Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-324
CCCXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 25. 1868.) 49 zetiségre nézve is centralisatiót, vagyis egy nemzetnek a többiek felett uralmát kivánta érvényre juttatni; s innét magyarázható meg az 1791-dik évi törvényhozás azon eljárása, mely szerint egy részt a Jász-Kun és Hajdú kerületeket, melyek a fenidézett törvények által végleg meg lettek szüntetve,nem csak meghagyta, hanem országgyűlésre is meghívta , másrészt pedig a szerb nemzet államjogi alapon nyugvó szabadalmait elenyésztette. Az 179 °/j • országgyűlésen kisértetett meg először a magyar nyelvnek a latin mellett országgyűlési ügykezelési nyelvül leendő használata, s ha bár e kísérletnek a felmerült nehézségek miatt nem lett tüstént komolyabb következménye: mégis meglett ezen országgyűlésen alapitva a magyar nyelv némi előjoga, miután elrendeltetett a magyarnyelvnek minden nyilvános iskolákban tanítása, valamint a törvényhatóságoknál szabad használhatása, s külön országos bizottmány küldetett ki e nyelv müvelése czéljából. S ez alapon keletkeztek a magyar nemzeti közművelődési intézetek és átalában a magyar nyelvnek a többiek fölötti felsőbbségét egész a kivihetlenségig fokozó 1830., 1836., 1840., 1844. és 1848-dik évi törvények. Az 1830-dik törvények kötelezik a helytartótanácsot, a curiát, a kerületi táblákat, s átalában az államhivatalnokokat és ügyvédeket, hogy az addigi kizárólagos hivatalos latin nyelv használata mellett, használni kötelesek bizonyos esetekben a magyar nyelvet is. Az 1836. évi törvények niár a latin és magyar nyelven szerkesztett törvények magyar szövegét jelentik ki hitelesnek ; kiterjesztik a magyar nyelv használhatását a tabuiaris pörökre és mindennemű autheiiticatiókra; elrendelik oly községekben, hol magyarul prédikáltatik, az anyakönyvek magyar nyelven vitelét; és midőn egy magyar nemzeti színház alapitását (in evolvendam nationalitatem, culturam linguae) kimondják, egyszersmind a magyar nemzeti múzeum számára felajánlják, a nemesség által fizetendő 625,000 frtnyi subsidiunion felül, az egyesitett felkelési alap jelentékeny kamatjait is. Az 1840-diki törvények azt rendelik, hogy a törvényhozás, és minden törvényhatóságok felterjesztései , továbbá minden kormányszékek, hivatalok, világi és egyházi hatóságok egymás közti levelezései kizárólag magyar nyelven szerkesztessenek ; hogy minden felekezetű papok , kik csakis a magyar nyelvben kellő jártasság mellett alkalmazhatók, az anyakönyveket mindenütt kizárólag magyar nyelven kötelesek vinni; hogy a határőrvidéken s a katonaságnál átalában a magyar nyelv használata terjesztessék; és hogy a magyar nemzeti színház az országgyűlés pártfogása alá helyeztetik s ennek javára az ország nemessége által befizetendő 450,000 frtnyi tőke megajánl tátik. KKPV. II. NAPLÓ. 186 5 / s . 3.1. A már csak magyar nyelven szerkesztettl844diki törvények, annak előre bocsátása után, hogy az ország minden tanodáiban a magyar mint tanítási nyelvnek használata kormányilag már elrendeltetett, azt rendelik, hogy az egyházi és világi minden hatóságoknál, kormányszékeknél, hivataloknál ügykezelési nyelvnek is kizárólag csak a magyar nyelv használandó, s hogy következőleg a latin nyelv használata Magyarországon belül csak a helytartótanácsnak, aliorvát-Tótországokkal, a hadi főparancsnoksággal, s ő felsége többi országaival való levelezésekre szorítandó. Még egy lépéssel tovább haladtak ez irányban az 1848-iki törvények, midőn azt határozták tagadhatlan következetességgel, hogy népképviselőnek sem választható az, ki a magyar nyelvet nem bírja. A fenidézett 1830., 1836., 1840., 1844. és 1848-dik évi törvények eme határozatai képezték az ország nem-magyar nemzeteinek kiváló sérelmét, minthogy ezek által az egyéni szabadság lényegesen megszorittatott, s a nemzeti egyenjogúság annyiban megzavartatott, a mennyiben az indifferens latin nyelv helyébe lépett, és pedig még nagyobb kiterjedésben, egy élő nemzet nyelve, s a mennyiben e törvények alapján az anyanyelvének egyedüli ismerete mellett minden hivatal és minden politikai jogok gyakorlatára képes magyar honpolgárnak több jog adatott, mint a nem-magyarnak, ki saját anyanyelvén, és ha müveit embernek kívánt tekintetni, a classicus latin nyelven íelül, még a magyar nyelv tanulmányozását sem mellőzhette, ha bármi legcsekélyebb állomást elnyerni, vagy csak iényegesb politikai jogot gyakorolni, szóval mint állampolgár megélni kívánt. De e sérelmek, bár mily fájdalmasan érintek az ország nemi-magyar nemzeteit, mégsem támadták meg ezek, mint jogi személyek létét, sőt az 179"/, és a későbbi országgyűlési irományok nemzetekről, nemzeti súrlódásokról emlékeznek; a kormány által kiadott systema scholarum nationalium és más okmányok szintén nemzeteket (nationes) említenek, s magok az 1848-diki törvények is elismerik a több nemzet létét nem csak Erdélyben, hanem Magyarországban is, a mennyiben politikai nemzetről, mely a nép (populus) helyébe lépett vagy léptetni kívántatott volna, nem emlékeznek, sőt evvel ellentétben a népet, a népképviselőket, a népképviseletet említik, melynek alapján rendezendők a törvényhatóságok, s melynek alapján foglaltuk el mi is helyeinket e házban. Azonban az emiitett sérelmek keserű gyümölcsöket teremttet, mit észrevéve az ország előrelátó férfiai, habár későn, eszközölték a szegedi országgyűlési határozatokat, melyek a nem-magyar nemzetek elnyomását kárhoztatván, biztos kilátásba helyezték a nemzeti egyenjogúságot. 7
