Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-324
CCCXXIV. ORSZÁGOS ULES. (November 25. 1868.) 51 törvényczikk értelmében meghóditottaknak, akár szövetségeseknek kívánja tekinteni a nem-magyar nemzeteket. Ha szövetségeseknek tekintetnek e nemzetek : akkor sarkalatos jogaikra nézve nem majorizálhatók; ha pedig meghóditottaknak tekinteni, s ez alapon kivánja a törvényhozás e jelen perczben majorizálás utján, tehát erőhatalommal megfosztani e nemzeteket sarkalatos eddigi jogaiktól, illetőleg szellemi életöktől: akkor két élű fegyvert használ, vagyis ugyanazon jogvesztési eszmét juttatja érvényre minden erre szolgálható ok nélkül, melyet szemben az ausztriai birodalommal s az uralkodóval alkalmazhatónak,bármi körülmények közt, nem tartott, sőt egyenesen visszautasított, melynek érvényben tartása egyébiránt szerintem tetemesb erőt igényel, mint a minővel a magyar nemzet rendelkezik. Itt megjegyzendő, miként a fenidézett 1608. X. törvényczikk, mely a meghódított és szövetséges nemzeteket csak átalánosságban különbözteti meg, mi különbséget sem tesz köztök a jog tekintetében, sőt mind e nemzeteket a magyar nemzettel egyenjoguaknak vallja, nyilvános tanúságául annak, hogy a Sz. István által megalapitott alkotmány elvei szerint gyakorlati különbség a leigázott és szövetséges vagy társnemzetek között nem létezett, hanem a leigázott nemzetek is a szövetséges vagyis oly nemzetek jogaiba léptek, melyek sarkalatos jogaiktól egyoldalulag, ha szintén majorizás utján is, meg nem fosztathatnak. Ezt, uraim ! szem elől téveszteni nem lehet nem csak államnál , mely többféle nemzetekből alakulván, alkotmányában kitűzött abbeli czéljától, miszerint mind e nemzetek jóllétét egyaránt előmozdítani köteles, élnem térhet, illetőleg e részben alkatrészeit nem majorizáltathatja, hanem magán társulatoknál sem, melyek közgyűlései az 1840-iki törvényeink értelmében is (de societatibus actionariis) minden más ügyekben majorizálhatják ugyan az ott történetesen minoritásban levő társulati tagokat, de nem az alapszabályilag kitűzött czélra nézve, minthogy ennek, habár közgyülésileg elhatározott megváltoztatása feljogosítja a kisebbséget a társulatból kilépésre s befektetett pénzeinek az aránylagos haszonnal együtti visszakövetelésére. Én tehát, mint mondám, a többségi törvényjavaslatot, mely egyrészt az ország nemzeteit nem említi, hanem egyedül a honpolgárok egyéni szabadságának a nyelv használata körüli megszorítását szabályozza , másrészt pedig az e javaslattal ellenkező törvények, s igy talán a nemzetek létét s egyenjogúságát biztosító sarkalatos törvények megszüntetését is kimondja, az államra nézve veszélyesnek, a nem-magyar nemzetekre nézve méltatlannak, azonkívül pedig positiv törvényeinkkel, s ezredéves alkotmányunk vezérelveivel annyira megférhetlennek tartom, hogy ennek megszavazásához a tisztelt ház, felfogásom szerint, jogosan nem is járulhat. Ellenben a kisebbségi javaslat, mely egyrészt biztositja az ország nemzeteinek alkotmányunkban gyökerező létét s fejlődhetését, sőt biztositja a kisebb nemzeti töredékek jogos nemzetiségi igényeit is, másrészt pedig nem kivan az egyes nemzetek számára territóriumokat, mit pedig a történelem és törvény alapján igényelhetne, sőt megállapítja a magyarnyelvnek mind a törvényhozás, mind a központi kormány ügykezelése terén kizárólagos ha-ználatát, mit pedig a fen elősoroltak alapján szintén ellenezhetne, igen alkalmas alapot nyújt a részletes tárgyalásnak. Ha a t. ház többsége a kisebbségi javaslatban, mely, mint érintem, az egyes nemzetek számára sokkal kevesebbet vesz igénybe, mint akár az e részbeli számos petitiókban kéretett, akár a szabadalmi okmányok, törvényeink, sőt alkotmányunk elvei alapján igényelhetne, mégis találna olyasmit, mi csak aggodalomra is szolgáltathatna alkalmat: én kész vagyok mindenben, mi a nem-magyar nemzetek szellemi halálát magában nem foglalja, engedni. Ha például nem tetszik a külön nemzeti zászlóknak az ország zászlója melletti használata, mi pedig minden hatóságnak, községnek, sőt minden egyháznak, minden iskolának és minden czéhnek meg van engedve: én szívesen elállók ezen igénytől. Ha nem tetszik a törvényhatóságok területeinek kikerekitése, mely pedig az 1500. XXVIII. törvényczikk tanúsága szerint törvényhozáson kívül is, annál inkább tehát a törvényhozás által bármikor elrendeltethetett, melyre egyébiránt tekintettel némely megyék székhelyeinek ugyan e megyék széleitől közel 20 mértföldnyi távolságára, s átalában az igazgatás és jogszolgáltatás jogosult igényeire is, elkerülhetlen szükség van : én kész vagyok ezen igénytől is elállani. Minden más irányban is szívesen meghajlok a többség akarata előtt, sőt azon egyetlen pontra nézve is, mely a törvényesen s tényleg létező nemzetek létét biztositja, melynek kihagyásához tehát öngyilkosság bűne nélkül nem járulhatok, kész lennék minden lehető változtatást elfogadni, s meg lennék elégedve, ha kimondatnék: 1) hogy mind azon nemzetek, melyek a hármas törvénykönyv 3-dik részének 25-ik fejezetében mint ilyenek (nationes) elösorolvák, képezik az egységes feloszthatlan Magyarország népét (populus); 2) hogy e nemzetek egyedül nyelvök s nemzetiségök fejlesztésére, tehát a közművelődés terén működésre vannak testületileg hivatva, s hogy e 7*
