Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-325

64 CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) ezer forint van gőzgépekre megszavazva, melyek megszerzése ugy a kiküldött miniszteri biztos jelentése szerint, mint a tettleg megkötött alku szerint, legfeljebb 18 vagy 20 ezer forintba került; megtakarítható tehát ezen összegből 38 — 40 vagy több ezer forint. * Miután, mint mondám, a bányavizek kiszivattyuzására vonatkozó ügy elintézését szakavatott egyének közbejöttével a pénzügyminiszter úrtól várom, az azonban a költségvetéssel összeköttetésben van, bátor vagyok egy interpeliatiót intézni a t. pénzügyminiszter úrhoz, melyre feleletet csak akkor nyerhetek, midőn együttesen hallgattatom ki a kiküldött bizottság tagjaival. Addig pedig állítom és bebizonyítani is kész vagyok azt, hogy a czél, melyre már 300,000 frt kiadatott (melyre én a fátyolt kivánom borítani), hogy, mondom, e czél, ha arra a körülményekhez képest még 160,000 frt is kiadatnék, soha, de soha ez utón eléretni nem fog. A czálnak részletes elérése pedig minden esetre több kárt okozna, mint hasznot, mert drágítaná az üzletet. Interpellátióm igy hangzik. (Olvassa:) „Miután a két gőzgép megszerzésével nem csak teljesen eléretik, hanem biztosíttatik is azon czél, mely az ott nem létező viz mint vis motris megszerzésére kiadott 300 ezer forint feláldozásával m<V részben sem éretett el; miután azon czél az eddig járt utón teljesen soha, de soha el nem érethetik, részben pedig, ha uj nagy áldozatokkal el is éretnék, csak az üzletet drágítaná: tiszteletteljesen kérdem a tisztelt pénzügyminiszter urat: megengedi-e, hogy a könnyen megtakarított, most a valódi szükségtelen tul elösitett 38 — 40 ezer forint kivihetetlen czélu kiadások folytatására fordittassék akkor és ott, hol a czél olcsóbb, egyszerűbb eszköz által már elérve és biztosítva van?" Lónyay Menyhért pénzügyéi'.: A tisztelt képviselő úr az interpellatióban oly tárgyat emlit, melyet a ház előtt már több izben fölemlített, és arra hivatkozik, hogy ezt a pénzügyi bizottság is tanácskozása tárgyává tette. Igen örvendek rajta, hogy a pénzügyi bizottmány részletesen meg kivánja vizsgálni ezen tárgyat, és valamint a képviselő úr megígérte, hogy saját véleménye támogatására a szükséges adatokat be fogja nyujiani, ugy én részemről megtettem a miniszteriurniiál az intézkedést, hogy az nap. midőn ezen ügy tárgyalása a pénzügyi bizottmány által kitüzetik, minden arra vonatkozó adatok előterjesztessenek. Azt hiszem, t. képviselőház! hogy ily kérdés megoldására ez a legczélszerübb nt, minthogy oly nagy testület, mint a törvényhozó testület, egy ily technikai kérdés részletezésébe és eldöntésébe nem bocsátkozhatik. A t. képviselő úr egyszersmind bányatanácsos, s erre nézve tán hasonló nézetben leend. A mi a kiadott nagy összegeket illeti, megjegyzem, hogy ezen régibb időkből származott kiadási tételek iránt a felelősség a magyar minisztériumot nem érheti, miután ezen kiadások nagyobbrészt még annak keletkezése előtt történtek. A magyar minisztérium tehát ezen kérdést azon állapotban találta, hogy nevezetes összegek ezen bányászati czélra már elköltettek, s ezért feladata nem volt más, mint megfontolni, hogy ezen munka tovább folytattass ék-e vagy pedig ezen pár 100,000-re menő kiadás a munkák felhagyása által tökéletes megsemmisülésnek adassék-e át? Bánya tanácsos urnák ezen tárgy iránt egy nézete van, más, még pedig nevezetes bányászok más nézetben voltak, a minisztérium által kiküldött bizottság pedig bánya-tanácsos úrétól eltérő nézetét nyilvánitotta. Ezen kérdés tehát a t. ház tanácskozása tárgyát annál kevésbbé képezheti, miután ez technikai kérdés és nem a törvényhozásié végrehajtás tárgyát képezi. De igen is szükséges, és pedig annyival inkább, miután a képviselő úr ezen kérdést ismételve a ház elé hozta, hogy a ház által kiküldött pénzügyi bizottság erre nézve véleményt mondjon, s nagyon fogok örülni, ha ez mielébb megtörténhetik. A mi illeti képviselő úr előadása azon részét, hogy a múlt költségvetésben — nem emlékezem az öszvegre — bizonyos összeg elő volt számitva s annál kevesebb adatott ki: ezen csak örvendhet képviselő vir: mert ha kevesebbe került, a megtakarítandó összeg a közkincstár javára megmarad, s azért ez panasz tárgyát nem is képezheti. Miután átalában előhozatott a bányászat jövedelme, erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy valóban a magyar bányászat jövedelme csekély, csekély pedig különösen a fémbányászatnál,miután ezen üzletnek fentartása valóban sok helyt veszteséggel jár • de nevezetes jövedelem van a vasipar és bányászatnál. Czélszerü reformok keresztül vitelére okvetlenül szükség van a bányászatná] is, még pedig minden körülmények érett megfontolása után: mert a bányászatnál irányadó nem csak az egyenes tiszta haszonra dolgozni, hanem egyszersmind a bánya-iparnak a bánya-vidékeken való fentartása és kifejtése: ennélfogva sok kiadás fog. laltatik ezen számitásban, mely nem annyira az államjövedelemnek szaporítására, mint inkább a bánya-iparnak azon vidékeken való fentartása végett szükséges. Tehát a létező rendszert rövid szavakban s minden indokolás nélkül elitélni nem lehet. A mi a bányászati jövedelem eredményeit illeti, melyek fölött képviselő úr kicsinylőleg szól: e tekintetben épen a költségvetésbe foglalt számok ellenkezőt mutatnak, miután a jövedelmekre nézve nevezetes haladás történt, mióta a magyar kor-