Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-336
GCCXXXVI. OESZÁGOSÜLÉS. (December 7. 1868.) 403 sok ne járjanak mindig aa ország összes administratiójának felzavarásával. (Helyeslés.) Már kérem, ha a miniszteri hivatalnok, egyszersmind képviselő, akkor mi a következés ? Az, hogy vagy a fenálló kormánynyal jön ellentétbe, és akkor utoljára is nem lehet azon kormánytól követelni, hogy őt megtartsa, nem lehet a kormány azon jogát elvenni, hogy a vele ellentétbe jött tisztviselőt elbocsáttassa. Ez által pedig a tisztviselő, mint képviselő bizonyosan nélkülözi a függetlenség azon kellékét, melylyel bírnia kell. De ha ezen tisztviselő mind egy véleményben van a kormánynyal, akkor jól megy a dolog addig, mig a kormány áll; de bukjék meg a kormány, és okvetlenül váitozni kell mindannyi tisztviselőnek; mert azt egy uj kormánytól követelni nem lehet, hogy azokkal, a kikkel még tegnap az országházban ellentétben állott, kormányozzon. így minden miniszteri vál tozás egyúttal az összes administratió felzavarásává válnék, a mi az országnak érdekében nem áll. (Helyeslés a baloldalon.) Hallottam az osztályülésekben, hogy ez nem áll, mert a parlamenti kormányformának egyenes kifolyása az, hogy mindig változnak a hivatalnokok, egyenes kifolyása az, hogy midőn egy pártnak fejei miniszteri tárczákat vállalnak, akkor az egész kormányzatból söpörjék ki az egész másik pártot, és üljenek bele a hivatalokba. Én megvallom részemről, ezen nézetet egyátalában nem helyeslem, és ez ellen példát is hozhatok fel. még pedig nem külföldi példát, hanem egy igen közel állót: a példa abban rejlik, a mi most szemünk előtt történik; én azt gondolom, hogy a mostani igen t. minisztérium maga se indult ki egészen ezen elvből; mert ha csakugyan azt hitte volna, hogy a kormányzatnak nem egyik feladata az administratió folytonossága, hanem feladata, hogy az elvbarátok együtt foglalják el a kormányt, akkor nem gondolom, hogy mindazon régibb és ujabb provisoriumokból megmaradt tisztviselőket megtartotta volna, mert azt hiszem, hogy politikáját szókkal azonosítani nem akarja. Tehát okvetlenül kellett azon elvnek hódolnia, melyet én szerencsés voltam felállítani. De egy igen fontos érvet is hozhatok fel még erre, és ezen érv az, hogy kétségtelen, miszerint a parlamentaris kormányforma bizonynyal mindig némi küzdelemmel jár. Ezen küzdelem addig üdvös és addig hasznos, mig a parlamenti küzdelem oda nem fajul, hogy ez valósággal ezrekre menő embereknek kenyérkereseti kérdésévé válnék. (Ellenmondás.) Bocsánatot kérek, a mely perczben oly módon állíttatnék fel a parlamenti kormányforma, hogy minden miniszteri változás ezer meg ezer emberre a kenyér elvesztésének, és más emberekre nézve a kenyér megnyerésének kérdése volna, akkor megszűnnének a parlamenti alkotmányos pártok, hanem akkor egymással dühösen és szenvedélyesen kenyérért küzdő pártok állanának szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Senki, sem a kormányzás, sem egyátalában az ország politikai fejlődése szempontjából ezt bizonyosan nem kivánhatja. En tehát ezen okoknál fogva helyén látoxi lenni azt, hogy minden további időhaladék nélkül kimondassák, hogy a birák és a miniszteri hivatalnokok helyzetével a képviselői állás össze nem egyeztethető. Óhajtanám tehát, hogy a t. ház fogadná el a részletes tárgyalás alapjául Nyáry Pál t. képviselőtársam inditványát; a részletes tárgyalásnál hozzá lehet ahhoz tenni, vagy ha jónak látja a ház, el lehet venni abból. Egyet részemről — mert magam is, miként beszédem elején mondám, osztozom azon nézetben, hogy most teljes kimerítő törvényt alkotni nem lehet — egyet, mondom, magam is óhajtanék kimondatni, jelesen, határozottan és tisztán azt, hogy : nem tekinthetjük azt ugy, mi nt a kérdés végleges megoldását, hanem mint oly intézkedést, melyet addig is életbe kívánunk léptetni. Meglehet, nem csak meglehet, hanem valóban jobb is lenne végleges törvényt alkotni ; de miután már arra időnk nincs, minek, ismétlem, okai sem én, sem azok, kik most ezen törvény meghozása mellett szólunk, nem vagyunk. De ha áll is az, hogy jobb volna alkotni, mindig kötelező végleges törvényt, de mint eddig épen a többség vezérlete alatt gyakoroltuk, smás tárgyakban addig is alkottunk törvényt, mig az végleges lehetett volna, tehetjük azt most is s nem hiszem, hogy ez ellen épen a t. jobboldalnak valami kifogása lehetne. Az előttem szólott igen t. képviselő úr hasonlatot hozott fel azon emberről, ki fél a rheumától, ha az ablak nyitva van. Uraim ! e hasonlat igen tetszetős és sok tekintetben találó; de itt nem azon emberről van szó, ki fél a rheumától, hanem arról, ki már érzi magában a rheumát, és azt tartom, hogy ennek igen is kötelessége nem annyira betakarózni, mint azon ablaknyilást, melyen bejött azon fuvalom, melytől rheumát kapott, becsinálni. Ezt akarjuk tenni ma. (Helyeslés, derültség a baloldalon.) PulSZky FerenCZ: T. ház! Nézetem szerint minden incompatibilitási törvény a választási jognak némi megszorítása. A parlamenti kormány azon alapul, hogy a nemzet azokat választja képviselőkü], a kikben megbízik, hogy azoknak többségéből alakul a kormány, és hogy ezen kormány e szerint nincs ellentétben a nemzettel, ésa nemzet akaratával. Ugyanazért, mert a kormány nincs ellentétben a nemzet akaratával, és a parlamenti kormány csak eszköz, és csak addig tartol*