, a hol hetvenöt századrész német, huszonhárom századrész franczia és csak öt századrész olasz van • sőt a ron ánok is, kik a lakosságnak csak két százalékát képezik, saját vidékükön, a Grison cantonban, saját nyelvűket használják mint hivatalost. Belgiumban ezer nyolczszáz negyvenben kétszáz flamand község ugyanazt kívánta, mit mi is; a király és a kormány kiküldött erre ezer nyolczszáz ötvenhatban egy enquéte (vizsgáló) bizottmányt , mely e tekintetben az országgyűlésen az ezer nyolczszáz ötvennyolczadik évi deczember tizennyolczadikai ülésen egy jelentést terjesztett elő, és ugyanazt javasolta , mit a mi kisebbségünk is; az országgyűlésnek ezer nyolczszáz ötvenkilenczedik évi márczius huszonharmadikán tartott ülésében, értesítette a kormány az országgyűlést, hogy a flamand kívánalmak nagyobb része már életbe léptetett , hogy a törvények a kormány és tartományi közrendeletek Brabant tartományban flamand nyelven is hirdettetnek és adattatnak ki, hogy ugy adatnak ki az utasítások is a községi administratiók szá ^ára, hogy a községi administratiók flamand és franczia nyelven működjenek , hogy Flandria tartományban ugy a városi mint falusi községek minden ügyei kizárólag flamand nyelven intéztessenek el, hogy a községi tanácsok határozatai a tartományi hatóságnak flamand nyelven terjesztessenek föl, hogy a tartományi hatóság saját rendeleteit flamand nyelven adja ki, hogy a gubernium hivatalnokai az ügyeket flamand és franczia nyelven intézzék el, a szerint, a hogyan fölterjesztetnek, hogy a tartományi hatóság a városokkal franczia nyelven közlekedjék ugyan, de hogy a flamand városok az ügyeket flamand nyelven terjeszszék föl, és csak franczia kisérő levelet küldjenek, hogy végre a gubernium is az egyeseknek ügyeit a beadvány nyelvén intézze el. Az ezer nyolczszáz hatvanegyediki országgyűlés bizottmánya javasolta, hogy a municipiumok és községek képviselő testülete válaszsza magának az ügykezelési nyelvet, mit az ezer nyolczszáz hatvanhetediki országgyűlés albizottmányais magáévá tett, valamint azt a központi bizottság munkálata is a nem-municipális községek számára javasolja. Ez által indokoltatik, hogy ezt az egyéni szabadság érdeke kívánja, és hogy a törvény a képviselő testület többségének annak akarata ellenére az ügykezelési nyelvet föl nem tolhatja. De az egyéniség, a polgári egyéni személyiség, noha forrása a jogoknak, mégsem forrásaminden jognak; vannak az erkölcsi világban, mely fölött a szabadság törvénye uralkodik, erkölcsi vagy collectiv existentiák, melyek nem származtatják minden jogukat az egyes egyéniségektől, sem az egyes emberek akaratának aggregatióját'ól, hanem némely lényeges jogokat magokban, saját természetökben és rendeltetésökben viselnek : ilyen existentiák, morális személyiségek az állam, az egyház. Ezeknek nem szabad az egyéniséget, az egyéni szabadságot és az egyéni jogokat megsemmisiteniök, mert végre is a mainapi fölfogás szerint mind ezen existentiák az emberek miatt vannak, és nem ezek azok miatt, mint az ó korban. Az egyéniségeknek szabad bizonyos államból vagy egyházból ki is lépniök; de míg azokban vannak, meg kell engedniök, hogy egyéni szabadságuk korlátoztassék azon mértékben, melyben azt a collectiv személyiség fönállása és fejlő-