Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-336

420 CCCXXXVI, ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 7.1868.) tóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a fölolvasott törvényjavaslatot végleg elfogadja. Napirenden van továbbá a Bobory képvesilő úr által indítványozott törvényjavaslat tárgyaiágának folytatása. Szílády Áron: Nem szólalnék fel a jelenleg tanácskozás alatt levő tárgyban, ha arra egy mai szónoknak, ha jól emlékszem, az oktatásügyi miniszternek nyilatkozata nem indítana. Azt monda ugyanis, hogy ezen kérdés nem pártkérdés. Ha pártkérdés volna, semmi reményem sem lenne hozzá, a tapasztalás után, hogy érdemes volna hozzászólani, midőn már most a tárgy valóban kimeritettnek látszik. Igaz, hogy a pártkérdések itt furcsán lesznek azokká és furcsán szűnnek meg azok lenni. Méltóztatnak emlékezni a tegnapi vita tárgyára. Nem pártkérdés volt-e a vita tárgya a vita kezdetén ? és az volt-e a vita végén ? az-e most, midőn az igazságügyminiszter úr visszavonó nyilatkozata után éljenzések közt hagyta el a házat? Elhiszem, hogy nem pártkérdés az előttünk fekvő törvényjavaslat ma; de kérdem: nem lehet-e azzá holnap, a szavazás után ? és ily fontos kérdést, melynek valószínűleg pártkérdéssé kell lenni a körülményekhez képest, ha csak végleges megoldást nem nyer, vajon tanácsos-e elhalasztani, s azt már most pártkérdéssé tanni az elhalasztás által, hogy mérgessé váljék és idővel keserves pártviszályok magvát hintse el közöttünk ? Óhajtanám tehát, t. ház, hogy e kérdés ez alkalommal oldassák meg. Nem győztek meg engem azon nehézségek, melyek a mostani megoldás lehetősége ellen felhozattak, nem különösen Szlávy képviselőtársunknak mindjárt beszéde elején megkezdett, és annak folyamában kifejtett okoskodása, mely különösen azon alapult: hogy jobb e tekintetben semmit nem tenni, mint csak valamit tenni : mert könnyen roszat tehetnénk. A rosztól, ha egészen nem lehetne is, részben legalább igyekezzünk megszabadulni, mig a tapasztalt rósz egészen nyakunkra nem nő. Kérdem: ha az 1848-ki törvényhozás hasonló maximából indult volna ki: meghozta volna-e azon törvényeket, melyeknek továbbfejlesztése a mi feladatunk ? és ha az 1848-iki törvényhozás nem hozza meg azon törvényeket, vajon kipótoíhatnók-e mi most azon idők mulasztását legnagyobb igyekezetünk, legnagyobb készségünk mellett is? (Élénk tetszés a bal oldalon.) Jöhetnek idők, és hitem szerint jönni fognak, midőn e kérdés sokkal keservesebb megoldás utján fog végleges megfejtéséhez vezettetni, mint a mily könnyedén keresztüleshetnénk rajta most. Felhozatott, t. ház, Angolország példája, hogy Angliában eltöröltetett az, mit mi most hozni akarunk- t. i. az incompatibilitási törvény. Szívesen beleegyezem abba, hogy töröljünk el nálunk minden oly törvényt, mely nincs már meg Angliában, de megvolt akkor , midőn azon fokon állott Anglia fejlődési korszaka, melyen állunk mi ma. Ha szükség volt ott rá — aminthogy mutatta a kifejlődő kedvező eredmény, melynek tulajdonitható Anglia alkotmányos életének kifejlődése — bizonyosan szükség van reá nálunk is, ha mi is Angliát követve, oda akarunk jutni, hol most Anglia áll, hova alkotmányos élete fejlődött. Atalában feltűnt nekem, t. ház, a mai-vitánál az, hogy a túlsó fél szónokai közöl többen, ugy mondhatnám, ideális térről védelmezték állásukat. Nem tudok más nevet adni, t. ház, azon térnek, melyről például a t. közoktatási miniszter úr vitatta az emberek függetlenségi érzetét Tökéletesen egyetértek vele arra nézve, hogy milyeneknek kellene lenni az embereknek; hanem fájdalom, nem olyanok. Én ezt nem is mint határozott állítást veszem a közoktatási miniszter úrtól, egyátalában nem ; hanem mint oly nemes óhajtást, mely az övéhez hasonló kitűnő lélekből származik-, mert ha határozott állitásnak kellene vennem, akkor csak azon szomorú tapasztalatom szaporodnék egy ujabbal, hogy a kitűnő férfiaknak csaknem átalánosgyengéjök az emberek nem ismerése. (Tetszés a baloldalon.) Pulszky képviselő úr, mint leghatalmasabb érvet, a választási jognak megszorítását hozta fel. ezen törvényjavaslat ellenében. Mindenesetre oly érv, mely figyelmet érdemel, talán legtöbbet mindazok közöl,melyek felhozattak; de ennem tudom, akkor nem kell-e odáig visszamennünk, hogy a választási jog korlátozását egyenesen a census eltörlése által kellene megszüntetnünk, és ha oly szabadelvűek akarunk lenni, nem kellene-e a választási jogotmindenkire kiterjeszteni? Különben én,bár meglepetve, de örvendve üdvözöltem Pulszky urat azon téren, melyen beszéde kezdetén mozogni láttam: mert azt hittem, egy végig keresztülvitt szabadelvüség tszméje fogja beszédét átlengeni, azon nép érdekében, mely népért, mely mellett buzgólkodott talán jobban hajdan, mint ma ! (Derültség a baloldalon. Élénk mozgás a jobboldalon.) De fájdalom, t. ház, beszéde folyamán nem azt láttam ; és ha nem hallottam volna közoktatási miniszter úr állítását, Pulszky beszédéből azt kellett volna hinnem, i hogy pártkérdésről van szó. Nem a választók jogának megszorítása, hanem a törvényhozó testület függetlensége, azt hiszem, a czél, melyet e nem pártkérdésben mindnyájan szem előtt tartunk, és azt hiszem, ha szembe kellene állítani a választók jogának megszorítását a törvényhozó-testület függetlenségének megszorításával, még akkor — egyenesen a választók érdekében — inkább a válasz-