Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-337

452 eCCXXXVíI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 8. 1868.) Bárha — mint mondám — ezen interpellátió nem jutott kezemhez, mégis bátor leszek arra felelni és bármi lett légyen az interpellátió tárgya, azt hiszem, hogy feleletem kielégítő lesz. Van szeren­csém ugyanis jelenteni, hogy 6' felsége már régeb­ben elvileg elhatározván a magy. kir. gárda visszaállítását, legújabb időben annak szervezése és felállítása iránt a szükséges rendeleteket kiadta. (Tetszés.) Azon, mint hallom, tett állítás ellenében, hogy a gárdára szánt alap elköltetett volna, bátor vagyok kijelenteni, hogy a gárda alapja egész épségében fen van, és — ha jól tudom — ámbár a számot e perczben határozottan nem mondhatom meg, mert az adatok most nincsenek kezemnél — annak évenkinti jövedelme körülbelől 39, 000 írt­ra megy, és e fölött van egy háza. Mind a 39,000 frt. a gárdára fordittatik, mind pedig a házat a a gárda ismét el fogja foglalni; e fölött pedig ő felsége civillistájából évenkínt époly összeg fog a magyar gárdára költetni, mint a másik fenlevő gárdára költetik — ha jól emlékezem—körülbelül 100.000 frt. (Élénk tetszés.) Simonyi Ernő képviselő úr az iránt interpel­lált: vajon Magyarország és a szerb fejedelemség közt létezik-e kiadatási szerződés, és kész-e a mi­nisztérium azt a házzal közölni ? Erre van szeren­csém válaszolni: hogy Magyarország és Szerbia közt kiadatási szerződés nem létezik. Szerbia irá­nyában azon eljárás követtetett, mely Törökor­szág irányában van gyakorlatban, t. i. hogy kö­zönséges bűnösök, reciprocitás fejében kiadatnak, a politikai bűnösök pedig nem. (Tetszés.) Ennek következtében nincs módomban szerződést előmu­tatni. Több t. képviselő úr által hozzám intézett azon kérdésre: tettem-e oly intézkedést, mely az 1848-ik évi honvédségnek tanusitott áldozatkész­ségéhez mért alkalmazását czélozza ?" van szeren­csém válaszolni, hogy: mint a t. képviselőház is tudja, a kormány kezdeményezése folytán elfoga­dott, és ő felsége által már szentesitett törvényben gondoskodva lett arról, hogy a volt honvédtisztek az uj honvédségben alkalmazást nyerhessenek. A kormánynak ebbeli szándékát csak előmozditották azon loyalis és hazafias nyilatkozatok. melyek a volt honvédek nevében legújabban történtek, és melyek őszintesége iránt részemről én mindig tel­jes bizalommal viseltettem. Örömmel fogom tehát használni az alkalmat ezen hazafias szolgálati készség érvényesítésére, természetesen a tehetség­hez, képességhez és jellemhez mérten. (Éljenzés.) Továbbá Majthényi Dezső képviselő úr en­gem az iránt interpellált: mikép történt, hogy az ujonczállitási törvénynyel ellenkezőleg, magyar uj'onczok oly tüzérezredekbe soroztattak. melyek köztudomásilag nem magvar ezredek? Midőn a védrendszerről szóló törvény tárgyaltatott, én be­szédem alkalmával egy nyilatkozatot tettem a házban, melyet bátor vagyok felolvasni: „O fel­sége már is odautasitotta a közös hadügyminisz­tériumot, miszerint javaslatot adjon az iránt: hogyan és mi mérvben kell a külön magyar mű­szaki ezredeket és csapatokat felállítani?" Jelenleg van szerencsém jelenteni, hogyamiakkor őfelsége kegyes engedelmével kilátásba helyeztetett, azóta már a valósítás stádiumába lépett. (Éljenzés.) Ugyanis ő felsége lagmagasabb rendelete követ­keztében a 3. 8. és 12-ik tüzérezredek, továbbá az 1, 5, és 12-ik vártüzérségi zászlóaljak, végre az 1-ső hidász és 7-ik mérnöki zászlóaljak az idei állítástól kezdve Magyarországból fognak ujon­czoztatni. (Tetszés.) Ezen rendelet végrehajtása egyébiránt bizonyos átmeneti intézkedéseket is tett szükségessé, melyeknek következtében a 3, 8 és 12. tüzér ezredek egy rövid átmeneti ideig csak a / s-ad részben, a többi nevezett csapatok pedig már je­lenleg egészben Magyarországból lettek kiegé­szítve. Mind a nevezett ezredek és zászlóaljak azon­ban ő felsége rendelete nyomán már ez évtől kezdve a közös hadsereg sematismusában a ma­gyar ezredek sorába fognak vezettetni. Minden félreértés kikerülése végett, mely onnan eredhetne, ha ezen tény egészen az interpellátió eredményé­ül tulajdoníttatnék, van szerencsém kijelenteni: hogy azon magas kézirat, melyben ő felsége ezen elhatározása a közös hadügyminiszter úrral és velem közöltetett, september 11-érői, t. i. azon időről kelt, midőn a besorozás elrendeltetett. (Élénk tetszés.) Majthényí DeZSő: Azon reményben, hogy ez minél előbb ugy, a mint miniszterelnök úr mon­dotta, tökéleten létesülni is fog, egyelőre megelég­szem az adott felelettel. (Felkiáltások a jobboldalon: Hisz már is létesült!) Vállyi János: Most szólott igen tisztelt mi­niszterelnök úr több hozzá intézett irterpellatióra volt szíves válaszolni; de legyen szabad még egy kérdést intéznem hozzá. Ha emlékezetem nem csal, Patay képviselőtársam interpellatiója két részre volt osztva: az egyik rész illeti a magyar testőr­séget, a másik rész pedig a Ludoviceumot, a kato­nai nevelő - intézetet. E részben, ugy emlékszem, a megyék részéről is jöttek az országgyűléshez kér­vények. Ugyanazért tehát felkérem az előttem szó­lott miniszterelnök urat: legyen szives a tekintet­ben is választ adni, hogy a kormánynak mi szándéka és czélja van a Ludovieeum intézetére nézve.? Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: T. ház ! Miután nem olvastam, mint már mondottam, az interpellatiót, arra nem is válaszolhattam,

Next

/
Oldalképek
Tartalom