Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-336
412 COCXXXVÍ, ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 7. 1868.) elfogadni a t. eultustniniszter ur nézetét, és azért mondtam előadásom kezdetén, hogy ezen tárgy bár rendkívüli fontos, de tökéletesen meg is érett. Én a függetlenség .szempontját részemről egé- i szén mellőztetni kivánom. A parlamentális kor- | mánytól nekem is határozott, és még eddig meg j nem döntött nézeteim vannak; de épen a parlia- 1 menti kormány érdekében gyakorlati szempontból óhajtom azt, hogy ámbár nem vagyok egészen kielégitve a törvényjavaslat által, de ami már benne van, némimódositásokkal fogadtassék el. Nevezetesen az administratio tekintete kimé- i ritőleg tárgyaltatott tisztelt barátom Tisza Kálmán által. Én ezen dolognak még egyik másik oldalát kivánom a tiszt, ház figyelmébe ajánlani: azt t. i. hogy ben van a mi javaslatunkban is. hogy a miniszter és az államtitkár választhatók legyenek. Ez nézetem szerint szükséges; szükséges azért, hogy azon pártnak, melyből a kormány van, legyenek vezérei és vezérszónokai. Mert vagy a miniszter bevégzett szónok, és akkor az államtitkár [ p. o. ha ezen előnyt is egyesíti tulajdonai közt, az administratiót viszi; vagy megfordítva : szükséges, léhát mondom, hogy kiváló szónok legyen a képviselőházban, ki a kormány nézeteit védje : de azt, hogy egy sereg középszerű szónokra legyen a kormánynak szüksége, azt én az ő érdekével megegyeztethetőnek nem tartom; hanem azt szükségesnek tartom, hogy hivatalában legyen megbízható embere. Nem való tehát, hogy az alárendelt hivatalnokokból ily hivatali cuuiulatiók rendeztessenek azért, hogy a kormány netalán nagyobb tömegben nyerjen, mert a tömegben nincs nyereség, hanem az egyes kitűnőségekben. Másik praktikus oldala ennek az. a mit Yukovics Sebő képviselőtársunk megpendített, és méltán nagy súlyt helyezett erre, mert fontos : ez a pénzügyi tekintet. El volt ismerve, még pedig I irányadó helyekről és irányadó személyek által, volt elismerve, hogy az egyes minisztériumoknál a központi vezetés igen sokba kerül. Azt körülbelől az egész ház elismerte, hogy azért kerül sokba, nem, inert az egyes hivatalnokok volnának túlságos dúsan fizetve — ez vitás kérdés maradt — de ismétlein. irányadó helyekről és egyéniségek által ismertetett el. hogy azért kerül igen sokba, meri igen túl vannak tömve a hivatalok, mert igen-igen sok egyént nélkülözhetne a minisztérium, s ha bizonyos tekintetek nem volnának, nélkülözhetné centralis vezetésében alkalmazott hivatalnokainak nagyobb számát. Mármost kérem, ezekből igen sok képviselő tölti be mindkét helyet; egyenlő buzgósággal nem töltheti be: mert ha szükség nem volna rá, vagyis, ha nem volna képviselő, nem kellene egy alteregojának hátramaradni a bureauban, a ki körülbelül azon fizetést húzza; ez akkor, ha az incompatibilitásról határozat vágy törvény hozatnék, megszűnnék, és nem lenne itt két fizetéses hivatalnok egy helyett. Tisztelt barátom Tisza Kálmán erre nem kíván nagy súlyt fektetni, mert azt mondotta, hogy felteszi, hogy vannak oly egyének is, kik két hivatalnak megfelelnek. Nem tagadom, hogy lehetnek ily egyénekis; hanem csak óhajtom, hogy lenne egyszersmind oly spártai jellem abban, a ki érzi magában,hogy mindkét hivatalnak meg nem felelhet, hogy egyik vagy másikról mondjon le; de vajon lesz-e, és volt-e erre példa? Es itt eszembe jut azon mondás, mely a bizalom tekintetében hozatott fel a kormányhivatalnokok képviselősége mellet, hogy t. i. bizalomnak nyilvánítása az. ha a nép a kormányhivatalnokot megválasztja. Emlékeztetem a t. házat, hogy volt egy ország, melyre épen e tekintetből lehet hivatkozni: abban is történt hivatkozás arra, hogy a bizalom választottai a követek, bár a kormány hivatalnokai, és addig történt ezen hivatkozás a bizalomra, mig maga az a kormány, mely azt védte, értem a Guizot kormányát, Lajos Fülöp kamráját, mig maga a kamara, maga a kormány, maga Lajos Fülöp is a romok alá temettettek. A mélyen tisztelt vallásügyi miniszter úr előadására visszatérve, elismerem, hogy rendkívül fontos a kérdés, de rendkívül meg is érett, s nem vagyok barátja annak, hogy valamely dolgot csak elvben mondjon ki a törvényhozás, melynek érettségét maga is elismerte, vagy ha el nem ismerte is. de legalább annak megtámadása vagy halasztása nagy bajjal jár, némi részlet fizetésbe egyszersmind bele ne avatkozzék. Elvben az 1848-iki tőrvényhozás is sokat kimondott. Kimondotta például az ősiség eltörlését. Ki hajtotta végre ? Az absolut kormány. {Helyeslés a haloldalon,) Kimondott elvben még sok mást, péíd, az egyetemről implicite azt, hogy államintézet, és részletezés hiányában ezen országgyűlésen ez uj vita tárgya lőn. Épen azért, mert fontossága mellett is megérettnek tartom a kérdést, oly megérettnek, hogy csak kezünket kell kinyújtani érte, hogy a gyümölcs abba essék, én azon törvényjavaslat mellett, melyet Nyáry Pál t. barátom beterjesztett, nem pártolhatom az elvi elismerést, hanem részfizetést kívánnék, azon részfizetést, mely a törvényjavaslatban kívántatik. Nem mondom, hogy ott ki vau merítve a dolog: mert nézetem szerint sincs kimentve. Ugyan kérem, t, ház, ha a vallások viszonossága tekintetében nem pusztán elvi elismerést hozott volna törvénybe a 48-ki törvényhozás, nem volt volna-e megkönnyítve magának a cultusminiszternek feladata most, ha már ott részfizetésként bizonyos törvényczikkek megszavaztattak volna V Azt hiszem, igy van ez minden praktikus dolognál,
